barta_szabolcs

Nagyváradi a világ legfiatalabb lazarista tartományfőnöke

Harminchat éves korára a nagyváradi származású Barta Szabolcs lazarista szerzetes két nem mindennapi teljesítményt ért el: jelenleg ő a világon a legfiatalabb lazarista tartományfőnök, illetve az első nagyváradi, aki a renden belül ilyen magas pozícióba került.

Barta Szabolcs Nagyváradon született, a családja mindig is a Katalin-telepi plébániához tartozott. Az ottani templomban keresztelték meg, volt elsőáldozó és bérmálkozott, évekkel később pedig szintén e helyen szentelte pappá Tempfli József megyés püspök, 2005-ben. A családból „hozta” a hitéletet, ott szerezte meg az alapot, mely – ahogy telt-múlt az idő -, csak gazdagodott.

 

Miközben a plébánia egyik, nemrégen szépen felújított termében beszélgetünk, visszaemlékezve a kilencvenes évekre, megjegyzi: kiváló ifjúsági csoport működött a Katalin-telepen, és állítólag már gyermekkorában tett olyan kijelentéseket, melyek a papsággal voltak kapcsolatosak. Ebben minden bizonnyal az is nagy szerepet játszott, hogy kicsi korától kezdve ministrált, a szentmiséken mindig az oltár közelében volt. Az ő életében is bekopogtatott azonban a kamaszkor, és minden akart lenni, csak éppen pap nem. Amikor viszont már rohamosan közeledett a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban az érettségi, és mindenki azt kérdezte tőle, hogyan tovább, akkor úgy döntött: igen, jelentkezik a lazaristákhoz. Hangsúlyozza: a hivatásválasztása történetében sokat köszönhet a Katalin-telepi plébánosoknak – kiemelten Dusik Tibornak -, és a vincés nővéreknek, akik szintén Páli Szent Vincében tisztelik az alapítójukat. Az említett példaképek mind-mind hatással voltak rá, illetve nagyon megragadta az is, hogy tizenévesen elolvasta Szent Vince életét. Ugyanakkor tizenkettedikes korában volt jónéhány beszélgetése, találkozása, melyek nem előre megtervezettek voltak, és amelyek során olyan jeleket kapott, hogy ez az ő útja, bátran lépjen rá, válassza ezt az utat.

Szemináriumi évek

Érettségi után, 1999-ben a lazaristák budapesti központi házában jelentkezett az akkori tartományfőnöknél, ahol a szeminárium is működött. Felvételt nyert, a képzési idő hat év volt, mely után következett a pappá szentelése. No de ne rohanjunk még ennyit előre az időben. Tudni érdemes, hogy ami a tanulmányokat illeti, a lazaristáknál is ugyanaz a tananyag (filozófia, teológia), mint egy egyházmegyés szemináriumban, ami viszont sajátos, rendi, az az úgynevezett noviciátus, amit belső szemináriumnak neveznek. Ez azért kifejező, mert tényleg bent laknak, közösségen belül, az óráik és a vizsgáik is ott vannak, nem járnak ki a főiskolára, a teológiára. Csak a saját rendi tantárgyaik vannak, az alapító életére, lelkiségére, a rend történetére koncentrálnak, mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Akkor ismerik meg tulajdonképpen jobban a rendet, a személyes tapasztalataikra és a tanulmányaikra hagyatkozva. Az első év tehát ezzel a noviciátussal telt, amit beleszámítanak az indexbe, illetve már vannak olyan tantárgyak, mint bevezetés az egyházjogba, a teológiába. Ezen sajátos egy év után következik még öt év, ami a felépítését illetve már közös a többi szerzetesnövendékkel, illetve az egyházmegyés diákokkal.

Amúgy minden rendben megvan ez az egyéves időszak, az újoncidő, amikor az illetők megismerik jobban az adott rendet, az alapítóját, annak szellemiségét – magyarázza Szabolcs atya. Az ő évfolyamában hárman kezdtek: ketten voltak Romániából, rajta kívül a másik moldvai volt, a harmadik pedig Magyarországról jelentkezett. Társai azonban útközben úgy határoztak, elhagyják a szemináriumot, így végül Szabolcs atya maradt egyedül. Az említett hat év közül hármat Budapesten, hármat pedig Olaszországban töltött. Azt mondja: a budapesti tanulmányok nagyon jól megalapozták a továbbiakat, a három olaszországi év pedig kiteljesítette ezeket, illetve egy olyan széles látókört adott, amit sem Budapesten, sem Nagyváradon nem kapott volna meg. Ez Észak-Olaszországban történt, Piacenzában, ahol egy, a lazarista rendtársak által vezetett nemzetközi szeminárium működik. Több mint 250 éves, alapvetően egyházmegyés szeminárium, de mivel lazaristák irányítják, néhány helyet fenntartanak a lazarista növendékek számára is. A világ minden tájáról – Dél-Amerikából, Afrikából, Európa különböző országaiból – voltak ott szeminaristák, érdekes módon azonban Ázsiából nem, úgy látszik, velük nincs kapcsolat. Ez a nemzetköziség, minden értelemben sokszínű társaság aztán nagy hatással volt rá.

