betegeket_2

Beszélgetés Böcskei László megyés püspökkel a beteglátogatás kapcsán

Milyen megfontolás vezette a Püspök urat abban, hogy idén is több napos körúton látogatást tegyen az egyházmegyei Caritas által irányított Házi Beteggondozó Szolgálat gondozásában levő betegeknél?

 

Ez a tevékenység tulajdonképpen része annak a fontos feladatnak, amelyért felelősséget vállal a püspök, hiszen a püspök feladatai között nem csak a tanítás, a vezetés, hanem a szolgálat és a szeretetszolgálat gyakorlása is szerepel. Ezt valósítja meg tulajdonképpen az egyházmegyei Caritas és annak munkatársai.

Több szempontból is fontosnak találom ezt a látogatást: egyrészt azért, hogy közelebbről megismerjem ezt a tevékenységet, amely nap mint nap folytatódik, nem csak Váradon, hanem az egyházmegye több pontjában. Másrészt fontosnak tartom ezt az időt azért is, hogy személyes kapcsolatba is lépjek azokkal akik ennek a tevékenységnek a megvalósítói: az otthoni beteggondozók, a Caritas munkatársai, akik számára ezzel a jelenléttel és odafigyeléssel is egy kis bátorítást szeretnék adni, és egyben az elismerést is kifejezni ezért a nem mindig könnyű munkáért, amelyet lelkiismeretesen végeznek.

 

Milyen helyzetekkel találkozott a Püspök úr látogatása során?

 

Ugyanakkor nagyon pozitív tapasztalat találkozni azokkal, akik részesülnek ebben a szolgálatban, a betegekre gondolok itt. Sokaknál azt tapasztalom, hogy szinte függőségi viszonyban vannak ezekkel a beteggondozókkal, olyan értelemben hogy nagyon sok minden függ attól, hogy hogyan történik ez a beteggondozás, és az ő életüknek ez egy plusz minőséget adhat, hiszen a rendszeresen és szakszerűen kicserélt kötözés, a megfelelőképpen alkalmazott kezelések és az emberi közelség, több bizalmat és reményt visz a betegágyhoz, a beteg számára.

Nem utolsó sorban azért is fontosnak tartom ezt az időt, mert ezt a tevékenységet – bár első látásra sokan azt mondanák, hogy szinte magától értetődő, hiszen segítenünk kell – azonban a konkrét megvalósulása feltételekhez kötött, és ezt csak úgy tudjuk folyamatosan és eredményesen végezni, ha megvan a szükséges háttér. Mivel az állami egészségügyi rendszer, a betegek ellátása szempontjából olyan, amilyen és nem beszélhetünk arról, hogy túl sok állami támogatásban részesülne ez a szolgálat, ezért rá vagyunk utalva a szponzorokra – olyan személyekre és csoportokra, akik külföldről kitartóan, sokszor diszkréten, nem a hírnév miatt, hanem meggyőződésből, lehetővé teszik adományaikkal, hogy a Caritas vállalni és teljesíteni tudja ezt a szolgálatot. Ezért fontos, hogy mi is megtegyük ezt a lépést, lehetőségeink szerint támogassuk, lelkiismeretesen végezzük, és akkor az ő támogatásuk is célba jut és a gondozottak megelégedésére is van.

 

Milyen személyes tapasztalatokban volt része a Püspök úrnak?

 

Amit személyes tapasztalatként kiemelnék az, hogy szinte minden betegágynál azt tapasztaljuk, hogy az orvosi ellátás mellett, az ellátottak és sokszor hozzátartozóik is, nagyra értékelik az emberi közelséget. Ez egy plusz minőséget ad ennek a szolgálatnak, hiszen a beteg embernek is meg kell maradjon a méltósága és őt így kell megközelíteni. A mi beteggondozóink erre törekszenek és ezért külön elismerés jár nekik.

 

Milyen példaképet állítana a Püspök úr a betegeket gondozó személyek elé?

 

Pár nappal ezelőtt ünnepeltük Árpád-házi Szent Erzsébetet, aki a maga rövid életében nagyon szépen megvalósította ezt a küldetést – mégpedig azt, hogy ne csak önmagának éljen, hanem nyitott legyen, főleg a szükséget szenvedő felebarátja irányába. Nagyon foglalkoztatott engem a gondolat, hogy ennek a szentnek életében sok átalakuláson kellett átmennie. Ismerjük, hogy fiatalon elkerült a családi fészekből, fiatalon lett feleség, édesanya, majd özvegy. Azonban minden ilyen változáson túl, az ő életében megmaradt egy alapmagatartás, mégpedig az Istenszeretet, amely végigkísérte őt minden életszituációban.

Gondolva arra is, hogy Szentatyánk, Ferec Pápa ebben az évben először szorgalmazta, hogy a Szegények Világnapját is megünnepeljük – ez ugye a múlt vasárnap volt – akkor Szent Erzsébet példájára figyelve, mi is megtanulhatnánk azt, hogy nincsenek különleges idők, vagy szituációk az ember életében, amikor meg lehet élni a szeretetszolgálatot, hanem minden alkalom lehetőséget nyújt arra, hogy valami jót tegyünk. Azaz nem csak néhanapján kell gondolni a betegekre, a rászorulókra, hanem figyelmesebbnek kell lennünk arra, hogy ha szükség van, akkor most segítsünk.

Az elmúlt vasárnapon ennek kapcsán egyházmegyénk Caritas szervezetének javára egyházmegyei gyűjtést is szerveztünk és az előző év tapasztalatát követve, ebben az évben is szeretnénk több személynek is biztosítani egy meleg ebédet – főleg a téli hónapokban. Ez az elmúlt évben nagyon jól működött. Idén is ezt szeretnénk megvalósítani, ezért már most megköszönjük a híveknek és az adományozóknak azt, hogy nem zárkóztak el a gyűjtés elől, de továbbra is arra bíztatok mindenkit, hogy legyünk figyelmesek, legyünk nyitottak és próbáljunk segíteni ott ahol lehet, önzetlenül, mert ez által biztos, hogy valamit változik körülöttünk a világ. Igaz, hogy nem egy ember az, aki meg tudja változtatni a világot, hanem sok jó ember jótette több fényt és bizalmat hoz, főleg a rászorulók életében.

 

Szombati Gille Tamás