Új Petőfi Program-ösztöndíjas érkezett Szilágysomlyóra

Összetett kulturális eseménynek volt helyszíne 2018. szeptember 13-án a szilágysomlyói római katolikus közösségi ház. Az estnek két fontos momentuma volt: az egyik az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskola „Az én templomom” című Kárpátmedencei vándorkiállításának megnyitása, a másik pedig Barcsa Zsuzsanna, Petőfi Sándor Program új ösztöndíjasának a bemutatkozása.

 

Józsa Nándor Lóránd pasztorális referens köszöntötte a jelenlévőket majd átadta a szót Barcsa Zsuzsanna Petőfi Sándor programos ösztöndíjasnak, aki az előttünk álló tanévben, talentumait megosztva fog tevékenykedni a szilágysomlyói plébániának közösségi házában.

 

Elmondása szerint nagyon örvend, hogy ide kerülhetett és hálás a Gondviselésnek a lehetőség miatt. Már az első találkozás alkalmával felvillantatta a jelenlevők előtt tehetségét, hiszen az esemény kezdetén, hegedűn játszotta el Johann Sebastian Bach Preludiumát az I. Chello suite-ből, amit a közösség nagy odafigyeléssel hallgatott. Ezt követően Horváth Kristóf Mátyás elszavalt Reményik Sándor „Templom és iskola” című versét.

 

A moderátor ezek után átadta a szót Szalai Viktornak, az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskola alapítójának. Az ő jóvoltából vált lehetővé „Az én templomom” című kárpátmedencei vándorkiállításnak a Szilágysomlyón való megtekintése. „A Szilágysomlyói Római Katolikus Közösségi Ház méltó helyszíne a vándorkiállítás első határon túli állomásának. Fontos üzenetértéke van annak, hogy olyan helyre érkezett a gyűjtemény, ahol az egyik fő tevékenység a gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozás. Jó tudni, hogy a szilágysomlyói római katolikus közösségi ház – a Közi Horváth József Népfőiskolához hasonlóan – egyik alapértéke, vállalt küldetése, a helyben élők magyarságtudatának és kereszténységének erősítése” – mondta beszédében a vendég.

 

A kiállítás bemutatását ismét Barcsa Zsuzsanna követte, aki a „Mivel már beesteledett” kezdetű esti éneket adta elő.

Reményik Sándor Templom és iskola című versére hivatkozva, Józsa Nándor Lóránd megállapította, hogy erre az alkalomra ez volt a legideillőbb vers. Kihangsúlyozta, hogy a jövő megalapozásának a szempontjából három fontos intézmény van: a templom, az iskola és a család. Amennyiben a gyermek a családban történő úgynevezett hét évi nevelés terén hiányosságokkal indulnak, sajnos nehézségek fognak mutatkozni a templom és az iskola terén is. Nemtől és kortól függetlenül, mindenkinek kötelessége az ifjúság nevelése. A közösségi ház egy olyan hely, amely elhelyezkedése szempontjából a templom és iskola között található, és amely olyan rendezvényeknek biztosít otthont, amelyek a lélek és értelem számára is értékesek. Beszédében külön kitért a Nemzetpolitikai Államtitkárság áldozatos munkájára: Az értünk tett fáradozások nélkül nem lenne lehetőség arra, hogy Petőfi Sándor ösztöndíjas tevékenykedjen a városunkban – mondta. Így sok gyermek ingyen, rendszerességgel kulturális, vallásos oktatásban, nevelésben részesülhet, a felkínált színes skálájú programok által.

 

A jövőt mindig a múltra építjük ezért nagyon fontos, hogy a növekedő generációra odafigyeljünk. Isten által belénk vésett küldetés, hogy neveljük az ifjúságot, mert a jövő csak akkor lehet fényesebb, ha az ifjúság erős identitással és megfelelő tudással rendelkezik.

 

Fotó: Káldy Márton