img_20180316_180812_1

Nagyböjti lelki takarítás Szilágysomlyón

Húsvét szent ünnepére való készületünkben, nagyon sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy lelki világukra fordítsuk a legkevesebb figyelmet. Azonban a legfontosabb, hogy az égiekre irányuljon figyelmünk, ne a földiekre. Nagy takarítás van a lakásban, komoly bevásárlás az üzletben és még sok egyebet lehetne sorolni, ami sajnos sokszor megelőzi a saját lelkünkre való odafigyelést.

 

Ilyen megfontolásból, fekete vasárnapot megelőző pénteken és szombaton, 2018. március 16-17-én lelkigyakorlatot szerveztek a szilágysomlyói plébánia közösségi házában. A kétnapos lelkigyakorlatot Román János nagybányai esperes, a Szentháromság templom plébánosa vezette. Pénteken este a bérmálkozók és ifjúsági csoport tagjai számára tartott lelki programot.

Több témakört is érintett a vendég lelkipásztor a fiatalokkal való foglalkozása során: Ki vagy te? Mi a célod a világban és az életben? A résztvevőknek nagyon sokat jelentett ez az est, amint azt Kozma Fruzsina gondolatai is kifejezik:  „Magammal vihettem több értékes gondolatot, közöttük azt, hogy mindannyian ugyanott végezzük földi létünket, persze mindannyian eldöntjük, hogy milyen az oda vezető utunk. Mindenki egyedi, nincs még egy ugyanolyan ember mint én az egész világon, még ha úgy tűnik is, hogy nagyon hasonlítunk valakihez, ez a gondolat is nagyon megfogott az elmélkedésben. Sajnos a mai világban sokan törekszenek arra, hogy egyformák legyünk, hiszen olyan dolgokra próbálnak tanítani minket, amelyekről érezzük, hogy távol állnak tőlünk és nem jók nekünk. A jövő generációja már csak a modern eszközökhöz ért, észre se véve a körülötte levő értékeket, amelyek életüket igazán értékessé tennék. Ha csak a képernyőt bámuljuk, nem vehetjük észre Istent a mindennapjainkban. Sokszor úgy érezzük, hogy nem kapjuk meg tőle azt, amit kérünk, de tulajdonképpen azt kapjuk meg mindig, amire igazán szükségünk van. Mindig próbálkozni kell egy jobb emberré válni, hogy életünk végén nyugodtan mondhassuk, volt értelme élnünk és nyugodtan távozhatunk ebből a világból.”

 

Nagy Ádámban is mély nyomokat hagyott a nagyböjti lelki foglalkozás: „Engem leginkább az élet korforgásáról és önmagunk meghatározásáról szóló rész fogott meg. Mit tennél, ha minden nap kapnál 86,400 Eurot azzal a feltétellel, hogy ezt az összeget aznap el is kell költeni? Ezt nap mint nap megkapjuk, csak nem euróban, hanem másodpercben. Ebből az következik, hogy minden nap oda kell figyeljünk, hogy hogyan is hasznosítjuk ezeket az értékes másodperceket, ugyanis ezeket nem lehet megállítani, nem lehet irányitani, ezek csak fogynak. Próbáljunk úgy élni mintha ez lenne az utolsó napunk, vagyis tegyük azt, amit szeretünk, legyünk azokkal, akik boldoggá tesznek minket. Törekedjünk arra, hogy együtt egy szép közösséget formáljunk és jó emberek legyünk. De szép is lenne ez a világ, ha az emberek legalább három parancsolatot betartanának a tízből. Ne ölj! Ne lopj! Felebarátod házastársát ne kívánd! Tegyünk arról, hogy Jézus halála ne legyen hiábavaló!”

 

Szombaton a felnőttek vettek részt lelkinapon. A nap programja szentmisével kezdődött, majd a közösségi házban folytatódott elmélkedéssel. Román János a felnőtteknek a „Mitől látszik az, hogy fényben járunk, milyen a helyes élet, magatartás” gondolatok alapján tartott előadást. Jézus azt mondja, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Az életben sok kegyelmet kapunk Istentől, hogy életünk gyümölcsöző legyen, ehez tartozik a Szentlélek hét ajándéka is, ami arra szolgál, hogy életünk minél gyümölcsözőbb legyen és helyes cselekedeteink által lássak rajtunk, hogy magunkon viseljük gyakorlati szinten is az Isten képmását és hasonlatosságát.  A vendég lelkipásztor elmélkedése nagyon tetszett a helyi híveknek, akik a program végén kérték Román János atyát, hogy a jövőben térjen még vissza hozzájuk. Mindenki lélekben gazdagodva térhetett otthonába.

Szabó Mária Magdolnában a következő gondolatokkal fogalmazta meg azt, amivel a lelki foglalkozás soárn gyarapodott: „Tanulni soha nem elvesztegetett idő, akár fiatal, akár idősebb korban. Sok dolog világosabbá vált számomra. A szavak értelmét valóban pontosan helyre kell tenni. Egy maréknyi “humus” vagyunk, mindenki egyedi, mégis Isten képét hordozó emberré formálódott, a velünk járó jó és rossz tulajdonságokkal együtt. Nagyon fontos önmagunkba nézni, és ha sikerül ezt alázattal tenni, akkor nagyot lépünk előre hitünk megélésében. Erősségünk elismerni Isten igazi nagyságát: mi, a porszem, akire az Atyának mindig van ideje. Jó érzés volt az együtt elmondott imádsággal befejezni a tanulságos elmélkedést. Úgy gondolom, sokan vagyunk nyitottak a jóra, csak sokszor kell ezt nekünk elismételni, hogy emlékeztessenek rá: jobbá kell válnunk. 

 

Bartha Mária a következőket nyilatkozta arról, ami őt megérintette:

„Bölcsesség – ennél a gondolatnál elhangzott, hogy próbáljunk meg úgy élni, mintha a mai nap lenne az utolsó napunk, több türelemmel legyünk a családtagjaink iránt. Milyen igaz ez, hisz ilyenkor nagyböjtben igyekszünk megszabadulni bűneinktől. Talán komolyabb odafigyeléssel, rövidebb lenne a bűnlajstrom is. Értelem – ami felvilágosit abban, hogy a rosszul alakuló dolgok miatt, elsősorban magamat kell hibáztatnom és nem másokat. Megérintett ugyanakkor a szülő-gyermek kapcsolatról szóló rész. János atya elmondta, hogy az ő szülei is  szerették volna gyerekeiket maguk mellett tartani. Ilyesmire mi szülők hajlamosak vagyunk, beleértve magamat is. Aztán rájöttem, hogy nem élhetem a gyerekeim életét, nehéz ezt tudomásul venni, de tudni kell elfogadni. Isten erőt és segítséget ad, meghallgatja imádságomat!

Az elmélkedés végén mindenkinek lehetősége volt elvégezni szentgyónását a templomban. Úgy a fiatalok, mint a felnőttek számára nagy lelki gazdagodást jelentett ez a lelkigyakorlat. Mivel többen is kifejezték kérésüket, remélik, hogy a közeljövőben visszatér Szilágysomlyóra  Román János tisztelendő, hasonló lelki programmal. Isten áldása kísérje további munkáját!

 

Józsa Nándor Loránd