5

Búcsús szentmise volt a nagyváradi Szent László plébániatemplomban

Szent László emléknapján, 2017. június 27-én tartották a várad-újvárosi Szent László-plébániatemplom búcsúünnepét, melynek szónoka és főcelebránsa Fazakas Zoltán Márton premontrei apát, csorna-türje-jánoshida-horpácsi prépost-prelátus volt.

 

A szentmise előtt a Szent László Egyesület nevében Moldován Gellért Lajos egy Ferenc pápa által megáldott gyertyát, és az ehhez tartozó oklevelet adott át Pék Sándor esperes-plébánosnak. Május 31-én a katolikus egyházfő az általános kihallgatás keretében megáldotta a Magyarországon élő lengyel közösség által elindított Szent László-lángot Rómában, amelyet a Szent László-év tanácsadó testületének és az Országos Lengyel Önkormányzatnak tagjai vittek el a Szent Péter térre. A láng a tervek szerint bejárja a király nevéhez kötődő kárpát-medencei és lengyelországi városokat- Krakkóba, Nyitrára, Nagyváradra, Zágrábba, valamint Győrbe fog eljutni.

 

 

A búcsúünnepen résztvevőket Pék Sándor atya köszöntötte. Az amúgy lövétei, vagyis székely származású Fazakas Zoltán Márton premontrei apát, csorna-türje-jánoshida-horpácsi prépost-prelátus kijelentette: „nem az észt jött osztani” Szent László városába, hanem az elmélkedése valójában „egy magyar ember eszmefuttatása és vajúdása Szent László kapcsán”. Ennek megfelelően beszédében a fő hangsúlyt arra helyezte, hogy mit kell jelentsen a haza számunkra. Arra hívta fel a figyelmet: Szent László megerősítette a haza mindmáig stabil és élhető kereteit, a hazáét és nem az államét, hiszen a kettő között meglátásában óriási különbség van. A keret – melyet Szent István hihetetlen zsenialitással felépített, és kemény következetességgel ültette az akkor még igencsak pogány magyar nép lelkébe, és államférfiúi szerénységgel várta annak gyümölcseit – nem volt más, mint a hit, mely összetartó erőnek bizonyult a történelem folyamán. És ezt a hitet vitte tovább Szent László: hitt Istenben, és a saját nemzetében.

 

Mint király, nagyon jól tudta, hogy hatalommal és igazságos törvényekkel lehet egy, vagy akár több népet is kormányozni, azaz lehet államot alkotni, de hazát nem! Lehet államot működtetni úgy, hogy az precíz gépezetszerűen végezze teendőit, de ez ettől még nem lesz haza. Lehet engedelmes, jó adófizető polgárokat nevelni, akik kötelességtudatból vagy félelemből leróják az állam iránti kötelességüket, de ők nem hazafiak, ugyanis a hazát szeretni kell, a hazáért élni kell!

 

Ma ismét elsősorban haza kell a magyarságnak, újból hazafiak, békés hazafiak kellenek a hazának, de nem elég ezt közösen és az ünnepek alkalmával hangoztatni, kevés Szent László nevét emlegetni és visszatekinteni, ha nem élünk úgy, mint ő, ha nem teszünk mint ő – nyomatékosította a prépost-prelátus. Úgy fogalmazott: eljött az idő minden magyar számára, hogy tisztázza önmaga számára a haza és az állam viszonyát, és ez különböző lesz, mert nem azt fogja jelenteni e két szó az anyaországi magyarnak és a külhoninak. Míg az előbbinél a haza és az állam többé-kevésbé együvé tartozik, addig az utóbbinál élesen szétválik, mégis Soprontól Nagyváradig, Mosontól Nyitráig, Győrtől Szabadkáig találunk valami közöset, ami összeköt bennünket, és ez a mi igazi Árpád-házi örökségünk: a krisztusi hit, a magyar tudat, a magyar haza. Szent László-i jellem kell a magyar népnek, és akkor ahogy a Devecsernél pusztítást okozott vörös iszap miatt az élővilágát elveszítő Marcal folyó feltámadt, úgy Szent László hazája is feltámad – vélekedett Fazakas Zoltán Márton.

 

A templombúcsú méltó megünnepléséhez a Kribus Mónika kántor-karnagy által vezetett Halmos László-kórus közreműködése is hozzájárult.

 

Forrás: erdon.ro