szt_laszlo_bucsu_1

A nagyváradi Szent László templom búcsúját ünnepelték

A Nagyvárad-újvárosi Szent László plébániatemplom búcsús szentmiséjét ünnepelték 2018. június 27-én. A főcelebráns és szónok Reszler Mihály máramarosszigeti főesperes-plébános volt.

Pék Sándor Nagyvárad-újvárosi esperes-plébános köszöntötte a híveket, és arra hívta fel a figyelmet: a városnak a külső látványosságain túl van egy belső szépsége is, és az alapító Szent László király sokat tett ezért. Azt kívánta a plébános: legyen szemünk ezen belső „széplátáshoz”, és Szent László megünneplése járuljon hozzá ennek megerősítéséhez.

 

Prédikációjában Reszler Mihály máramarosszigeti főesperes-plébános hangsúlyozta: amikor Szent László szentté avattatta István királyt, a fiát, Imrét, Gellért püspököt és a két zobori remetét, Andrást és Benedeket, nemcsak azért tette, hogy a magyaroknak saját szentjeik révén méltó helyük legyen a keresztény népek sorában az akkori Európában, hanem sokkal inkább amiatt, hogy rámutasson az igazi hivatás értelmére, vagyis az életszentségre. Erényei elsősorban a hitéből fakadtak, mert tudta: engednünk kell, hogy Krisztus belépjen a mi életünkbe, hogy átalakítsa azt, megújítson bennünket.

 

A hitnek köszönhetően értjük ugyanis meg azt, hogy Isten nagyon közel jött hozzánk, hogy megvilágítsa az életünket. Nem magánügy, egyéni felfogás dolga, vagy szubjektív vélemény, hanem megélésre van rendelve, hogy az egész személyiségünket átformálja. Isten az, aki egész életünkben gondunkat viseli, előnnyé tudja alakítani a gyengeségeinket, megbocsátja a bűneinket. Ahogyan Szent László tette, nekünk is engednünk kell, hogy az isteni szeretet kibontakozzon bennünk és általunk, csakis így lehetünk méltóak őhozzá. Életszentségre törekedve, éljük meg a maga teljességében ezt a szeretetet, mely sokszínű, igényes, sokat követel és néha fájó is tud lenni – tanácsolta a szónok.

 

A főpapi áldás előtt Böcskei László megyés püspök felidézte: aznap délelőtt, amikor a vártemplomban járt, és Szent Lászlóra, az ő alakjára, példájára, életére gondolt, az fogalmazódott meg benne, hogy amikor rá hivatkozunk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten szeretete mutatkozott meg akkor, amikor őt ide rendelte nekünk, és ez beigazolódott a szentté avatásakor is. Fontos tehát, hogy tudatában legyünk annak: mi egy kiválasztott helyen élünk, és vágyakoznunk kell arra, hogy elzarándokoljunk oda, ahol a sírja volt, így gyakorolva hitelesen a vallásosságunkat, és gazdagítva az életünket.

 

Az ünnepi szentmisén közreműködött a Szent László templom Halmos László Kórusa és Józsa Domokos kántor-orgonista.

 

Forrás: biharinaplo.ro