prem

Templombúcsút ünnepeltek a premontreiek Nagyváradon

Fájdalmas Szűzanya ünnepén, 2016. szeptember 15-én tartották a Várad-hegyfoki Premontrei Prépostság széktemplomának a búcsúját. A szónok Holnapy Dénes Márton gödöllői alperjel volt.

A szép számban megjelent híveket Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus köszöntötte. Az ünnepi mise meghívottja és szónoka Holnapy Dénes Márton premontrei kanonok, gödöllői alperjel, zsámbéki plébános volt.
Prédikációjában úgy fogalmazott: a Boldogságos Szűzanyában visszaállt a paradicsomi harmónia, és örömét fejezte ki, hogy a katolikus kalendáriumban két egymást követő napra esik a Szent Kereszt Felmagasztalásának és a Fájdalmas Szűzanya ünnepe. Elmélkedésének vezérfonalát a sasvári piéta történetének és fontosságát nyomatékosítása adta, lévén hogy ennek pontos mása megtalálható a váradi premontreiek széktemplomában is.

Arra hívta fel a figyelmet: az eredetileg kőoszlopra állított, fafaragású, festett Pietá-szobrot gróf Czobor Imre és felesége, Batich Angyelika fogadalomból emeltette 1564-ben. A mű ismeretlen felvidéki mester alkotása a 16. század elejéről, a szoborállíttatást pedig egy- a mai fogalmaink szerint egy kicsit a családon belüli erőszak kategóriájába sorolható- konfliktus motiválta. Az évszázadok során a kegyszobrot sokszor átfestették, Krisztus és Szűz Mária fejét pedig mintegy háromszáz év óta korona ékesíti, s a kegyszobrot a hívő nép az ünnepi alkalmakra külön is összpontosító kegyelettel illette. Esterházy Imre esztergomi érsek, a pálos rend eminens tagja, 1733-ban rendtársaira bízta az akkor már köztiszteletben álló alkotást. A szobor egy háromszögletű kápolnában lett elhelyezve, amely köré évtizedek munkájával uralkodói rangot reprezentáló, nagyszerű épületegyüttest emeltek. A legfőbb mecénás Esterházy érsek mellett Mária Terézia királynő volt, aki férjével és gyermekeivel számos esetben fölkereste az akkor már messze földön híres búcsújáró helyet. A sasvári piéta barokk kultuszának számos művészeti emléke máig fennmaradt, és bár a eredetlegendájának valóságtartamát a szereplők történeti hitelességén túl nem tudjuk igazolni, nem lehet véletlen, hogy a szobor állítása a női devócióval áll összefüggésben.

Az alperjel a misén felcsendült Jacopo da Todi-szekvenciára utalva azt is kiemelte: a szenvedés mögött ott volt Mária igénye, hogy elfogadja és vállalja Isten akaratát a feltámadás reményében, és ez követendő példát kell jelentsen a számunkra.

 

Forrás: eron.ro