dsc_0067

Nagypénteki szertartás a nagyváradi székesegyházban

Nagypéntek a liturgikus éve egyetlen olyan napja, amikor templomainkban nem mutatnak be szentmisét, mert a hagyomány szerint ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. A nagypénteki szertartásból ennek megfelelően az átváltoztatás kimarad, csak igeliturgia van, áldoztatással.

 

A nagyváradi székesegyházban a nagypénteki szertartást 2018. március 30-án, 18.00 órától Böcskei László megyés püspök vezette. Az asszisztencia csendben vonult be a templomba, s az üres tabernákulum előtt arcra borultak. Ezt követte az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szólt, majd a szentlecke után a Szent János evangéliuma szerinti szenvedéstörténetet adta elő a székesegyház Szent László Kórusa, Kristófi János karnagy vezetésével.

 

Vakon Zsolt püspöki titkár mondott rövid szentbeszédet. Három fontos mozzanatot, képet emelt ki, amely számára megjelenik Nagypéntek estéjén: Jézus kínszenvedése, keresztje és a kenyér. Nagypéntek csendje emlékeztet minket Jézus születésére, a Szenteste csendjére és homályára. Amikor a Szűzanya belép a kis Jézussal a templomba, az agg Simeon megmondja neki, hogy a szívét tőr fogja átjárni. Jézus Krisztus születésével kezdődik az Ő kínszenvedése. Karácsonykor ott van Jézus a jászolban, most Nagypénteken ott van a kereszten; ott vízszintesen fekszik, itt függőlegesen áll; ott elhangzott, hogy velünk az Isten, itt elhangzik, hogy Istenem, miért hagytál el engem. Jézus Krisztus velünk szenved, sőt magára vette a mi szenvedésinket.

 

Az Ő szenvedése megszentelte és értelmet adott minden ember szenvedésének. A kereszt elkísér bennünket születésünk pillanatától halálunkig: a kereszt ott van megkeresztelésünkkor, házasságkötéskor, de még sírunk fölé is keresztet helyeznek el. Amikor belépünk a templomba, a keresztbe burkolózunk, mint egy takaró, amely megvéd minket. De a mai estén nem: ez az egyetlen olyan nap, amikor nem vetünk keresztet templomba való belépésünkkor, hanem odalépünk a kereszthez, és belecsókoljuk, bele leheljük Jézus sebeibe a mi fájdalmainkat. A harmadik dolog, amelyről a szónok beszélt Jézus, a kenyér volt, hiszen az áldozás is a nagypénteki szertartás részét képezi. Amikor ránézünk a szent ostyára, látjuk Jézust, ahogy tápláló kenyérként lép hozzánk.

 

Ezután következtek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések, majd a szent kereszt előtti hódolat szertartása. Az egyházmegye elöljárója és az asszisztencia után minden hívő kifejezhette háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követte, a nagycsütörtöki utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise keretében konszekrált ostyával.

 

A szertartás végén, amely egyszerű könyörgéssel zárult, áldás és elbocsátás nélkül, az Oltáriszentséget elhelyezték a szentsírnál.

 

KÉPEK