dsc_0017

Így élték meg a pedagógusok a Kett-képzést

Alig tizenöt hónap alatt harmadszor nyílott lehetőségük az erdélyi magyar katolikus hittanároknak, katolikus iskolai pedagógusoknak vagy más egyházi intézményi alkalmazottaknak a németországi Franz Kett által kidolgozott valláspedagógia megismerésére vagy az abban való elmélyülésre. Ahogyan azt a képzéssorozatot koordináló Nemes István, a nagyváradi Posticum Keresztény Kulturális Egyesület programigazgatója tervezi, egyik félévben főként a partiumi egyházmegyék, a másik félévben pedig a főegyházmegye pedagógusait invitálják ezekre a programokra. A nagyváradi Posticum volt a helyszín 2017. február 17–19. között , a szervező pedig a váradi római katolikus püspökség katekétikai központja. A partiumiak mellett azért jutott hely a gyulafehérvári főegyházmegyéből érkezőknek, sőt, ketten a jászvásári római katolikus egyházmegyéből, öten pedig a pécsi egyházmegyéből is jelentkeztek, nemcsak katolikusok. Ilyen módon a Franz Kett és P. Cyril Havel által vezetett intenzív kurzus a nyelvek, vallások és hivatások találkozásának is szép példája volt. A Föld témájára épülő, a teremtésvédelmet ösztönző, igényesen kidolgozott foglalkozásokat szentmise, illetve taizéi imaóra vezette fel, közéjük pedig kapcsolódó témájú filmvetítés, könyvbemutató, pályázási lehetőség-ismertető és vidám táncos együttlét is ékelődött. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán szakmódszertannal kapcsolatos tárgyakat tanító Sipos Edit jóvoltából a szünetekben a Kett-foglalkozásokon jól alkalmazható eszközöket árusító „mozgóbolt” is működött.

A pedagógusok különösen értékelték Böcskei László megyéspüspök – a megnyitó szentmise főcelebrálásán túli – többszöri jelenlétét a két nap során.

Az alábbi összeállításban a program néhány résztvevőjének a kurzussal kapcsolatos véleménye olvasható. Gondolataik jól mutatják az élményszerű megtapasztalást a pedagógus számára is lehetővé tevő, a gyakorlati munkában konkrét segítséget jelentő képzések tartásának fontosságát is.

 

„Jó volt átélni, hogy én vagyok a gyermek, akit próbálnak bevezetni az elmesélt történetek csodálatos világába. Kett úr előadásmódja, és ahogyan beleéli magát az eseményekbe, a történetekbe, sokszor mély hatást tett rám, egészen a lelkem mélyéig eveztem. Az egész lényemet szólította meg, nemcsak lelki, hanem testi szinten is: értelmemet, érzelmeimet, képességeimet, vagyis a fejet, a szívet és a kezet. Talán ez az, amivel a gyermekeket is meg lehet fogni. És amire rádöbbentem a mostani kurzus alatt: ez a módszer nem bizonyos szabályok szerint vagy utasítgatások által működik, amelyeket szigorúan be kell tartani, hanem szabadon hagyja a pedagógust, de ugyanakkor a gyerekeket, a résztvevőket is, hogy saját elképzeléseiket is belevigyék az adott témák feldolgozásába.” (Bálint Haynalka, Ágnes mallersdorfi ferences nővér – óvónő, Nardini Napköziotthon, Székelyudvarhely)

 

„A módszer rávilágított arra, hogy a tanulási folyamatban milyen fontos szerepük van az élményeknek és az érzékszerveknek – ezek segítségével könyebb, érdekesebb és hatékonyabb is a tanulás.” (Csabai Tünde – tanár, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

 

„A képzés nagyon feltöltött érzelmileg is, és az életnek egy másfajta szemlélési módját nyitotta meg előttem. Lenyűgöző az az egyszerűség és szépség, ahogyan a világot láttatták. Arra bátorít, hogy a mindennapjainkat ez a fajta lelkület töltse ki. Azt remélem, hogy a rám bízott gyerekek nyugodtabbakká, kiegyensúlyozottabbakká boldogabbá válnak, ha többször találkoznak ilyen csodákkal.” (Ferencz Ágota – óvónő, Csipike Napköziotthon, Sepsiszentgyörgy)

 

„Szerencsére jó irányba változik a tantervünk, így könnyebben alkalmazhatok más módszereket. A Kett-pedagógia megismerésével sokkal többet fogok foglalkozni az életörömmel, a kapcsolatokkal, a boldogsággal.” (Kállai Karolina – református hitoktató és történelemtanár, Dr.Vasile Lucaciu Gimnázium, Szatmárnémeti; Gellért Sándor Gimnázium, Mikola)

 

„Számomra ez nem egy átlagos képzés volt, hanem egy mélyen megélt lelkigyakorlat. Kett úrnak és „segédjének”, Cyril páternek minden szava, tette, viszonyulása, átütő gondolata Isten velünk kapcsolatos elképzelését tárta elénk – sokszor igen érdekes megvilágításban. Továbbgondolásra ösztönzött. Sokszor a padlóképek kirakása közben, éreztem Kett úr az Atyát szimbolizálja, a maga hitével, bölcsességével, háttértudásával, Cyril pedig alázatos, hiteles, tudatos jelenlétével a Fiú képét idézte meg bennem. Élmény volt, jobban szeretem a Földet, továbbra is csak csodálni tudom Isten teremtett világát, és mélyült a felelősségvállalásom is. A hit és a környezet kapcsolata újszerű, minőségi átszerveződésen esett át bennem e képzésnek köszönhetően, azzal együtt, hogy eddig is érzékenynek tudtam magam tárgyi, illetve természeti környezetem iránt.” (Kispál Mária – óvónő, Hófehérke Napközi, Sepsiszentgyörgy)

