varadszollosi_zenei_est_2017_10_22

Orgonakoncert volt Váradszöllősön

A Váradszöllősi Zenei Estek 2017-es sorozatának 6. koncertjét hallhatta az a szép számban összegyűlt, a klasszikus zene iránt érdeklődést tanúsító közösség, mely részt vett a váradszöllősi plébániatemplomban vasárnap este, 2017. október 22-én, 19.00 órakor megrendezett előadáson.

Az est előadója a nagyváradi származású, jelenleg Marosvásárhelyen igen sokrétű zenei tevékenységet folytató Molnár Tünde orgonaművész vasárnapi programjának egy igen jelentős része szorosan köthető a(z) (énekes) madarakhoz. A madarak énekét már ősidők óta halljuk, a zeneirodalom több szerzőjét is megihlette e csodálatos tünemény. Programzenék százai születtek a természet ihletéséből, Vivaldi Négy évszakától Haydn Évszakok oratóriumán keresztül Beethoven, Debussy, Mahler, Smetana, Dvorák muzsikájáig. (Vivaldi – A tengelice, L.C. Daquin – Kakukk, R.V. Williams – felröppenő pacsirta stb.)

A művésznő úgy előadói mint tanári tevékenysége sokak számára ismert és közismert. Elhivatott és elismert tolmácsolója (elsősorban) a 20. századi, illetve a kortárs erdélyi zeneszerzők műveinek népszerűsítésében, illetve több ősbemutató is nevéhez köthető. A zenei est fő gerincét francia évfordulós zeneszerzők, művek bemutatók képezték, illetve a kortárs erdélyi zeneszerző Terényi Ede két műve is elhangzott hozzáértő tolmácsolásban.

Elsőként Jean-François Dandrieu (1682-1738) francia barokk zeneszerző, röviddel halála előtt összeállított és 1739-ben megjelentetett Premier Livre de Pièces d’Orgue gyűjteményből a Ofertoire et Basse de cromorne című műve hangzott el a zeneszerző születésének 335. évfordulója alkalmából. A „régi rítusú” orgonamisék felajánlása alatt megszólaló – Ofertoire – lassú francia nyitányszerű bevezetőt követően, karakterbeli kontrasztként, a – Basse de cromorne – imitációs technikára épülő, a szólamok fugato szerű, nagyon  díszített és ünnepélyes trombitás hangzású tétele követ.

A soron következő Louis-Claude Daquin (1694-1772) francia barokk zeneszerző halálának 245. évfordulója alkalmából A kakukk című, eredetileg csembalóra írt kompozíciója hangzott el. A darab motorikus tizenhatod mozgásához, az egyik szólamban mindig megszólal a kis terc ( szólisztikus regiszterrel kiemelve a másik manuálon) ami a kakukk hangját idézi.

A két francia barokk szerzőt, egy kortárs erdélyi zeneszerző Terényi Ede (*1935) műve követte. A darabot melynek címe Madarak, tíz évvel ezelőtt komponálta a szerző Molnár Tündének dedikálva. A mű az úgynevezett „programzene” kategóriájába sorolható, szinte kézzelfoghatóvá teszi a madár – madarak improvizatív és nagyon gyakran igen komplex ritmusú énekét. Változatos és színes regisztrációval, a darabhoz és a formához nagyon illő brilláns előadásban hozta életközelbe az előadó a fent említett művet.

A folytatásban a belga származású ezúttal a francia romantikus orgonazene legnagyobb képviselőjétől César Francktól (1822-1890) a zeneszerző születésének 195. évfordulója alkalmából, egy bizonyos Augusta Holmès–nak dedikált a-moll Korál monumentális műve csendült fel. Frank művészete pályája utolsó szakaszában teljesedett ki, legszebb műveit, amelyeket Wagner inspirálta gazdag harmóniák, újszerű struktúrák és nemes líraiság jellemez, élete utolsó éveiben alkotta.

Ugyancsak évfordulós francia szerző következett Olivier Messiaen (1908-1992) személyében, (a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából) Isten közöttünk (Az Úr születése sorozatból) című alkotással. Messiaen (aki 1931-től 60 éven át töltötte be a párizsi La Trinité templom orgonista állását) a zenetörténet egyik legellentmondásosabb alakja, Debussy és John Cage-hez hasonló radikális 20. századi újító, ugyanakkor a hagyományok elkötelezett őrzője. Nagy előszeretettel tanulmányozta a hindu és a görög ritmikát, gregoriánt, népzenét, az idő és az időtartam különböző elemeit. Már ifjúkorától érdeklődött a természet iránt, korai műveiben megjelennek madárdal-idézetek, később módszeresen összegyűjtötte és rendszerezte Franciaország madárdalkincsét (Catalogue d’oiseaux 1956-58). A legkülönbözőbb eszközökkel próbálta megszabadítani a zenét a mérhető idő béklyóitól, hogy ízelítőt adjon az örökkévalóságból. Az elhangzott mű ezt a sokrétű és harmóniai gazdagságot hivatott megjeleníteni sajátos regisztrációval, összetett ritmusokkal.

Messiaen művét Terényi Ede Messianesque című kompozíciója követte, melyben a 20. század nagy zeneköltőjének állít emléket. Az 1993-ban komponált, és 1997-ben Berlinben ( szólista Molnár Tünde) bemutatott mű kifejezésre juttatja azokat a formai és egyéb stíluselemeket melyek Terényi alkotóművészetében fontos helyet foglalnak el illetve foglalkoztatja őt. A sajátos, újszerű akusztikus hangzásokban is bővelkedő művet bravúrosan oldotta meg az előadó.

A záródarab Louis Vierne (1870-1937) Carillon de Westminster Opus 54, No.6, az 1927- ben megjelentetett 24 fantáziadarab című sorozat talán legismertebb alkotása. A feldolgozott téma is jól ismert: a London szimbólumaként (Big Ben) dúdolt wesminsteri harangjáték megszólalását idézte fel Váradszöllősön.

Az előadást kitörő taps követte, melyet az előadó két J.S. Bach korálfeldolgozással köszönt meg. Első ráadásként Bach a Máté Passióban (BWV 244) is fölhasznált gyönyörű, ez esetben orgonára alkalmazott korál feldolgozás Erbarm dich mein, o Herre Gott BWV 721 (Könyörülj rajtam Uram, 51. zsoltár parafrázisa) került bemutatásra. Második ráadásként Bach Orgelbüchlein gyűjteményének egyik leghíresebb darabja, a nagyböjtöt és a szenvedés időszakét megjelenítő, a szöveg tartalmiságát nagyon kifejező monumentális O Mensch, bewein dein Sünde groß BWV 622 ( Ó ember, sirasd nagy bűneidet ) korálfeldolgozás hangzott el.

 

Józsa Domokos