2016_07_06_interju_mexikoi_misszio_4_1

A szeretetszolgálat a pasztoráció alappillére

Interjú Martin Römer osztrák származású pappal, aki immár húsz éve szolgál Mexikóban

Hol született és miért választotta a papi szolgálatot dél-amerikában?

Waldviertel északi részéről származom, Ausztria északnyugati részéről, a Cseh határhoz közel. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak. Négyen voltunk testvérek. A családom mélyen megélte katolikus hitét. A szüleink mindig templomba vittek bennünket. Gyerekkoromban sokat ministráltam és tulajdonképpen egy teljesen katolikus közegben szocializálódtam a plébániákon. Otthonra találtam a katolikus egyházban.

Tizennyolc évesen kerültem a St. Pölteni szemináriumba.  A papnevelő intézetben előírás, hogy egy évet külföldön kell tanulni. Én Madridot választottam; ott ismerkedtem meg a spanyol nyelvvel és több kubai, kolumbiai és más Dél-amerikai barátot szereztem. Ők keltették fel az érdeklődést bennem a kontinens iránt.

A pappá szentelésemet követően, 1992-ben, az első szabadságomat Mexikóban töltöttem. Egy közös projektben vettem részt egy jezsuita pappal, aki a főváros szélén, a szeméttelepen élő szegények megsegítésével foglalkozott. Ez a jezsuita atya hívott meg, hogy dolgozzam vele. A püspököm St. Pöltenből erre engedélyt is adott nekem, és 1995 januárjától Mexikóba költöztem, hogy ott szociál-pasztorális szolgálatot végezzek. Az első hét évben a város keleti részén dolgoztam Chimalhuacán-ban, majd később az érsekség keretében az ország déli részére kerültem.

Mióta vezeti a mexikóvárosi Caritas szervezetet?

Az 50-es évek óta létezik a mexikóvárosi érsekségi Caritas szervezet. Körülbelül hat éve, 2010-ben bízott meg a püspök a vikáriusi Caritas vezetésével. Az érsekségünkhöz nyolc vikáriátus tartozik, és én a déli vikáriátus Caritas szervezetéért felelek. Az érsekség hatalmas területet fed le azért döntött úgy, hogy a kisebb helyi szervezetek alapításával közelebb kell vinni az emberekhez a szolgáltatásokat. Ha én a déli részről az érsekségi központba akarok látogatni, akkor az kétórás utazást jelent. Ezért volt szükség a decentralizációra, hogy minden plébánián és minden vikáriátusban segíteni tudjunk a helyi közösségeken. Tevékenységünk kiterjed a hátrányos helyzetű nők megsegítésére, betegápolásra, drogprevencióra, élelmiszerbankok működtetésére és segélyezésre is.

 

Élelmiszersegély-osztás a hurrikán-sújtott területeken

Mik a legsúlyosabb problémák, amivel az ottani emberek küzdenek?

Két-három évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést a vikáriátus területét érintő legégetőbb társadalmi problémákról. Eszerint az első és legsúlyosabb problémát a családi kötelékek fellazulása jelenti. Hagyományosan a család a társadalom egyik biztos pillérét jelentette az egész történelem folyamán Mexikóban. A fiatalok gondját viselték az idősebbeknek, a család törődött a beteg tagjaival. Manapság, hogy a családok felbomlottak, sok ember marad magára, mert vagy nincsenek rokonai, vagy nem fűzi olyan szoros kapcsolat hozzájuk, hogy a segítségükben bízhatna. Az ilyen emberekkel kell törődnie a Caritasnak és más humanitárius szervezeteknek.

Az alkohol és drogfogyasztás, illetve az erőszakos bűncselekmények is elterjedtek. Előbbi inkább a felnőtteket, utóbbi pedig a fiatalokat érinti. A kormány többféle módon igyekszik enyhíteni ezeken a problémákon. Néhány hete például legálissá tették a marihuána magáncélra történő fogyasztását, de az intézkedés még túl fiatal ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, valóban visszaszorul-e tőle a fiatalkorú bűnözés. De ugyanúgy problémát okoz a munkanélküliség, a szemét és környezetszennyezés és az ivóvízhiány. Mexikóban egyébként is nagyon kevés a víz.

