dsc_0088

Szentmise az Utolsó Vacsora emlékére a nagyváradi székesegyházban

A nagycsütörtöki esti szentmisével megkezdődik a szentháromnap liturgiája. Figyelmünk ilyenkor azokra a titkokra összpontosul, amelyeknek emlékezetét ebben a misében ünnepeljük: az Eucharisztia és a papság megalapítása, valamint a testvéri szeretet parancsa. Az ünnepélyes esti misén a Glória hangjaira megszólalnak a harangok, az oltárcsengők és az orgona. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól.

 

A nagyváradi székesegyházban az Utolsó Vacsora emlékére Nagycsütörtökön, 2018. március 29-én, 19.00 órakor mutatott be szentmisét Böcskei László megyés püspök, aki bevezető gondolataiban az ünnep fontosságára hívta fel a figyelmet, illetve arra a küldetésre, ami a keresztény ember számára ebből ered. Az Utolsó Vacsora emlékére bemutatott szentmisén nemcsak a múltnak a tetteit idézzük föl, – mondta az egyházmegye elöljárója – hanem a megvalósulás tanúi lehetünk akkor, amikor a kenyér és a bor színe alatt Jézus valóságos jelenlétét fogadhatjuk körünkbe: valóságos jelenlét úgy, ahogy most mi magunk is itt együtt vagyunk, hogy ünnepeljük Őt, aki gyógyulásunkra és megerősödésünkre vállalja velünk a sorsközösséget. Jézus magát ajándékozta és teszi ezt minden szentmisében az Oltáriszentségen keresztül.

 

Bár értékelni tudnánk ezt a nagy ajándékot, bár megértenénk azt is, hogy csak egymás felvállalásával tudunk emberi méltóságunkhoz illően élni. Az Úr Jézus példája az utolsó vacsora estéjén, minden időkre érvényes tanítás: amit én tettem veletek, ti is tegyétek meg egymással – buzdította híveit a megyés püspök, majd köszöntötte a tizenkét férfit, akit a lábmosás szertartására választottak ki. A város plébániáit, közösségeit képviselte mindegyikük, közöttük két Nagyváradon tanuló indiai diák is jelen volt.

 

Kovács Zsolt püspökségi irodaigazgató prédikációjában arról az alázatosságról, szinte megalázkodásról beszélt, amelyet Isten az Utolsó Vacsora alkalmával tanúsított, az ember iránti szeretetéből. Isten az ember szolgája lett, rabszolgához illő módon viselkedett, egyrészt azért, hogy szeretetének jelét adja, másrészt pedig azért, hogy példát mutasson az embernek. Isten leszállt az emberhez, hogy az ember Istenhez emelkedjen. Ez azonban csak az egymás iránti szeretetben és szolgálatban valósulhat meg.

 

A prédikáció után az egyházmegye elöljárója, az Úr Jézus által mutatott szeretetcselekedet jeléül, tizenkét – erre a célra kiválasztott – férfinak mosta meg a lábát.

 

A szentmise végén az Oltáriszentséget a székesegyház Jézus szentséges szívének kápolnájában helyezték el. Fodor József általános helynök, székesegyházi plébános elvégezte az oltárfosztás szertartását, majd szentségimádás kezdődött az egyházmegye fő templomában.

 

KÉPEK  |  VIDEO