varadszollosi_zenei_est_zaro_jozsa_2016_10_30

Véget értek az idei Váradszöllősi Zenei Estek

Az orgonamuzsika kedvelőinek, de főleg az azzal megismerkedni kívánóknak szánt hangversenysorozat zárókoncertjét hallgathatták végig az egybegyűltek 2016. október 30-án, vasárnap este a váradszöllősi plébániatemplomban. Bátran mondhatjuk, hogy ezen a téren városunkban az utóbbi idő legnagyobb szabású rendezvényével ajándékozták meg a szervezők – a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Váradszöllősi Római Katolikus Plébánia – a zeneszerető közönséget, még akkor is, ha a kilenc koncertből álló sorozat látogatottsága nem villanyozná fel a statisztikai számok szerint értékítélőket.

Józsa Domokos, a plébániatemplom kántor-orgonistája kezdeményezésének köszönhetően városunk és szűkebb-tágabb pátriánk kitűnő orgonistáit hallgathattuk meg a két részes sorozatban május és október vasárnapjain. Érdemes ezen keretben felsorolni őket fellépésük időrendjében: Marcel Octav Costea (Bukarest, Szent József Székesegyház), Erich Türk (Kolozsvár), Varga Petra (Budapest), Kristófi László (Nagyvárad), Kristófi János Zsigmond (Nagyvárad, Székesegyház), Sárosi Dániel (Debrecen), Garai Zsolt (Nagyvárad) és a házigazda Józsa Domokos (Nagyvárad).

A zárókoncert előadója a házigazda, Józsa Domokos volt aki a májusi szakaszban is „bevállalt” egy fellépést. A záróhangversenyre összeállított programja részint megadta a kellő ünnepi hangsúlyt, részint a stílusbeli változatosság tekintetében rímelt májusi koncertjére. Johann Sebastian Bach (1685 – 1750), a Zenei Estek elmaradhatatlan szerzőjének két csodálatos alkotása indította a műsort: a G-dúr Prelúdium és Fúga (BWV 550), valamint a Schmücke dich, o liebe Seele (Ékesítsd magad , ó drága lélek) kezdetű korálelőjáték (BWV 654). Józsa repertoárjának immáron kedvelt darabjaivá váltak Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791) templomi szonátáinak Szathmáry Zsigmond által orgonára átírt darabjai. A 17-es sorozatból a májusi koncerten négyet hallgathattunk meg, ezen az estén további kettő hangzott fel: a D-dúr (KV 69), valamint az F-dúr szonáta (KV 244). A hagyományban mélyen gyökerező újszerű hangzásvilág képviseletében a 20. századi magyar református kötődésű orgonairodalom egyik legjelesebb képviselőjének, Gárdonyi Zoltánnak (1906 – 1986) két műve folytatta a műsort. Mindkettő korál feldolgozás: Az Úristen az én reménységem, valamint az Erős vár a mi Istenünk. Ugyanennek a felfogásnak egy katolikus párhuzama szólalt meg a francia Marcel Dupré (1886 – 1971) Te splendor et virtus Patris című darabjában, mely a Szent Mihály arkangyal-zsolozsma himnuszának sorait dolgozza fel fúgaszerű szakaszokban. Carl Philipp Emanuel Bach (1714 -1788) c-moll Fantázia és Fúgájával a barokk-klasszicista ötvözetű hagyományos hangvétel adta meg az ünnepélyes kicsengést. A kitűnően kivitelezett, jó ízléssel összeállított műsor ráadásaként Józsa Domokos, Henry Purcell ( 1659 – 1695) Trompet tune című művével  hálálta meg közönségének tapsát.

A koncert végén Böcskei László megyéspüspök úr méltatta a kezdeményezést. Köszöntő és köszönő szavai kiemelték a színvonalas egyházi zene értékét, mely nem csak a hallás általi szépérzékünket, hanem leginkább a lelket neveli, amennyiben „tisztogatni tudja azt, ami nem odavaló”. Lelkipásztori eszköz tehát a színvonalas egyházi zene, az orgonamuzsika. Egyik a sok út közül, amelyen keresztül megszólíthatóak az emberek, hogy általa „lelkileg gazdagodjanak, megtisztuljanak és megerősödjenek”.

 

 

Schneider Arnold