Nagyváradi hívek zarándokoltak Máriaradnára

Az elmult évek hagyományához igazodva, idén is, 2018. szeptember 8-án, szombaton Szűz Mária születésének ünnepén a nagyváradi egyházmegye papjai és hívei a főpásztor vezetésével Máriaradnára zarándokoltak. Plébániák hívei érkeztek busszal, de az Arad-megyei kegyhelyre elzarándokoltak a Szent László Iskola tanítói, tanárai, nevelői is, számos szerzetes, a Nagyváradi Püspökség munkatársai, és még sokan mások. Tengernyi zarándok érkezett erre az alkalomra a térségből, de távolabbról is, külföldön élők, hogy könzöntsék a Szűzanyát. Egy olyan alkalom volt, amikor helyi szinten az Egyház egyetemessége jutott ismét kifejezésre, hiszen a temesvári egyházmegyére jellemző multikulturalitás és többnyelviség volt tapasztalható a szentmise előtt, alatt és után.

 

A 11.00 órakor kezdődő, latin nyelven ünnepelt szentmisét Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érsek mutatta be, Martin Roos temesvári nyugalmazott püspök, Böcskei Lászó nagyváradi megyés püspök, és a két egyházmegye számos papjának a koncelebrálásával. Prédikációjában Erdő Péter bíboroselsősorban arról az örömről beszélt, amellyel elfogadta egy évvel ezelőtt Martin Roos akkori temesvári püspök meghívását, erre az ünnepre. A továbbiakban a kegyhely és kegykép körüli tisztelet történelmi kialakulásáról beszélt. A prédikáció második részében Kisboldogasszony ünnepét egyben az öröm és a félelem ünnepének nevezte a szónok: a örömé, mert Szűz Mária születésével indul el az üdvösségtörténetnek az a szakasza, ami közvetlenül előkészíti az Üdvözítőnek a világba érkezését.

 

A félelem napját pedig a gonosz számára jelenti ez az ünnep, hiszen ugyanúgy ezzel kezdődik az igazságot gyűlölő gonosznak a bukása, kezdődik Krisztus érkezésének és a gonosz fölötti győzelmének az előkészítése. A szentbeszéd végén, a kölcsönös tiszteletre buzdított a bíboros emberek között, nemzetek között. “A mi helyünk csakis Szűz Mária és szent Fia, Jézus Krisztus mellett lehet. Ragaszkodásunkat a mindennapokban kell megmutatnunk. Tisztelni kell az emberi életet, szeretni az embert fogantatásának pillanatától a neveltetésen, a munkán, a betegségen, a megfáradt öregségen túl, egészen a természetes halálig. Szeretni kell az emberi közösséget, családunkat, rokonainkat, barátainkat, népünket. Minden nép, minden nyelv, minden nemzetiség a Gondviselés ajándéka, ezért kell megbecsülnünk. De ugyanezért kell tisztelnünk a többi nemzeteket és nemzetiségeket is. Nagy öröm számomra, hogy itt, a máriaradnai kegyhelyen magyarok, németek, románok, horvátok és más közösségek tagjai együtt imádkoznak, jó testvérként együtt kérik közös édesanyánk, Szűz Mária pártfogását.” – bátorított Erdő Péter.

Erdő Péter bíboros ünnepi homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.

 

A szentmise után a Nagyváradi Egyházmegyéből érkezett hívek, Böcskei László megyés püspök vezetésével, elvégezték a keresztuti ájtatosságot a kegytemplom mögötti dombon, ahol számos más zarándok is csatlakozott hozzájuk. A főpásztor kihangsúlyozta, hogy a mária-tisztelet és a keresztút több szempontból is egymáshoz tartozik, hiszen Mária születése, igenje nélkül nem valósult volna meg a megváltáshoz oly szükséges kínszenvedés és kereszthalál.

 

Az ájtatosság végén egy randevúra hívta meg a híveket Böcskei László, mégpedig a következő napra, Szentjobbra, hogy ott ismét találkozzanak a Szűzanyával. 2016-ban ugyanis kiemelkedő szentéllyé nyilvánította a szentjobbi plébániatemplomot és meghívta az egyházmegye híveit, hogy minden évben közösen üljék meg a Boldogságos Szűz születésnapját, a templom búcsúünnepét.

 

Az Arad megyei Lippa városhoz tartozó Máriaradna temploma a Mária tisztelet egyik kiemelkedő helyszíne. A templom ma látható alakjábna a 18. századi háromhajós barokk alkotás, két magas toronnyal, négyszögű zárt belső udvaros kolostorral.  A kegyhely története a 16. századba nyúlik vissza. 1520-ban egy özvegyasszony emeltetett itt kápolnát, amelyet a 17. század első harmadában felújítottak. 1668-ban Georg Vričonosa egy olaszországi nyomdából származó képet adományozott a kápolnát szolgáló szerzeteseknek, amely Máriát ábrázolja a kisdeddel. 1695-ben, a lippai vár ostromakor a törökök felgyújtották a kápolnát, ám a kép csodálatos módon sértetlen maradt. 1709-tól vált búcsújáró hellyé, de hivatalos kegyhelyi elismerését csak 1750-ben kapta. A mai templom alapjait 1756-ban rakták le, felszentelésére 1767-ben került sor. A ferences kolostort is ebben az időszakban építették. A Szűzanya és a kis Jézus koronáját Rudnay Sándor esztergomi prímás ajándékozta a kegyhelynek. A bíboros érsek, aki korábban három évig Erdély püspöke volt, annyira megszerette a nem is az ő egyházmegyéjéhez tartozó kegyhelyet, hogy azt kérte a ferencesektől, halála után ők őrizzék a szívét a kegykép közelében. Ezt az óhaját végrendeletében is megerősítette. 1992-ben II. János Pál pápa a máriaradnai kegytemplomnak basilica minor, azaz kis bazilika címet adományozott. 2003-ban utánpótlás hiánya miatt a ferencesek elhagyták a kolostort és a templomot, amely emiatt ma a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye kezelésében van.

 

KÉPEK