p4029493

Máriapócsra zarándokoltak a Szent László Líceum tanárai és diákjai

Vasárnap is iskola? Ezt a kérdést bátran feltehették a nagyváradiak azoknak a szülőknek és nagyszülőknek, akik 2017. április 2-án a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumba, hozták gyermekeiket, unokáikat. A válasz: igen. Csak most egészen másként, kicsit vidámabban és felszabadultabban, örömtől csillogó szemekkel, a vasárnapi reggel csendjét megtörő kacagással indult a nap. Ugyanis az intézmény tantestülete, diákjai és a szülők közös nagyböjti zarándoklatra készültek, Máriapócsra.

A vidám kicsiket és nagyokat Szabó Ervin atya az iskola kápolnájában fogadta, s az eltöltött közös ima és a biztató szavak után mindenki lelkesen készült az útra. Konrád Katalin igazgatónő is köszöntötte a mintegy százfős csoportot, előre megköszönve mindenkinek az áldozatot, s azt kérte, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki próbáljon jobban figyelni a másikra, hogy egy igazi közösségként imádkozzon az itthon maradtakért.

 

A határnál eltöltött (nem kevés) idő felajánlását követően lelkesen vettük az irányt Nyírbátor felé. Óránként elimádkoztunk egy-egy tized rózsafüzért, s a gyerekek kérésére ifjúsági és egyházi énekekkel leptük meg egymást. Első állomásunkon a Báthoriak által építtetett gótikus stílusú, reneszánsz és barokk jegyeket hordozó templomokat csodálhattuk meg, megismerve azok történetét. A ma is katolikusként működő templomban kivételes élményben volt részünk, hiszen, mint megtudtuk, az ott található, keresztutat ábrázoló fából készült mellékoltár egyedinek számít egész Európában. Arra is felfigyeltünk, hogy a jobb oldali mellékoltár felső részében Szent István és Szent Imre mellett városunk alapítója, Szent László is megjelenik.

 

Ismét útnak eredt a csapat, s mindenki nagy örömére végre megérkeztünk a máriapócsi Szent Mihály templomba, hogy Szűz Mária könnyező képénél közös szentmisén vegyünk részt. Igaz, hogy bárhol, bármikor megszólíthatjuk Istent, imádkozhatunk a szentekhez, kérhetünk és hálát adhatunk, de ez az alkalom mégis különleges volt itt, Magyarország Nemzeti Szentélyében. Varázslatos volt, áradt a kegyelem…

 

Az imák, a felajánlások és az ebéd után Nagykároly felé indultunk, s korántsem csillapította jókedvünket az a tény, hogy a határátkelésnél ismét türelmet kellett gyakorolnunk. Nagykárolyban a Károlyi család kastélyának aulájában meghallgattuk annak történetét, s megtekintettük a grófi család kápolnáját is.

Estére értünk haza Nagyváradra, kissé fáradtan, de örömmel és megelégedéssel a szívünkben, hálát adva azért, hogy ezt a napot valóban tartalmasan és hasznosan töltöttük el.

 

Fehér Gabriella