szollos_koncert_1

Hegedű és orgonakoncertet adtak a Nagyvárad-szöllősi plébániatemplomban

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Váradszöllősi Római Katolikus Plébánia közös szervezésében a tavaly elindított és most második évadánál tartó Váradszöllősi Zenei Estek idei sorozatának második koncertjét hallhatta az igen nagy számban összegyűlt – a templomot majdnem megtöltő – klasszikus zene iránt érdeklődő közönség 2017. szeptember 24-én. A zenei esten három előadó zenejátékát élvezhették a jelenlévők.

Kurucz Tibor hegedűművész, felsőfokú zenei tanulmányait a kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneakadémián végezte 1999-ben. Hét évig volt a marosvásárhelyi Tiberius Quartett tagja. Húsz éve a Nagyváradi Állami Filharmóniánál dolgozik, 2003-tól a második hegedű szólamvezetője. Több kamarazene formáció aktív tagjaként tevékenykedő tehetséges művész.

Kurucz Virág a „Szacsvay Imre” Általános Iskola 7. osztályos tanulója, aki hegedűtanulmányait 3 éve kezdte. Felkészítő tanára Nagy Kálmán a Nagyváradi Filharmónia koncertmestere.

Józsa Domokos orgonatanulmányait Nagyváradon (Partiumi Keresztény Egyetem 2007, Állami Egyetem Orgona szak 2012) és Budapesten végezte Kristófi János, valamint Szathmáry Lilla irányításával. Szívügyének tekinti a liturgia, az egyházzene, az orgonazene rendszeres és igényes művelését. 2013-ban 2 CD felvétele jelent meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával. 2002 óta tanulmányai mellett a váradszöllősi római katolikus plébániatemplom egyházzenei szolgálatait látja el.

A plébániatemplom kántora, és az est egyik közreműködője a koncert előtt köszöntötte a meghívott előadókat: Kurucz Tibor hegedűművészt és lányát Kurucz Virágot, aki számára ez a koncert jelentette az első nyilvános fellépést.

A kitűnően összeállított programban J. S. Bach (1685 – 1750) és W. A. Mozart (1756 – 1791) művek szerepeltek. A zenei est első darabjaként J. S. Bach fiatalkori, impozáns a – moll (BWV 569) praeludiumát hallhattuk. A felhangzó mű elsősorban Bach motivikus munkája miatt érdekes.

Bach 1720 táján, Köthenben írt hegedűversenyeinek mintegy fele maradt ránk másodi fiának C. Ph. E. Bachnak (1714 – 1788) hagyatékából, a többiről a különféle átiratokból tudunk. Az est előadói J. S. Bach d – moll (BWV 1043), két szólóhegedűre és zenekarra írt versenyművének első tételét szólaltatták meg, igen választékosan és jó ízléssel előadva azt, kibontva a műben rejlő barokk zenei retorika lehetőségeit. A versenymű és a kamarazene nemes ötvözete, ahol nemcsak az együttes és a két szólóhangszer „dialogizál” egymással, de a két koncertáló szólamot is ellenpontozó leleménye mesteri nagyságát alkotta meg Bach. Ilyen értelemben beszélhetünk a tétel skálamenettel induló „főtémájáról” és decima ugrásokban mozgó, jellegzetes „melléktémájáról” – vagy kontraszubjektumáról – amelyeket szellemesen kombinál a tétel során.

A soron következő Bach mű, eredetileg fuvolára és csembalóra írt h-moll szonáta (BWV 1030) első tétele. Az előadók a mű kamarazenei jellegét igen szépen kidomborítva a dialógusokat és a karaktareket szépen megformálva tolmácsolták a hallgatóság felé. A darab első tételének zenei anyagát két, szinte végtelenbe kígyózó dallam alkotja. A kísérő hangszer prelúdiumszerű egyenletes tizenhatod menetei felett az olasz áriák hangját idézve csendűl fel Johann Bernhard Bach (1676 – 1749), J. S. Bach másodfoku unokabátyja g-moll szvittjének nyitányában a fúga témáját képező énelklő dallam (Spitta).

E művet követő Bach korálfeldólgozás a Schmücke dich, o liebe Seele (BWV 654) valóságos elmélyült, belső imádság megjelenítője volt mely típikusan tükrözi a korálokban rejlő bachi – teológia magaslatait.

A 18. század legnépszerűbb hangszeres műfajai közé tartozik a zenekarra írt szvitt: mint elnevezése is mutatja, több tánc illetve táncos jellegű darab sorozata. Bach 4 zenekari szvittje közül kétségkívűl a 3. D –dúr (1068) a legismertebb, legnépszerűbb. Keletkezési helye és ideje, akárcsak a többi szvitnél, bizonytalan, nagy valószínűséggel az 1730-as években írhatta Lipcsében. A nyitányt követő második helyen álló AIR gyakran hangzik fel önálló előadási darabként (mint ahogy ez most is történt) a sorozatból kiragadva is. Méltán az egyik legnépszerűbb Bach tétel, a szvit hagyományaitól eltérően, nem stilizált tánctétel, hanem egy önmagáért való „ének” a szinte vég nélkül áradó bachi dallam gyönyörű példája.

Üde kontrasztként következett W. A. Mozart 17. templomi szonáta (1772 és 1780 között) sorozatának, a Szathmáry Zsigmond által orgonára átírt gyűjteménynek 2 darabja.

A KV 69-s D-dúr, valamint a KV 145-s F-dúr szonáták előadásakor az orgonaátiratban is felfedezhettük e remekművek kamarazenei jellegét, melyet a választékos és áttetsző regisztrációval szépen oldott meg az előadó.

A zenei est J. S. Bach G-dúr (gigue) (BWV 577) gyönyörű fúgájával zárult, melyben a szép témabemutatás és a virtuóz kidolgozás iskolapéldájára csodálkozhattunk rá Bach egyedülálló művészetében. Összességében elmondhatjuk, hogy egy csodaszép zenei esttel ajándékoztak meg az előadók a körültekintően és jó ízléssel összeállított remekművek kiváló tolmácsolásával.

A Váradszöllősi Zenei Estek következő koncertje 2017. október 1-én lesz, amikor Sárosi Dániel, illetve Horozsai Eszter örvendeztetik meg orgona és fuvolajátékkal a zenekedvelőket. A szervezők minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak.

 

Szlopp Bernadette