csoportkep_tani

A házasság hete negyedik osztályos módra

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Szent Bálint napja környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára irányítja a figyelmet, immár több kontinens számos országában. Ehhez csatlakozott a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum IV. A osztálya is, mégpedig a gyerekek között kedvelt Valentin-napon.

A nagyobb testvérek és a nagyobb osztályba járó diákok valamint a média megtette hatását, mert több kisfiú is virággal, mézes szivecskével köszöntötte a neki tetsző kislányt. Volt is sustorgás, kuncogás, így adta magát a téma. Beszélgettünk Szent Bálint vértanúról, a különböző érzelmekről, a fiúk és lányok között kialakuló szimpátiáról és szerelemről. Nagyon bölcseket mondtak ám a különböző korosztályok érzelmeiről és azok kifejezési módjáról! Eljutva a házasság szóig, olyan házaspárokról meséltek, akik szerintük nagyon szeretik egymást, a mindennnapi nehézségek ellenére. Így meséltek a szüleikről, majd papírra vetették, gondolataikat, meglátásaikat, honnan tudják azt, hogy a szüleik szeretik egymást.

Ezt követően ajándék mandalát készítettünk a szülőknek, megköszönve a tőlük kapott életet, és köszöntve őket a házasság hete alkalmából. Megerősítésként azt is leírták nekik, honnan tudják, miből érzik, hogy a szüleik szeretik egymást. A visszajelzésekből kiderült, hogy a családok többsége aznap különösen szép estét töltött együtt. Sajnos, két kislány szülei elváltak, de számukra a nagyszülők házassága volt példaadó.

Íme néhány a negyedikes gyermekek gondolatai közül:

„Onnan lehet tudni, hogy a szülők szeretik egymást, hogy segítenek egymásnak. Akkor is, ha nagyon fáradtak.” „Szoktak veszekedni, de keveset és mindig kibékülnek.” „Mikor veszekednek, egymással, akkor ki is békülnek, és mindent megbeszélnek egymással.” „Attól, hogy szoktak veszekedni, még szertik egymást, mert tudják, hogy hiábavaló a veszekedés és segítenek egymásnak.” „Amikor veszekednek, kibékülnek és rájönnek, hogy semmi értelme nem volt, ott vannak rosszban, jóban, betegségben és egészségben egymás mellett.”

„Kitartanak egymás mellett és családot alapítottak.” „Jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és mindent megtesznek egymásért és a családért.”

„Anya, mikor a konyhában főz, apa mindog ott sündörög mellette és szép szavakat mond.”

„Az én mamám és tatám nagyon szerették egymást. A tatám ápolta a beteg mamámat. Ők ritkán veszekedtek, de aztán kibékültek.” „Szerintem az én szüleim szeretik egymást, mert látszik a szemükön és mindig segítenek egymásnak.” „Mindig kitartanak a család mellett.” „Együtt vannak.”

Véleményem szerint így sikerült közelebb vinni a gyerekeket a hagyományos morális értékekhez, és megmutatni, hogy egy sokat reklámozott eseményt ki lehet tölteni igazi emberi és hagyományos keresztény tartalmakkal is.

 

Tankó Veronika-Zita