Állhatatosság

A katolikus egyházban három fokozata van a papságnak: a diakonátus, az áldozópapság és a püspökség. A lazaristáknál a diakonátus az ötödik évfolyam végén, a papszentelés pedig a hatodik év végén van. Előtte leteszik az örök fogadalmat. Minden szerzetesrendnek megvannak a saját fogadalmai. A három klasszikushoz – a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység – a lazaristák egy negyediket, az állhatatosságot adják hozzá, vagyis a kitartást rendjük küldetésében. A fogadalomtétellel válnak a rendjük teljes jogú tagjaivá, már a szeminárium befejezése előtt.

Szabolcs atyát Magyarországon szentelték diakónussá, a nagyváradi Katalin-telepen pedig pappá. Személyes kérése volt ugyanis, hogy pappá szentelése ott legyen, abban a templomban, ahonnan elindult. 2005-től 2015 őszéig Magyarországon szolgált, mivel a renden belül a magyar tartomány tagja, és akkor a lazaristák még nem tértek vissza a Katalin-telepre. A magyarországi közösségeikben, házaikban, intézményeikben teljesített szolgálatot. A magyar tartománynak Magyarországon három rendháza van. Budapesten van a központi ház, aztán Szobon van még egy rendház, ahol gimnázium és kollégium működik, valamint Piliscsabán is létezik egy rendház, ott kollégiumot tartanak fenn egyetemisták számára. Barta Szabolcs Budapesten és Szobon szolgált, előbbi helyen nyolc évet, utóbbin pedig kettőt. 2015 őszén került a Szent László-plébániára, egy gyakorlati évre, hogy visszazökkenjen az itteni életbe, hiszen 1999 óta külföldön élt, Magyarországon és Olaszországban. 2016 augusztusában tért vissza ő, illetve tértek vissza a lazaristák a Katalin-telepre, melynek hivatalosan 2016. augusztus 1-től egészen májusig volt plébánosa, a közelmúltban ugyanis ismét valami fontos dolog történt az életében…

Tartományfőnökség

A Misszióstársaság előírásai szerint a tartományfőnök kilenc évig töltheti be ezt a tisztséget, Kunay Viktornak pedig lejárt a mandátuma. Mivel a magyar tartománynak kicsi a létszáma (nyolc rendtárssal a legkisebb tartomány a világon), ezért nincs úgymond demokratikus választás, hanem a legfőbb elöljáró, tehát az alapító, Szent Vince utóda, a generális atya az, aki kinevezi a magyar tartományban a tartományfőnököt. Konzultál a tartomány tagjaival, azaz megkérdezi őket, hogy kit javasolnak, vagy kiket javasolnak erre a tisztségre, és miután összegyűjtötte ezeket a javaslatokat, ő maga az, aki kinevezi a tartományfőnököt. Ez történt Szabolcs atya esetében is, vagyis idén a generális atya egyszer csak felhívta telefonon Rómából. Vele aztán később személyesen is beszélgetett az általános és speciális feladatokról, melyek házi feladatként megvalósításra várnak A kinevezési dokumentum szerint hivatalosan 2017. május 8-tól ő a magyar tartomány elöljárója, főnöke három éven keresztül. Az ok senki esetében sincs közölve, egyszerűen igent kell/illik mondani rá.

Persze felvetődik a kérdés: az új magyar tartományfőnöknek nincs úgymond egy kis „szívfájdalma”, hogy ismét el kell hagynia Nagyváradot, különösen annak fényében, hogy az elmúlt hónapokban sokat tett azért, hogy a Katalin-telepi plébánia fejlődjön, szépüljön. Ez irányú érdeklődésünkre Barta Szabolcs azt feleli: természetesen érez ilyet amiatt, hogy egy év elteltével ismét költöznie kell Budapestre – hiszen ott van a központ, az adminisztráció -, mivel rendtársával még csak alig kezdte el itt a pasztorációs munkát, és ez most részéről megszakad, de a jó benne az, hogy a rendtársak folytatni fogják. Nem mellesleg pedig most az a furcsa helyzet állt elő: mint magyar tartományfőnök, ő kell küldje azt a lazaristát, aki Nagyváradra fog érkezni, hiszen az elképzelés az, hogy továbbra is két lazarista rendtárs legyen a Katalin-telepen, Vass Csaba pedig Böcskei László megyés püspök beleegyezésével marad ezután is.

„Megvan a házi feladat az elkövetkezendő évre, nem csak nekem, személy szerint, mert mi közösségben gondolkodunk. Az tény, hogy én most elöljáró lettem, tartományfőnök, de a tartomány nem csupán belőlem áll, hanem a rendtársakból. Úgyhogy a közös felelősség nagyon fontos ebben az esetben. Az én feladatom az, hogy tartsam a kapcsolatot a rendtársakkal, a közösségeinkkel, a rendházainkkal, az intézményeinkkel, de ez nem csupán egy ellenőrzés, hogy rendben vannak-e a dolgok, hanem közös útkeresés és lelkesítés is, hogy valóban a rendünk küldetését valósítsuk meg, ne csak egyéni érdekeket vagy elképzeléseket” – nyomatékosította a lazarista tartományfőnök.

 

Forrás: erdon.ro