szollos_koncert_okt_1

Orgonakoncert Váradszöllősön

A Váradszöllősi Zenei Estek 2017-s sorozatának harmadik koncertjére került sor 2017. október 1-én, a Zene Világnapján, 19.00 órakor a váradszöllősi plébániatemplomban Holozsai Eszter és Sárosi Dániel előadók tolmácsolásával.

A kárpátaljai Holozsai Eszter, aki korcsoportgyőztes lett a 2016-os Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató műsornak, kezdetben Beregszászon járt zeneiskolába, majd a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolában folytatta tanulmányait Cseri Gyöngyinél. Eddig 2 országos versenyen vett részet. Mindkét versenyen 1. helyezést ért el.

Sárosi Dániel a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakán szerzett orgonaművész-tanári oklevelet, Pálúr János és Ruppert István növendékeként. Budapesti tanulmányaival párhuzamosan a Freiburgi Zeneakadémia hallgatója lett, ahol 2005-ben orgonaművészi diplomát kapott Szathmáry Zsigmond mesterosztályában. Ezt követően a freiburgi intézmény szólista-osztályában végzett Martin Schmeding szakmai irányításával.

Jelenleg a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem orgonatanára. A Debreceni Református Kollégium Kántusának orgonistája, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója.

Elsőként Johann Ludwig Krebs (1713–1780) német zeneszerző és orgonista, (J.S. Bach kedves tanítványa, kottamásolója és méltó követője) impozáns, pedál szólóval kezdődő E-dúr toccata és fúga című művét hallhattuk.

Mivel sokat lemásolt Bach orgonaműveiből, így számos darab fennmaradása neki köszönhető. Több forrásból ismerjük lenyűgöző tehetségét, melyet nem csak az orgonán csillogtatott meg, hiszen játszott lanton, hegedűn, csembalón is, illetve még a kórusban is énekelt.

Krebs kompozícióiban gyakran ismerhetünk fel Bach-művekből vett szakaszokat. Így volt ez a most felhangzó orgonatoccatával is, melynek témái Bach nagy F-dúr toccatájára és a h-moll mise utolsó, Dona nobis pacem tételére emlékeztetnek. Krebs E-dúr toccata és fúgája a szerző egyik leglátványosabb és legenergikusabb kompozíciója.

A következő mű J.S. Bach (1685-1750) II. BWV 1067, h-moll zenekari szvitjének, (melyet feltehetően 1721-ben Köthenben komponált a mester) Menüett illetve Badinerie tétele csendült fel, igen szépen kidolgozott, a kamarazenélés magas fokát megmutató előadásban.

A koncert első részét képező barokk kompozíciókat egy késő romantikus francia zeneszerző Louis Vierne (1870-1937) – Lied, ( Op. 31. No. 17.) című, nagyon bensőséges, a francia romantikus színgazdagságot megjelenítő műve került előadásra.

Vierne majdnem teljesen vakon, egy újságíró fiaként született. Hat éves korától járt a látássérültek iskolájába, ahol megtanították speciális eszközökkel, nagyítókkal írni és olvasni. Édesapja konzultált egy szemspecialistával, aki egy kísérleti műtét segítségével részlegesen helyreállította a fiú látását, aki így meg tudta különböztetni a nagy tárgyakat, tájakat és a színeket. Tehetségét César Franck fedezte fel. 1886- tól Párizsban tanul, később maga is tanítja a következő generáció tehetséges orgonistáit. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. Egész életében komoly betegségekkel és depresszióval küzdött, amire szakmai és emberi konfliktusok, szembetegsége, és nem utolsósorban fiának az első világháborúban történt elvesztése is okot adott okot. 1937-ben halt meg a Notre-Dame orgonájának játszóasztalán. A Lied c. műve a 24 fantáziadarab sorozatának része. A darab megírását az akkoriban igen kedvelt hangszer, a mesterharmónium inspirálta, később a szerző orgonaregisztrációkkal is ellátta a művet.

A nagyon éneklő és kifejező művet ismét egy francia szerző alkotása követte. Gabriel Faure (1845-1924) Debussy mellett a 20. sz. első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője, fuvolára és zongorára írt, impresszionista hatásokban és színekben sem szűkölködő, egyik legnépszerűbb műve a Sicilienne, Op.78 hangzott el.

Ismét egy kamaramű következett, ezúttal Járdányi Pál (1920-1966 ) alkotása, fuvolára és zongorára írt Szonatina, 2. tétele. Járdányi Pál Kodály zeneszerző-növendékeinek legfiatalabb nemzedékéhez tartozott, tanulmányait 1938-1942-ig a Zeneakadémián hegedű- és zeneszerzés-tanszakon folytatta. Zenei hivatásának megválasztásában mestere példáját követte: pályája négy területen, zeneszerzőként, népzenekutatóként, zenekritikusként és zenepedagógusként teljesedett ki. Már kora ifjúságától kezdve magáévá tette Kodály nemzetnevelő zenei programját, amelyre mély rezonanciával válaszolt saját művészi és tudományos pályájának elvi és gyakorlati síkjain: szemléletének középpontjába ő is a magyar népzenei hagyomány eszméjét helyezte.

A 125 évvel ezelőtt elhunyt César Franck, a párizsi Conservatoire orgona- és zeneszerzéstanára (1872-től haláláig) és a párizsi Saint Clotilde Basilica orgonistája (1858-tól haláláig), aki előadóművészként, improvizátorként és tanárként is jelentős volt. Alkotásai a 19. század legszebb francia romantikus orgonaművei, melyekkel megteremtette a francia szimfonikus orgonastílus alapjait. Tanári tevékenységével pedig olyan orgonisták számára mutatott utat, mint Charles-Marie Widor, Louis Vierne és Marcel Dupré. César Franck a Trocadero Palota 1878-ban épült hangversenytermének Cavaillé-Coll orgonájára komponálta a Pièce héroïque-ot A mű megírásánál Beethoven és Berlioz zenei hagyományait követi. A grandiózus műben két tematikailag élesen kontrasztáló rész dominál: egy hősies karakterű és egy lírai hangvételű. Lenyűgöző a darab kromatikus harmóniai nyelve, váratlan és erőteljes modulációi, melyek kijelölik a mű helyét a francia romantika legkiemelkedőbb alkotásai között.

A zenei est Koloss István (1932-2010) Régi magyar táncok című művének előadásával zárult. A 17. század magyar hangszeres muzsikája – és egyúttal a legrégibb magyar hangszeres irodalom – virginálátiratok, illetve virginálkompoziciók formájában maradt ránk. Az egyik legismertebb gyűjtemény a lőcsei virginálkönyv, amely 1660-70 körül keletkezett. Ebből a gyűjteményből maradtak ránk 17. századi magyar táncdallamok. A Régi magyar táncok néven ismertté vált dallamokat Koloss István írta át orgonára.

Valamennyien a nagyon gazdag, színesen összeállított program és a kiválóan tolmácsolt muzsika részesei lehettünk a váradszöllősi plébániatemplomban.

 

Józsa Domokos