 

Ünnepség az Emmaus házban; idősek és mozgáskorlátozottak a Caritas asztalánál

Anyagi szempontból milyen helyzetben van a lakosság?

A társadalomnak csupán egy nagyon kicsiny rétege gazdag. Ezt leszámítva a lakosságnak több mint 50%-a a szegénységi határ alatt él, a többi pedig középosztálybeli. Nagy problémát jelent a javak igazságtalan eloszlása. Mexikó nagyon gazdag ország mind ipar, turizmus, mint kultúra szempontjából, de az ebből származó haszon egy nagyon szűk csoport kezében összpontosul, a nagytöbbség pedig mélyszegénységben él.  

Milyen módon segít a szegényeknek a Caritas?

Rengeteg bevándorló érkezik hozzánk Közép-Amerikából, hogy letelepedjen, vagy más országba vándoroljon tovább. Például sok olyan eset van, hogy valakit kiutasítanak az Egyesült Államokból és kénytelenek visszatérni származási országukba. Ilyen esetekben Mexikó egy tranzitállomásként szolgál a számukra. Az ilyen emberek részére egy útmutatót készítettünk el, amely hozzáférhető az érintett területeken. Ezzel is igyekszünk eligazítani őket, hogy milyen állami intézményekhez fordulhatnak segítségért.

A Caritas ugyanakkor szociális gyógyszertárat működtet, ahol a rászorulók jutányos áron juthatnak hozzá az alapvető gyógyszerekhez. Emellett van az Emmaus-i közösség háza, ahol szellemileg sérült vagy rokkant betegeket látunk el. Jelenleg egy élelmiszerbank kiépítésén dolgozunk. Kilincselünk minden nagyobb élelmiszervállalatnál és kérjük, hogy adakozzanak, illetve a felesleget adják nekünk, hogy továbbíthassuk azt a rászorulóknak. A szükséget szenvedők körében rendszeresen osztunk ruhát is, és igyekszünk köztük egy önsegítő hálózatot kiépíteni.

A plébániákon emellett úgynevezett egészségügyi napokat is szervezünk, ahol laborvizsgálatokat, szemvizsgálatokat, fülorrgégészeti és nőgyógyászati vizsgálatokat, rákszűrést végzünk önkéntes szakorvosok közreműködésével.

A lényeg, hogy igyekszünk helyi szinten megoldani minden problémát, amit csak lehet. A plébániák csak akkor fordulnak az érsekségi Caritashoz, ha egy probléma túlnőtt rajtuk.

 

A szociális gyógyszertár megnyitóján Mexikóban

Ön számára mit jelent a Caritas fogalma?

Mindig azt szoktam mondani a templomban és az egyházmegyében is, hogy az egyház pasztorációjának három alappillére van: az igehirdetés, a liturgia és a szeretetszolgálat. Természetesen Mexikó minden plébániáján van igehirdetés, ketekizmus tanítása, lelki gyakorlatok, felkészítés a szentségekre – ez a misszió része. Ugyanúgy minden plébánián van szentmise, keresztelés, szentmise és szentségek kiszolgáltatása. Kevés plébánián szervezik azonban meg a szeretetszolgálatot, pedig ez olyan, mint egy háromlábú asztal: ha az egyik lábát elvesszük, akkor az egész a feje tetejére borul.

Miért látogatott el Nagyváradra?

Régóta ismerem Peter Zidar urat, aki támogatója a Váradi Caritasnak. Ő hívott meg engem, hogy ismerjem meg az itteni tevékenységet. Ez az idén sikerült is. Lehetőségem nyílt rá, hogy az éves szabadságom keretében élni tudtam ezzel a felkínált lehetőséggel. Szívesen jöttem el Peter Zidar diakónus úrral és nagyon örülök, hogy egy számomra ismeretlen világrészen is megismerhettem az itteni Caritas tevékenységét.

Milyen élményekkel távozik tőlünk?

Elcsodálkoztam az ifjúsági találkozó nyitószentmiséjén, amelyen ezer gyermek és fiatal vett részt. Ez nagy hatással volt rám. Úgy gondolom, hogy az egyháznak kiemelt helyen kell foglalkoznia a fiatalsággal, mert ők jelentik a jövőt.

 

Szombati-Gille Tamás