evvegi_3

Év végi hálaadó szentmise volt a nagyváradi Székesegyházban

Szent Család vasárnapján, 2017. december 31-én, a polgári év utolsó napján Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök év végi hálaadó szentmisét mutatott be a Székesegyházban.

A szentmise bevezetőjében a főpásztor arra hívta fel a figyelmet: karácsony nyolcadában ez a vasárnap a Szent Család ünnepe, amikor Szűz Máriát, Józsefet, a kisded Jézust, és velük együtt családjainkat ünnepeljük. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a családot is meg kell ünnepelni, hiszen Isten terve, akarata, elképzelése szerint a család az, amely meg tudja szentelni a világot. Kérjük tehát, hogy Isten erősítse meg a családjainkat, áldja meg a gyermekeket, a szülőket, a nagyszülőket.

 

Arról is beszélt a főpásztor: a polgári év legvégén, egy kicsit előrehaladva, a következő lépést készülnek megtenni abban az időben, melyet Isten kegyelméből nekünk ajándékozott. Még mielőtt azonban átlépnénk a képzeletbeli küszöböt, megállunk és visszatekintünk, megköszönve Istennek mindazt, amivel megajándékozott az elmúlt időszakban. 2017 egy különleges idő volt, mert Szent Lászlóra, az egyházmegye alapítójára és védőszentjére gondoltunk, emlékeztünk rá. Jó volt ez az idő, mert magunkba tekintve elmélyíthettük, felismerhettük mindazt, ami meghatározza az életünket és a jövőnket, szembesülhettünk azzal az igazsággal, hogy vannak gyökereink, melyekből táplálkozhatunk, erőt meríthetünk. Azonban nem csak azért kell köszönetet mondani Istennek, hogy ebben a kegyelmi időszakban felvállalva a nem mindennapi kihívást, együtt járhattunk a hit megerősödésének az útján, hanem amiatt is, hogy az egyéni életünkben is megtapasztalhattuk az ő végtelen szeretetét, jóságát, türelmét, az örömteli és boldog, de ugyanakkor a megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel tűzdelt élethelyzetekben egyaránt. A számadáskor emellett nem szabad megfeledkeznünk a távolban levőkről, a szenvedőkről, a betegekről, a magányosokról, az üldözöttekről és azokról sem, akik már nincsenek köztünk, mert visszatértek az atyai házba. Kérjük az Idők Urát: ragyogtasson fel egy új jövőt, melyben megtapasztalható az ő jelenléte, ennek lehet örvendezni.

 

Fodor József általános helynök prédikációjában a Te Deum Laudamus-ról, vagyis az istendicséretről beszélt. Hálásak vagyunk neki, mert együtt lehetünk, mert figyelmeztet az idő múlására, hogy a halhatatlan lélek örökké él, mi pedig az örök világosság tündöklésével repülünk az örök hazába. Minden változik, de Isten örökké ugyanaz marad, az ő esetében nem lehet múltról vagy jövőről beszélni, ő ugyanis az örök jelenben van. Nem öregszik, bölcsessége és szeretete soha nem fogy el, a hatalma változatlan.

 

Mint plébános, a vikárius a székesegyházi plébánia főbb statisztikai adatait is ismertette. Mint elhangzott: 2017-ben 79 keresztelés volt, 38 fiút és 41 lányt kereszteltek meg. 64 pár kötött házasságot, melyek közül 12 volt tiszta katolikus és 52 vegyes. 45 temetés volt – 13 férfi és 32 nő hunyt el -, valamint 43 fiatal – 26 fiú és 17 lány – részesült a bérmálás szentségében.

 

Forrás: erdon.ro