 

„Azért is tetszett, mert előhozta belőlem a kíváncsi kisgyereket, aki fel akarja fedezni a világot. A táncok, a foglalkozások felüdítőek voltak, teljesen megmozgattak, és nagyon sok mindenre rávilágítottak. Egyesek azt mondják, hogy főként óvodapedagógusoknak jó ez a pedagógia, én ismételten azt tapasztaltam, hogy nagyobb korosztályok nevelésére is alkalmas lehet.” (Ladó Gábor – hitoktató, Nagy Imre Általános Iskola, Csíkszereda)

 

„Azon vagyok, hogy minél mélyebben megismerjem, tanuljam és alkalmazzam ezt a pedagógiai lehetőséget, mert látom, tapasztalom, hogy ebben a rohanó világban, amikor jó szándékkal, nagyon gyorsan nagyon sokat akarunk adni a gyerekeknek, szinte elsiklunk a lényeg felett. Nem adunk alkalmat a látásra. A mennyiségre és nem a minőségre törekszünk. A felszínességet „ápoljuk”. Amikor egy Kett-foglalkozás elkezdődik, szinte megáll az idő, „hallatszik” a csend… És lassan nyiladoznak a szemek. Látni kezdünk… a szemeinkkel, a kezeinkkel, a szívünkkel.” (Póra Gabriella – óvónő, hitoktató, Szent Imre Alapítvány, Kaposvár)

 

„A Kett-módszerrel való találkozás számomra amolyan áttörést jelent a csoportokkal való munkában. Mind szakmailag, mind lelkileg nagyon sokat nyújtott, tulajdonképpen ebben is érzem a módszer nagyszerűségét, hogy mély lelki tartalmakat képes közvetíteni egyszerű módszerek és eszközök révén, legyen szó vallásos vagy más témák feldolgozásáról. Úgy gondolom, hogy ennek alapja az a mély ember- és istenismerete, amelyet hirdet, amely messzemenően tiszteletben tartja és meg- (vagy akár vissza-) adja az embernek és kapcsolatainak a méltóságát. (…)

Azért volt nagyon jó számomra ez a képzés, mert a közvetített emberszemlélet mellett olyan csoportdinamikai módszereket is ismertetett (legyen az az ének, a tánc, a zenélés, a személyes részvétel, és annak motiválása a megszólítás különböző módszereivel, a padlókép folyamatos együttműködésen alapuló felépítése, a csendben rejlő alkotói erő, a szimbólumok üzeneteinek kiaknázása), amelyek a gyermekekkel (s így a gyermeket magukban hordozó felnőttekkel) való munkában, az Istenbe, emberbe, az élet ajándékába vetett hitre nevelésben különösen is hatékony lehet.” (Székely Vakon Katalin – szociális munkás, Gyulafehérvári Caritas, Fogyatékkal Élőket Támogató Szolgálat, Csíkszereda)

 

„Nemcsak pedagógiai tudással, de nagyon mély élményekkel, életre szóló tapasztalatokkal tértem haza. Ez a képzés felért egy lelkigyakorlattal, ráadásul csodálatos együtt lenni azonos érdeklődésű, értékrendű emberekkel.” (Szentes Réka – óvónő, Csipike Napköziotthon, Sepsiszentgyörgy)

 

„Számomra nem ismeretlen a Kett-módszer. Néhány éve már én is alkalmazom a munkám során. Ennek ellenére erről a képzésről is sok új tapasztalattal, ötlettel tértem haza. Ezek az élmények személyes életemben is segítenek abban, hogy észrevegyem a mindennapi csodákat. Ugyanakkor gyakorlati útmutatást adnak, hogy a rám bízott gyerekeket arra neveljem, hogy éljék az életet megtapasztalva és elfogadva mindazt, amit ajándékba kaptak.” (Szőcs Adél, Beáta mallersdorfi ferences nővér – óvónő, Nardini Napköziotthon, Székelyudvarhely)

 

„Első perctől az fogott meg, hogy a teljes embert foglalkoztatja a módszer, és az odafigyelés, egymásra figyelés, az elcsendesedés, az alkotás, az érzékszerveken keresztüli megélés, megtapasztalás mind fontos szerepet kapnak benne. De ne hagyjam ki a kis rigmusokat, verseket vagy a mozdulatsorokat se. Ezek mind természetes dolgok voltak valamikor… A mai emberek, a gyermekek és ifjak azonban idegenkednek ezektől. Nem akarnak kikerülni a komfortzónájukból, idegenkednek a másik ember közelségétől, a szem- és bárminemű kontaktustól. Az alkotás öröme sem oly természetes ma, mint egykor volt. Itt pedig alkotni kell, mindenféle félelem nélkül.

Ami még nagyon áldásos: hogy itt nincsenek rossz megoldások.

Az iskola mindent mér, egészségtelen módon, másokhoz, valamihez viszonyítva a gyermek teljesítményét. (…) Csodálatos élmény volt számomra, hogy láthattam a módszer atyját, Kett mestert, vele együtt alkothattam, leshettem azokat az apró gesztusokat, amelyekkel dolgozik.” (Szűcs Éva – tanügyi előadótanácsos, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad)

 

„Jó volt megtapasztalni az egységet a hivatások és a nyelvek sokszínűségében.” (Tankó Veronika-Zita – alsó tagozatos tanár, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

 

Ozsváth Judit