dsc_0016

Hivatások Világnapját ünnepelték a Nagyváradi Egyházmegyében

Húsvét negyedik vasárnapja elénk állítja a Jó Pásztor ikonját, aki ismeri juhait, nevükön szólítja, táplálja és vezeti őket. Ezen a vasárnapon, a Hivatások Világnapját ünnepeli az Egyház, papi- és szerzetesi hivatásokért imádkoznak és kérik az aratás urát, hogy „küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2). 2018. április 20-22. között a gyulafehérvári Papnevelő Intézet 19 növendéke volt a Nagyváradi Egyházmegye vendége. Hármas csoportokban Szilágysomlyón, Sólyomkőváron, Tasnádon, Biharpüspökiben, Hegyköztótteleken, Nagyszalontán és Székelyhídon teljesítettek szolgálatot, beszéltek hivatásukról és betekintést nyertek a plébániai életbe.

 

Pénteken délután érkeztek Nagyváradra a papnövendékek, ahol Böcskei László megyés püspök fogadta, és néhány bátorító gondolattal bocsátotta őket útra, a plébániákon töltött pár napra. Három dolgot emelt ki a főpásztor: a személyes hivatás tudata, az öröm és lendület, amit a plébániákra vinni kell, illetve a nyitottság és a körültekintés. Annak tudatában menjetek, – mondta az egyházmegye elöljárója – hogy Jézus titeket, mindegyikőtöket személyesen meghívott, kiválasztott, kiragadott, valami rendkívülire. Minden hivatás egy személyes történet. Nem mindegy, hogy hogyan mentek az emberek közé – folytatta a megyés püspök, lendületet, örömet, tüzet kell sugároznotok, hogy ezt lássák a hívek és a nem hívők is. Nem csak majd papként, hanem már most, kispapként is így kell a hívek körében jelen lenni. Körül kell nézni, és megállapítani, hogy kik azok, akikhez mentek, hogyan élnek, milyen igényeik vannak, melyek a jellegzetességek. Lássátok meg úgy a jót, mint a kevésbé jót. És nem utolsó sorban vegyétek észre, hogy mindenhol vannak olyanok, akik várják a jó szót, a bátorítást – fejezte be beszédét Böcskei László püspök.

A kispapok néhány gondolatban foglalták össze a hétvégével kapcsolatos meglátásaikat.

 

Eddigi tapasztalataim alapján a Hivatások Hétvégéje sokat jelentett a kispapok számára és számomra is, most pedig kíváncsian várom azokat a kihívásokat, megpróbáltatásokat és örömeket, amelyeket a Nagydváradi Egyházmegyében való jelenlét fog számomra jelenteni. Azért jöttem, hogy hivatásomban megerősödjek, és ebben a megerősödésre szeretnék másokat is meghívni, hogy jöjjenek és járják azt az utat, amelyet mi járunk, mert hiszem azt, hogy sokaknak van hivatása, de nem mernek igennel válaszolni az isteni meghívásra, hogy az Ő szolgálatába álljanak – nyilatkozta Daly Attila, a Szatmári egyházmegye kispapja.

 

Fontosnak tartom, hogy megismerjük más egyházmegyék plébániáit, mert a szemináriumban is együtt tanulunk más egyházmegyékből érkező kispapokkal. Előre kigondolt elvárásaim nincsenek, nyitottan állok hozzá. Szeretném felébreszteni az emberekben azt a hivatásszikrát, amit megkaptak, de nem merik esetleg felvállalni – állapította meg a Gyulafehérvári Főegyházmegye elsőéves kispapja, Ferencz Egon-József.

 

A ditrói származású Küsmődi Csongor-Ignác azért tartja fontosnak a Hivatások Hétvégéjét, mert személyes jelenléte és tanúságtétele által megerősítheti a hivatáskrízisben szenvedő fiatalokat, segíthet nekik imádsággal. Hivatásomban való megerősítést várok Istentől, hogy az Ő útjára tudjak lépni. Imádságot kérek attól a közösségtől, akihez megyek, én pedig bizalmat viszek magammal – mondotta a papnövendék.

A székelyhídi plébánia vendégei voltak Bartók Csaba-Szilveszter, Kézdivásárhelyről, Mester Arnold-József, Gyimesbükkről és Mayer Nándor, a Szatmár megyei Csedregről. Szálláshelyük a székelyhídi Gyermek Jézus Otthonban az egykori Stubenberg-kastélyban volt, ahol Kovács Ágnes igazgatónő és Ozsváth József plébános nagy örömmel és szeretettel fogadták őket.

 

Bartók Csaba-Szilveszter, 1986-ban született Kézdivásárhelyen és a Boldog Özséb plébániához tartozik. Általános- és középiskolát szülővárosában végezte. 2014-ben felvételt kérte a Hittudományi Főiskolára, mivel már több éve úgy érezte, hogy Isten hívja az Ő szolgálatára.

