orgonaestek_varadszollos_2016_2

Folytatódnak a váradszőllősi zenei estek

Kristófi László orgonált a Váradszöllősi zenei estek vasárnapi koncertjén Október 2-án, vasárnap este elkezdődött a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Váradszöllősi Római Katolikus plébánia közös szervezésében zajló orgonakoncert-sorozat októberi idénye. Józsa Domokos – a váradszöllősi templom kántora – köszöntőjében ismét meghívást intézett várad zenekedvelő közönségéhez az öt koncertből álló, az orgonamuzsikát népszerűsíteni kívánó alkalomra. A májusi „első felvonáshoz” képest ezúttal a szervezők arról is gondoskodnak, hogy kivetítő segítségével a hallgatóság láthassa az előadót játék közben, így téve közvetlenebbé a kapcsolatot közöttünk. Nagy élmény ez, hiszen a templomok bejárati karzataira visszaszorult orgona játékosát általában nem láthatjuk, sokak nem is tudják, hogy így: kézzel-lábbal (manualiter és pedaliter) játszanak az orgonisták. Az est fellépője szűkebb hazánk ifjú reményteljes tehetsége: Kristófi László volt. A jelenleg a müncheni Zeneművészeti Főiskolán mesteriző orgonista 1990-ben született, zenei tanulmányait Nagyváradon kezdte el fuvolán, majd édesapja, Kristófi János irányításával kezdett el orgonálni 2007-től. Ugynebben az évben nyert felvételt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium orgona szakára, majd 2012-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Műsorát igényes és drámailag is jól elgondolt választékossággal építette fel. Mind műfajilag, mind stilárisan igen gazdag volt a szűk egyórás koncert. Az első részben, Johann Sebastian Bach (1685 – 1750) két műve szerepelt. Antonio Vivaldi vesenyművének, a három tételes a moll concertonak az orgonaátirata (BVW 593) különösen megragadott a gyors tételek kiművelt ornamentikájával, életteljes tempóival éppúgy, mint a lassú tétel ostinato variációsorozatának jó hangszín és hangerő arányaival. A második alkotás a mély áhítatot fakasztó  O Mensch bewein dein Sünde gross korálelőjáték (BWV 622) volt. A továbbiakban egy friss, kedves kis karakterdarab csendült fel a romantikus Felix Mendelssohn Bartholdy (1809 – 1847) tollából, az opusz szám nélküli B dúr Allegro (1844). Sötéten örvénylő harmóniák és a lélek világosságvágyát ábrázoló folytonos, végtelen dallam kontrasztja fogalmazódik meg a továbbiakban, a német utóromantikus orgonaszerző, Max Reger (1873 – 1916) B dúr Melódia op. 59, nr. 11 című alkotásában. Joseph Gabriel Rheinberger (1839 – 1901) két alkotása zárta a koncertet. A könnyed hangvételű, rövid, romantikus harmóniai fordulatokban csillogó Agitato Op. 167, nr. 2 című darabot az I. c moll orgonaszonáta Op. 27 követte, melynek három tétele a hagyományos német polifónikus szerkesztés mintapéldájaként komoly ünnepélyességgel adta meg a koncert végkicsengését. A ráadásban mesteri fogással élt Kristófi László: a Liszt-tanítvány, Julius Reubke ( 1834 -1858) c – moll orgonaszonátájának zárótételét  a fugát játszotta el. Súlyát a szövevényes polifónia által igényelt igen nagy virtuozitás adja. Más előadó talán a koncert csúcspontjaként illesztette volna be a műsorba… A közönség, különösen a szakavatottak, nagyon díjazták érte. Én is ezt teszem, sok sikert kívánva további tanulmányaihoz, versenyeihez, fellépéseihez.

 

Schneider Arnold