Felvidéki orgonista Váradszöllősön

A Váradszöllősi Zenei Estek  2018-as sorozatának (őszi) második  koncertjét hallgathatta meg az a családias kis  közönség, akik részt vettek az október 14-én 19.00 órától szervezett koncerten. Az orgonaest előadója a felvidéki Nagy István orgonaművész, aki színes és gazdag programmal ajándékozta meg a jelenlévőket.

A koncert első darabjaként a lyoni származású francia orgonista, improvizátor és zeneszerző Luis Marchand  (1669-1732)  1696-ban keletkezett Grand Dialogue  című, többszakaszos a francia zeneszerzési és regisztrációs eleganciát tükröző nagyszabású műve csendült fel változatos és ,, színes,, előadásban.

A folytatásban Johann Sebastian Bach (1685-1750) legkifejezőbb művei közé sorolható, ebben a műfajban a legnagyobb szabású, legmerészebb műve a h-moll praeludium és fúga (BWV 544) hangzott el melyben a passió fájdalmát és győzelmét kifejező belső nagyság és technikai igényesség ötvöződik. Ugyancsak J.S.Bachtól, a fent vázolt tematikához nagyon közel álló lírai szépségű, bensőséges korál feldolgozás  a Liebster Jesu, wir sind hier  (BWV 731) (Édes Jézus itt vagyunk) hangzott el éneklő, szép megfogalmazásban.

A koncert első részének barokk programját, a nagy Bach tisztelő és művészetét rajongásig szerető Felix Mendelssohn Bartholdy (1809-1847) op. 65-ös, VI. d-moll orgonaszonátája követte. Az 1845-ös esztendő nem csak a londoni hangversenykörutak szempontjából volt jelentős időszak Mendelssohn életében, ebben az évben került kiadásra az Op. 65-ös „Hat szonátá”-ja is. Előbb 12 orgonatanulmány nevet viselte a sorozat, 6 önálló orgonaszonátáról először 1845. februárjában tesz említést Klingemannak. Az Op. 65-ös Hat Orgonaszonáta tehát nem tekinthető klasszikus értelemben vett szonátának, a szonáta megjelölés itt rugalmas műfajt jelent, mely teret enged a fantázia és a kreativitás szárnyalásának. Hat orgonaszonátájának ősbemutatóját (mely késő barokk hangszerek hangzásideáljára épül) 1845. április 20-án tartotta a frankfurti Katharinenkirche Stumm-orgonáján.

A mű alapjául Luther Márton kilenc strófából álló, verses Mi Atyánk… parafrázisa a „Vater unser im Himmelreich” (Mennybéli felséges Isten) katekizmusi éneke szolgál. A bevezető „korálbemutatást” további négy különböző karakterű és jellegű romantikus „köntösbe” öltöztetett feldolgozás követ melynek sorát égy éneklő fúga zárja felhasználva a korál kezdősorának néhány hangját. A szonátát egy lassú zenébe foglalt gyönyörű imádság zárja. Összesen: téma+6 tétel.

A folytatásban a sok százéves orgonistai hagyományt felelevenítve, az előadóművészét része, illetve kiegészítéseként Nagy István alkotóművészetéből ismerhettünk meg némi ízelítőt. Elsőként egy variáció sorozatot hallhattunk (téma+8 variáció). A 16. századi, Vikár László által 1962-ben a székelyföldi Lövétén gyűjtött monumentális nagyon archaikus és igen értékes „Az Úristent magasztalom…” kezdetű népénekünk szolgált a mű alapjául. A variáció sorozatban ráismerhetünk francia későromantikus hagyományokra illetve különböző 20. századi zeneszerzői eljárásokra ötvözve a jazz és a személyes hangvétel elemeit. Az orgonaest záró darabjaként az előadó ismét egy saját művével ajándékozta meg a hallgatóságot. A szabad formájú, virtuóz Toccata „leírt improvizációként” hat felvonultatva akkordok, hangnemek, hangszínek gazdagságát, melyek erős francia hatást tükrözve jutnak érvényre.

A lelkes közönség hatalmas tapssal köszönte meg az előadó interpretálását, melyet az orgonista egy improvizációval köszönt meg.

 

Józsa Domokos