Mester Arnold-József 1997. június 19-én született Csíkszeredában, Gyimesbükkön nevelkedett, ott élt szüleivel és kisebb fiútestvérével. Általános iskoláit a Dani Gergely iskolában végezte, majd a Gyulafehérváron folytatta a kisszemináriumban. A sikeres érettségi után, felvételt nyert a Gyula fehérvári Papnevelő Intézetbe, ahol most másodéves teológiai hallgató. Saját elmondása szerint, Istennek terve van vele, és szeretné, hogy boldog legyen. Szerinte ezen évek alatt fog „meggyúlni” benne is az igazi láng, hogy majd Isten szolgájaként, legyen, amit átadnia az embereknek.

 

Mayer Nándor, a Szatmár megyei Csedregről származik és 1998. szeptember 2-án született Szatmárnémetiben. Tanulmányait szülőfalujában kezdte el, majd a középiskolát a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban végezte. Már gyermekkora óta érezte Isten hívását szívében, majd sikeres érettségi után felvételt nyert a Hittudományi Főiskolára. Tanulmányai befejeztével olyan pap szeretne lenni, aki közel vezeti az embereket Istenhez.

A három nap alatt jelenlétükkel tanúságot tettek hivatásukról, bátorították az életútjukat kereső fiatalokat arra, hogy számításba vegyék a megszentelt életforma vállalásának lehetőségét is.

Szilágysomlyóra Daly Attila IV. éves, szatmári egyházmegyés, Bíró Károly III. éves és Kajtár Arnold I. éves erdélyi főegyházmegyés kispapok érkeztek.  Pénteken este a bérmálkozásra készülő fiatalokkal találkoztak. Beszélgetés alakult ki a bérmálkozók és a kispapok között, akik elmondták hivatásuk történetét, beszéltek a szemináriumi életről.

 

Daly Attila: Hívatásomat egy konkrét esethez kötöm. Harmadikos koromban, az akkori káplán egyik hittanóra után magához hívott és megkérdezte, ha szeretnék ministrálni. Nem tudtam, mit jelent, de mivel a papbácsi hívott, igent mondtam. Ezt követően megszerettem a ministrálást. Ennek hatására iratkoztam be ötödikes koromban a szatmári Hám János Katolikus Líceumba. Itt is érettségiztem, majd kértem a felvételemet a gyulafehérvári szemináriumba.

Bíró Károly: A Sapientia Tudományegyetemen szociológia szakot végeztem. A diplomadolgozatomat a vallásgyakorlatról írtam. Interjúkat készítettem ebben a témában több emberrel is, érdekes módon egyikük megkérdezte, hogy nem akarok pap lenni? Én erre akkor még határozott nemmel válaszoltam, mert más terveim voltak. Az egyetem után nyolc év útkeresés kezdődött az életemben. Voltam két munkahelyem, tanfolyamokat végeztem, de nem találtam meg a helyem a társadalomban, bárhová is mentem. 2015-ben ajánlották, hogy vegyek részt egy kilenc hetes lelkigyakorlaton. Végül ez a lelkigyakorlat ébresztette fel bennem a papi hivatást.  Ezek után jelentkeztem a szemináriumban, ahol jelenleg III. éves vagyok.

 

Kajtár Arnold: Hivatásomat egy folyamatként tudnám jellemezni, mely során az Isten fokozatosan rávezetett arra, hogy Őt papként szolgálva kell élnem. Ötödikes koromban kezdtem el ministrálni. Változás akkor következett be az életemben, amikor a gyulafehérvári “Kántor Iskolába” kértem felvételemet a plébánosom ajánlására. Itt mindinkább sikerült az Istennel való kapcsolatomat elmélyíteni és egy szentségimádás alkalmával letisztázni, hogy én valóban pap szeretnék lenni.”

Szentmisével indult a szombati nap, amelyet reggeli elfogyasztása után a gyermekek elsőáldozási felkészítőjébe való bekapcsolódás követett. Mivel a kispapok számára ez a vidék egészen új volt, a nap hátralévő részét kirándulással töltötték, bejárva a hepehupás vén Szilágyság egy részét.

 

Vasárnap reggel Szilágysomlyó filiájában, Szilágynagyfaluban, 10.00 órakor pedig a plébániatemplomban vettek részt szentmisén. Mindkét alkalommal Daly Attila prédikált.

Mindenki számára újdonságot jelentett, hogy Hivatások Világnapja alkalmából egy teljes hétvégét tölthettek Szilágysomlyón papnövendékek.

 

A székelyhídi beszámoló (kép és szöveg): Tatai István

 

A szilágysomlyói beszámoló (kép és szöveg): Józsa Nándor Lóránd

 

VIDEO