Fotó: Szombati Gille Tamás

Irgalmasság iskolája a Nagyvárad-olaszi plébániatemplomban

Nagy gond manapság, ugyanakkor nagy divat is az elméleti hit valamiben, vagyis a cselekvés nélküli támogatás, ami csak felületes, nem gyakorlati. Erről is szólt Nagyváradon Böjte Csaba.

 

Ismét Nagyvárad vendége volt Böjte Csaba péntek este, 2016. január 22-én, amikor a Nagyvárad-olaszi templomban szentmisét mutatott be. Nemrégiben indította el az Irgalmasság iskoláját, amelynek egy beszédsorozatból áll, amelyet a ferences szerzetes a nagyböjt végéig tart, az Irgalmasság Szent Éve alkalmából. Első elmélkedését a dévai templomban mondta el, január 3-án. Itt az irgalmasság testi cselekedeteinek első állomásáról beszélt, vagyis arról, hogy az éhezőknek ételt kell adni. Csaba testvér bibliai és személyes történeteket mesélt el, mély gondolatokkal és tréfával átszőve, érthetővé téve, hogy mennyire fontos a segítségnyújtás a rászorulóknak.

A ferences szerzetes azt tervezi, hogy minden héten legalább két elmélkedést megoszt. Ebbe az „új iskolába” a kezdeményező szerint „bárki beiratkozhat”, a „képzés” január első hetében kezdődött, lényegében irgalmasságra való nevelést jelent, és Húsvétkor ér véget. Böjte így összegezte a kezdeményezést: „minden alkalommal az irgalmasság 14 cselekedetének egyikét elmélkedjük át, így Húsvét ünnepére pont a végére érünk.” S hogy mik a fő témák? Az irgalmasság testi cselekedetei: az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és, a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni. Az irgalmasság lelki cselekedetei: a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni. A váradi „órája” során Böjte Csaba elmondta: nagy gond manapság, ugyanakkor nagy divat is az elméleti hit valamiben, a cselekvés nélküli támogatás. “Márpedig a hit tettek nélkül semmi” – jelezte. Számos saját példát adott erre, illetve ezen belül az irgalmasságra, saját életében szerzett tapasztalataiból is. Mint mondta, édesanyja például tevőlegesen is támogatta, mindvégig, nem csak szavakban, valamint nem csak felületes tettekben. Visszaemlékezett arra, hogy amikor az anya már kórházban volt, és élete utolsó napjai peregtek, akkor a hozzá látogatóba jövő fiától elkérte a kabátját is, hogy megvarraja, mivel egy lyukat látott rajta, és a fiú hiába szabadkozott, az anya még tűt és cérnát is kért a kórházban, és még ott is, akkor is konkrétan cselekedett a fiáért, megvarrva a kabátot.

 

Böjte szerint az irgalmasság azt mutatja, “ha segítünk valakit, ha ott vagyunk mellette, hogy lemossuk róla az életét ellehetetlenítő mocskot, akkor új esélyt adunk neki”. Kiemelte: ne csak elméletben, és ne csak felületesen segítsünk azokon, akik kérik ezt, vagy látjuk, hogy szükségük van segítségre, hanem konkrétan és következetesen álljunk melléjük.

A váradi helyszín nagyon találó volt a ferences szerzetes beszédsorozatához, mert magát az épületet is ferencesek építették 1732-1743 között, akárcsak a mellette levő rendházat. A templomot 1876-ban felújították, majd 1903-1905 között ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján hajóját teljesen átépítették, eklektikus stílusban. Napjainkban a rendház volt épülete az állam tulajdonában van, katonakórház működik benne.

 

Forrás: erdon.ro

Fotó: Szombati Gille Tamás