img_8300

Ökumenikus találkozó volt a nagyváradi Posticumban

Közös imával kezdődött 2018. április 20-án, péntek délután A közösség örömeBucuria comuniunii főcímmel szervezett ifjúsági találkozó a Posticum Keresztény Kulturális Központban. A taizéi lelkiség jegyében zajlott, harmadízben megrendezett program – a franciaországi szerzetesközösség priorjának, Alois testvérnek szavaival élve – „egy tető alá” hívta a régió különböző felekezetű fiataljait, hogy közösen imádkozzanak és a színes programok során mind közelebbről ismerjék meg egymást és egymás értékeit, és együtt gondolkodjanak az oly fontos keresztény egység megélésének lehetőségeiről.

 

A péntektől vasárnap délelőttig tartó találkozó közös imával kezdődött, majd Böcskei László római katolikus, Sofronie Drincec ortodox, Csűry István református és Virgil Bercea görögkatolikus püspök részvételével tartott ünnepélyes megnyitóval folytatódott. Felszólalásában mindegyik egyházfő örömét fejezte ki a találkozó megszervezése miatt és az egység mellett való elköteleződés fontosságának adott hangot. A magyar nyelven is szóló Sofronie nagyváradi ortodox püspök saját taizéi és a taizéi találkozókhoz fűződő élményeit elevenítette fel, kiemelve az őt különösen is megérintő elemeket. „Taizének nagyon fontos üzenete van a mai Európa számára, azt az utat mutatja fel a közösség megélésére, amelyen az első, még megosztottság nélkül élő keresztények jártak. Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg a Krisztusban való közösségnek ezt az örömét” – hangsúlyozta az egyházfő. Csűry István református püspök az ószövetségi szentírásból vett beszédes üzenettel bíró történetre építve szólt az egység fontosságáról: „A 21. század emberének ki kell józanodnia és meg kell állapítania, hogy enélkül az egység nélkül nincs jövője. Mindegy, milyen felekezethez vagy nemzetiséghez tartozunk, nekünk egyetlen célunk van: a teremtő Istent, a megváltó Krisztust és a mindenkor jelenlévő Szentlelket áldani.”

 

Virgil Bercea görögkatolikus püspök szintén taizéi élményekre, a közösségalapító Roger testvérhez fűződő személyes kapcsolatára utalva kezdte beszédét. Kiemelte, hogy számára sokat jelentettek a taizéi templom és a közös imák fényei. Tapasztalata szerint „fényt” sugároz ez a közösség, és segít minden fiatalt keresztényi – a világ világosságát élő – hivatásának betöltésében. „Merítkezzünk meg ebben a fényben, és sugározzuk azt tovább a világba, mert a világnak szüksége van erre. Felekezettől és nemzetiségtől függetlenül legyünk tanúi Krisztus mindent egyesítő fényének” – fogalmazott a görögkatolikus püspök. Böcskei László római katolikus püspök már harmadízben vesz részt a Posticumban szervezett ökumenikus találkozón, és most is figyelemmel kísérte az előkészületi munkákat is. Számára is meghatározó volt a taizéi közösséggel való találkozás. „Nagyon szép, hogy ilyen rendezvények által jelezzük azt, hogy lehet utakat találni egymás felé: sokfélék vagyunk és mégis tudunk együtt lenni. Ez nagyon fontos a mi világunkban, amelyik inkább széthúz, minthogy összetartana. A csend, az egyszerűség és a közösség megtapasztaltatása által Taizé szép utat mutat fel mindnyájunk számára, amelyen keresztül egymásra találhatunk. Ez a tapasztalat azt is fel kell erősítse bennünk, hogy küldetésünk van: az egységet a találkozó után is élnünk kell, az egység krisztusi üzenetét másoknak is tovább kell adnunk” – mondta Böcskei László.

 

Nemes István, a Posticum programigazgatója, a szervezőmunka koordinátora nagyon erős jelnek mondta a négy püspök jelenlétét. Véleménye szerint ebbe az irányba kellene tovább haladni az egység felé.

A négy felekezet fiataljainak és papjainak részvételével zajló nagyváradi találkozó első napja élő zene mellett tartott román-magyar népi tánctanítással és népviseletbemutatóval zárult.

 

A közös imával, ünnepélyes megnyitóval és román-magyar táncházzal való kezdés után szombaton is tartalmas program várta a nagyváradi regionális ökumenikus találkozóra érkezetteket. A nap – a program lelki hátterét és keretét biztosító – kétnyelvű közös imádsággal indult, majd a Vincze Zoltán nagyváradi református lelkipásztor és az Antonie Cioba, a Görög Katolikus Teológiai Szeminárium rektora által tartott bibliai bevezetőkkel folytatódott. A harminc év alattiak és fölöttiek részére külön szervezett elmélkedések vezetői a találkozó főcíméhez kapcsolódva igyekeztek lelki táplálékot nyújtani a résztvevőknek. Ezt párhuzmosan tartott kétnyelvű műhelymunkák követték. A találkozó egyik kiemelt célja volt a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok egymáshoz közelítése, és egymás vallási értékeinek kölcsönös bemutatása.

