clipboard02

Folytatódik a Váradszöllősi Zenei Estek orgonakoncert-sorozat

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Váradszöllősi Római Katolikus Plébánia közös szervezésében zajló sorozat második koncertjét hallgathatta meg a templomban szép számban jelenlevő közönség vasárnap, 2016. május 15-én. Józsa Domokos, a templom kántora örvendeztete meg őket egy választékos műsorral, melyet kitűnően szólaltatott meg, és mellyel a Pünkösd ünnepét kívánta teljesebbé tenni. Külön említésre méltó az a szerencsés, de sajnos nagyon ritka konstelláció, melyben orgonista és orgona így egymásra találnak, köszönhetően egy lelkes, de szerény anyagi lehetőségekkel bíró kis közösség nagy áldozatvállalásának, mely által ez a kiváló hangszer megépülhetett, nem csak saját Istendicséretük szolgálatára, hanem egész Nagyvárad zeneszerető közönségének örömére is. Józsa Domokos a Gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceumban ismerkedett meg szeretett hangszerével, majd Nagyváradon és Budapesten teljesítette ki tudását Kristófi János Zsigmond és Szathmáry Lilla irányításával. 2002 óta szolgálja nagy kitartással és odaadással a Szentháromság-téri katolikus közösséget, oktatja a híveket a liturgikus énekre, orgonajátéka pedig mindig illő és méltó kifejezője a legszentebb Istentiszteletnek.

A körültekintően és jó ízléssel összeállított műsor első részében a német barokk lutheránus orgonairodalomból hallgathattunk meg négy, pünkösdi dallamokat feldolgozó kompozíciót. Kezdésként Johann Sebastian Bach (1685 – 1750) két alkotása csendült fel. A Komm Gott, Schöpfer, Heiliger Geist (BWV 667) az ősi Veni Creator Spiritus (Jöjj, teremtő Lélek) pünkösdi vecsernyehimnuszból lett lutheránus gyülekezeti ének dallamát dolgozza fel két szakaszban. A vezérdallamot először a felső szólam hozza, majd egy rövid átvezetés után a második szakasz a mély pedálszólamba viszi át, a felső szólamok szövevényes indadíszítéseivel kísérve. A Komm, Heiliger Geist (Jöjj, Szentlélek Isten  – BWV 651) egy korálfantázia. Ennek szakaszait a címadó lutheránus gyülekezeti ének sorai képezik. A mély pedálszólamban hosszú hangértékekben felhangzó fődallamot mintegy felmagasztosítják a határtalan gondolati gazdagsággal föléje varázsolt manuálszólamok. Az északnémet nagy Bach-példakép, a koncertprogramokban méltánytalanul hanyagolt Dietrich Buxtehude (1637 – 1707) két kompozícióját hallgathatták meg a továbbiakban a jelenlevők. Mindkettő pünkösdi korált hozott ékesen feldíszítve, a művek felső szólamában. A visszafogottabb Nun bitten wir den heiligen Geist (Most kérünk Szentlélek – BuxWV 209) című darabot a lendületes Komm, heiliger Geist, Herre Gott (Jöjj Szentlélek Úristen – BuxWV 199) követte.

Üde kontrasztként hatott a műsor menetében Wolfgang Amadeus Mozart négy ú.n. templomi szonátája, pontosabban ezek orgonára készült átiratai. E rövid művek keletkezésének hátteréről annyit feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy szerzőjük Salzburgban komponálta őket a Colloredo hercegérsek által celebrált misékre. A 17 darab eredetileg különböző összeállítású kamaraegyüttesekre készült, melyekben az orgona csak mint kísérő (continuo) hangszer szerepelt. Orgonaátiratukat Szathmáry Zsigmond (Németországban élő magyar) orgonaművész készítette el kimagasló mesterségbeli tudással a múlt évtizedben (Carus Kiadó 2007-ben). Józsa Domokos a következőket válogatta koncertjének műsorába: Esz dúr szonáta (KV 67), B dúr szonáta (KV 68), D dúr szonáta (KV 144) és F dúr szonáta (KV 145).

 

A 20. századi orgonamuzsikának jeles francia képviselője Marcel Dupré (1886 – 1971), akinek két, gregorián himnuszt feldolgozó darabja szerepelt a műsorban. Az Audi benigne conditor (Szavunkat halld meg jó Urunk) és a Pange lingua (Zengjed, nyelv), szerkezetüket tekintve a hagyományban mélyen gyökerező, meditatív darabok. A feldolgozott himnuszdallamok vezérszólamként hűen idézik meg, de a foglalatuk az igazán modern, sőt nagyon egyéni hangvételű. Ezen ötvözetnek a különböző rétegeit gyönyörű hangszínváltozatokkal domborította ki Józsa Domokos.

A műsor végén újra Bach muzsikájának örvendhettek a zenekedvelők. Az a moll prelúdium és fúga (BWV 543) első, prelúdium része egy hármas tagolású darab, melyben leleményesen egészíti ki egymást a prelúdium akkordfelbontásos jellege a toccata stílussal, hogy végül egy drámai concerto vezesse fel a második részt, a táncos, nagy sodrású négy szólamú fúgát. Józsa Domokos magával ragadó lendülettel adta elő a nehéz, nem csak virtuozitást igénylő darabot, melyre a kadenciában megszólaló nagy ívű gyors pedál-futam teszi fel a koronát.

A lelkes előadást lelkes tapssal hálálta meg a közönség, és a Lélek, egy szép Veni creator Spiritus improvizációra indította az orgonistát.

 

Schneider Arnold