Veni Sancte Spiritus – tanévnyitó szentmise a székesegyházban

720 diák kezdte meg 2018. szeptember 10-én a 2018/2019-es tanévet a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban, abban az épületben, melybe Nogáll János kanonok éppen 150 éve telepített szatmári vincés nővéreket, hogy bölcsődét és kisdedóvót működtessenek benne.

 

 

A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tanévnyitó ünnepségét a hagyományokhoz híven idén is a székesegyházban tartották. A szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: számukra az új tanév egyúttal azt is jelenti, hogy mindig Isten házában találkoznak. Egyrészt azért, hogy köszönetet mondjanak a sok örömért és élményért, amelyekben a vakációban részük volt, és még eleven él az emlékezetükben, másfelől pedig amiatt, hogy közösen, összetartva, mint egy nagy család tagjai, Isten segítségét kérjék az előttük álló munkához annak érdekében, hogy helyt tudjanak állni. Ugyanakkor bizonyára kiváncsiak és izgulnak is a diákok, félnek egy kicsit az ismeretlentől, az előttük álló feladatoktól. Azonban nem csak segítséget kell kérjenek Istentől, hanem meg is kell köszönjék neki azt, hogy van iskolájuk, és az anyanyelvükön tanulhatnak, gyarapíthatják a tudásukat és nevelődhetnek a saját maguk, az egyház és a társadalom javára, hiszen ez sajnos nem magától érthetődő, még Romániában sem, a világ egyéb tájairól nem is beszélve. Köszönjék meg tehát ezen lehetőségeket Istennek, és tőle várják a világosságot és a tüzet, hogy meglássák a szép és a jót, lelkesítse őket, és jó emberekké váljanak.

 

A homilíában Böcskei László megjegyezte: nem könnyű ilyenkor valami olyat mondani, amire a gyerekek szívesen odafigyelnek, hiszen mindannyian voltunk diákok, tudjuk, hogyan zajlanak a hasonló ünnepségek. A felszólalók általános témaként megemlítik, hogy elmúlt a vakáció, és új feladatok, kihívások elé néznek a jelenlevők, vagyis a nosztalgia és az új miatti szorongás a beszédek fő motívuma. Jelen esetben azonban egy mélyebb megközelítésről van szó, hiszen a tanévnyitó szentmise résztvevői Isten segítségét kérik a Szentlélek által, hogy a felfedező és felderítő útjukon kitartóan haladva szebb legyen az életünk.

 

Az elhangzott evangéliumi történet kapcsán a főpásztor néhány kulcsmondatot emelt ki. Arra hívta fel a figyelmet: az egyik alkalommal, amikor Jézus a zsinagógába ment, tanítani kezdett, és a körülötte állók hallgatták őt, ahogyan a tanév kezdetén is elindul a munka, az ismeretlen dolgok felfedezése. Ahogyan nekünk, úgy az akkor élt embereknek is voltak kérdései, keresték a választ bizonyos helyzetekben, várták a felszabadítást, és Jézustól remélték ezt. Mi is meg akarjuk ismerni a világ titkait, és Jézus iskolájában is ott volt a tudásszomj vágya. Ugyanakkor arról is értesülünk a Szentírásból, hogy volt ott egy béna, vagyis hiányosságokkal küzdő ember, akit, amikor Jézus észrevett, nem taszított el, hanem maga mellé hívott. Maga mellé szólította, s ezzel rámutatott az igazi, jó és egészséges forrásra, melyből nekünk is merítkeznünk kell, táplálkoznunk. Végül pedig meggyógyította ezt a beteget, akinek tehát azért lett teljes az élete, mert az Úr rátekintett. Hagyjuk mi is, hogy Isten akarata érvényesüljön az életüben, tanulva, összefogva és egymásnak örvendve építsünk egy értékes társadalmat – tanácsolta az egyházmegye elöljárója.

 

A szentmise után Derzsi Ákos RMDSZ-es szenátor beszédében azt mondta, hogy tapasztalata alapján tanévkezdéskor általában mindenki vidám, azonban idén is voltak hatalmasságok, akik „okosságokat” kitalálva újból át akarták alakítani a tanügyi rendszert, megnehezítve ezáltal azok sorsát, akik tényleg dolgozni akarnak. Ez ellen a leghatékonyabb tiltakozási forma megítélésében a tudás megszerzése. Egyedül ezzel lehet ugyanis legyőzni a gonoszt, mert nem igaz az, hogy aki tanul, az nem tud érvényesülni. „Zárjuk nagyon jó eredményekkel a most kezdődő tanévet, függetlenül attól, hogy egyesek mit akarnak tenni ellenünk” – kívánta.

 

Tankó Zita tanfelügyelő, az iskola volt tanítónője azon meggyőződésének adott hangot, hogy csakis rajtunk múlik, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.

 

Konrád Katalin igazgatónő felelősségről és arról beszélt, hogy a múlt kötelez bennünket, annak kapcsán, hogy abban az épületben van a Szent László Líceum otthona, melybe Nogáll János kanonok éppen 150 éve telepített szatmári vincés nővéreket azért, hogy bölcsődét és kisdedóvót működtessenek benne 1868. szeptember 8-tól.

 

Az ünnepség hangulatát két diák, Szabó Boróka és Rejtő Dóra csodálatos énekhankja emelte.

 

Forrás: biharinaplo.ro

 

KÉPEK