 

A műhelyek helyszíneinek kiválasztásánál is igyekeztek ezt követni: a Posticumban tartott önismereti, képzőművészeti és szociális-karitatív workshopok mellett a taizéi énekkel és zenével közelebbről ismerkedni vágyók a csillagvárosi református templomban, az ikon teológiája és művészete iránt érdeklődők pedig a főtéri ortodox, közismert nevén Holdas-templomban találkoztak. Az Osonó Színházműhely vezetője, Fazakas Misi és a Muha Oszkár színész által vezetett műhely különböző önismereti játékok által igyekezett önmagukhoz közelebb vinni a résztvevőket. Hogy ez mennyire sikerült, azt talán az egyik fiatal megjegyzése érzékelteti a legjobban: „A foglalkozás kisebb lelkigyakorlattal is felért.” Jakobovits Márta keramikusművész az ószövetségi szentírásból ismert Jákob lajtorjájának szimbolikájára építette az általa vezetett műhelymunkát. „A lajtorja, mely hol létra, hol felhőkbe vezető lépcsősor, hol fénysugár a földről, a földtől az égig, a földi életből magasabb dimenziókba, a spirituális megtapasztalások világába vezet. Az égig érő létra a szeretet útja. Hogyan tudunk feljebb és feljebb haladni, ha nemcsak saját álmainkra vágyainkra, elvárásainkra, de egymásra is figyelünk?” – fogalmazott a képzőművész programja beharangozójában. Ennek a szándéknak a vizuális kifejezésére a résztvevők saját szín- és formaelemeket használva alkottak.

 

A Fényt vinni a sötétségbe! címmel szervezett szociális-karitatív műhely első részében a családon belüli erőszak áldozatainak segítséget nyújtó református Lámpás Alapítvány két munkatársa, Vura Ottilia és Pușcas Ilona mutatta be az intézmény tevékenységét, majd az ortodox egyház által Nagyváradon hat éve működtetett menekültszolgálat munkatársa, Adriana Popa ismertette a külföldről Romániába jövő, hosszabb ideig itt tartózkodó állampolgárok megsegítésére létrehozott karitatív szervezetet. Utóbbi intézmény egy általuk segélyezett egyiptomi és egy venezuelai  családot is meghívott a workshopra, akik romániai életükről meséltek a jelenlévőknek. A csillagvárosi református templomban tartott, a fiatalok körében igen népszerű ének-zeneműhelyt a görögkatolikus Ovidiu Lazăr vezette, a találkozó idején zenei szolgálatot vállalt, többféle hangszeren játszó, zömében kolozsvári zeneiskolás fiatalok és vezetőjük, Kind Csilla katolikus hittanár, valamint a budapesti Kínai Intézet munkatársaként dolgozó, a találkozón szólóéneklést vállaló Bodor Emőke segítségével.

 

A találkozó különös színfoltjának számított az ikon teológiájáról és művészetéről tartott program, melynek első részében a Nagykállóról érkezett görögkatolikus pap, Trella Tibor igényes vetítettképes előadásban vezette fel a témát a főtéri ortodox templom közösségi termében, majd helyi ortodox kollégája folytatta azt a templom ikonosztázának helyszíni bemutatásával.

 

Az ebéd utánra időzített fórumbeszélgetés három meghívott – Bodor Emőke, Fazakas Misi és Szabó Csaba, a Corbii Albi román-magyar publicisztikai portál vezetője – részvételével zajlott. Az érdeklődők vetítettképes bemutatót láthattak a maga nemében egyedülálló internetes oldalt működtető közösség munkájáról, a fórum másik két résztvevője pedig saját taizéi élményeiről és az ökumenikus szerzetesközösség megbízásából végzett szolgálatáról vallott.

 

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely Ismeretlen barátok társasága, avagy Piknik egy japán szőnyegen című – éppen 100. – előadása a találkozó egyik fő programpontjának számított. A román-magyar együttélés kihívásait feldolgozó stúdiószínházi bemutatót élénk érdeklődés kísérte, majd az azt követő, Fazakas Misi által moderált beszélgetésbe is szívesen kapcsolódott be a közönség. A szombati napot az esti közös ima zárta, amelynek a főtéri görögkatolikus püspöki székesegyház adott otthont. Az egymásnak válaszolgató hangszerek, a szólóénekesek gyönyörű hangja különösen széppé tette a megszentelt térben szólaló meditatív imádságot.

 

Az emelkedett hangulatú ünnepi alkalom végén Nemes István, a Posticum programigazgató-teológusa, a kétnapos ökumenikus találkozó koordinátora meleg szavakkal mondott köszönetet a szervezésben részt vállalt felekezetek képviselőinek, minden műhelyvezetőnek, minden szállásadónak és minden résztvevőnek. „Bevallom, eddigi életem során most éreztem a leginkább katolikusnak magam, de mégsem annyira, hogy ne tudjak tovább gazdagodni. Folyamatosan nyitottak kell lennünk a valóság egyetemességére, és mindig tanulnunk kell egymástól” – fogalmazott Nemes István a program végén. Hasonlót jelzett vissza a legtöbb, hálálkodva távozott résztvevő is, akik valóban szép példáját látták és élték Nagyváradon a Krisztustól akart egységnek.

 

Ozsváth Judit

Fotó: Sütő Zsolt/Posticum és Balló Annamária