szt_laszlo_menedekhaz_bucsu_2016_06_28

Szent László Menedékház kápolnájának búcsúját ünnepelték

Barta Szabolcs nagyváradi lazarista szerzetes mutatta be az ünnepélyes szentmisét és mondott szentbeszédet a nagyváradi Szent László menedékház kápolnájának búcsús szentmiséjén, 2016. június 28-án.

Bevezetőjében Barta Szabolcs lazarista szerzetes arra hívta fel a figyelmet: minden évben a környékbeli papság és a hívek eljönnek ebbe a kis kápolnába, hogy megünnepeljék a búcsúünnepét, és Szent László közbenjárását kérjék. Megjegyezte: személy szerint neki azért különleges, mert életében most először jár itt, és mutat be szentmisét, illetve lazaristaként arról sem feledkezett meg, hogy valamikor vincés nővérek szolgáltak a menedékházban.

Homíliájában a szónok kiemelte, hogy a legendák szerint Szent László egy fejjel magasabb volt a többieknél, amikor megjelent az emberek közt vagy a vitézek előtt, mindenki felfigyelt daliás termetére, azonban nem csak fizikailag volt ilyen, hanem az erények gyakorlásában, lelkiekben is. Krisztus azon szeretetparancsolatát követte, hogy szeressük Istenünket és a felebarátainkat.

Arról is beszélt a szerzetes: manapság úgy gondoljuk, hogy a szentek tökéletes lények voltak, minden cselekedetük makulátlan, soha sem követtek el semmilyen bűnt, mindig Istenre gondoltak, reggeltől-estig imádkoztak, és templomba jártak. Csodáljuk szavaikat, ámulatba ejt minket az életrajzuk, és valószínűleg a középkori ábrázolások is hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy képzeljük el őket, mint valami felsőbbrendű teremtményeket. Úgy érezzük: távol állunk az életvitelüktől. Felmerül tehát a kérdés: mihez kezdjünk a szentek életpéldájával a 21. században? Téves azt hinnünk, hogy abban a helyzetben, amiben vagyunk, mi nem törekedhetünk az életszentség megvalósítására, hiszen ha szeretjük Istent és a felebarátainkat, akkor ennek éppolyan ereje lehet, mint a vízcseppekből összeálló folyónak, mely utat tör magának a sziklák közt is, így a szeretet gyakorlása is képes arra, hogy átfúrja a bűn és a gonoszság szikláját. Arra tanít bennünket Szent László életpéldája is, hogy azzal a hivatással, amit az Úrtól kaptunk és abban az életállapotban, amiben vagyunk, fejlesszük és gondozzuk a várost, az országot és a világot, Isten és az emberek iránti szeretettel, az örök üdvösség reményében.

Az elhangzott mondatokért, tanácsokért Kiss Albert várad-olaszi főesperes-plébános mondott köszönetet. Az ünnepség emlékezetessé tételéhez a Szent Pál Közösség zenével és énekszámokkal, a Szent Rita Nőszövetség és a Mária Légió pedig kaláccsal és frissítővel járult hozzá.

 

Forrás: erdon.ro