Budapesti előadóművész váradszöllősön

A Váradszöllősi Zenei Estek koncertsorozat keretében Varga Petra budapesti, zongora és orgonaművész előadását hallgathatta meg az a szép számban összegyűlt érdeklődő közönség 2018. október 21-én, vasárnap 19.00 órakor, a váradszöllősi plébániatemplomban. A gondosan összeállított program tematikáját három évfordulós szerző – J. S. Bach (1685-1750), G. Fr. Händel (1685-1759), D. Scarlatti (1685-1757) születésének 333. évfordulójára emlékezve – művei köré csoportosítva hallhattunk ízelítőt műfaji, formai, és előadásbeli sokszínűség belső tárházát felvonultatva.

Elsőkén az olasz származású, de élete és alkotó tevékenységének nagy részét Portugáliában illetve Spanyolországban kifejtő Domenico Scarlatti két E-dúr Szonátája (K380, K381) hangzott el bravúros előadásban. A több mint ötszáz, csembalóra írt egytételes szonátái (általa essercizi-nek nevezett) révén maradandó hírnevet szerzett magának. Az igényesség igen magas fokát képviselő virtuóz csembalószonáták orgonán történő bemutatása több szempontból is figyelmet igényel. Bár e művek az orgonán való lejátszhatóság határát súrolják, bátran kijelenthetjük, hogy Varga Petra magasan kvalifikált zenei rálátásának köszönhetően egyszerre váltak élményszerűvé, a formai és zenei anyag tagolásának precíz megjelenülésévé, kidomborítva a helyenként a szerző által belekomponált népzenei elemeket is melyek az üde makulátlan tisztaság „egyszerű” homofon szerkesztés és újító szellemű harmóniavilága által már a korai klasszikát előlegezi.

A folytatásban a nagy német zeneóriás J. S. Bach két műve hangzott el. Elsőként a lírai szépségű „rövid lélegzetű” Liebster Jesu, wir sind hier BWV 633 (Édes Jézus itt vagyunk) című korál feldolgozás csendült fel, melynek éneklő belső szépségét ízléses regisztrációval tolmácsolta az előadó. Ezt követte az A-dúr prelúdium és fúga (BWV 536). Bár a mű hitelessége egyes kutatók szerint kétségbe vonható, kijelenthetjük, hogy nagyszerű alkotás. A Bach fiatal művei közé sorolható kompozíció egyértelműen magán viseli mestere Dietrich Buxtehude (1637-1707) híres észak-német zeneszerző és orgonista gondolkodásának zenei jegyeit. A táncos lejtésű fúgatéma choriambus-ritmusával érdekesen emlékeztet a magyar népies dal hangvételére.

A barokk zeneirodalom másik nagy meghatározó személyisége a német származású (élete nagy részét Angliában töltő) G. Fr. Händel. A zenekari szvit mintájára komponált négy tételes Bé –dúr suite került bemutatásra (Prelude-Sonata- Aria con variazioni-Minuet) melyben a karakterek és ezek egymáshoz való viszonya bámulatos szervezettségben jut érvényre. A zenekari nyitányt megjelenítő bevezetőt követően a tételek „kamarazenei” és éneklő jellege domborodik ki változatos regisztráció és a jó ízléssel alkalmazott díszítések kíséretében. Különös figyelmet igényel a megindítóan szép harmadik, variációs tétel mely Johannes Brahmsot (1833- 1897) is elbűvölte, és amely az op. 24 művében ölt testet. (Variáció és Fúga egy Händel témára).

Ezt követően ismét D. Scarlatti két C-dúr szonátáját, a K420 és K421-et, hallgathattuk meg. A bámulatos virtuozitást igénylő szonáták, melyek a teljes klaviatúra kihasználását és technikai kiaknázását igénylik, egyáltalán nem tűnnek csupán technikai bravúroskodásnak, hanem a magas fokú zeneiség és igényesség, zenei tréfa, humor és ötletgazdagság áradása jellemző.

Az előadó leleményességének köszönhetően kiválóan illeszkedett a programba J. S. Bach 1017. sorszámot viselő c-moll (hegedűre és csembalóra) szonáta harmadik, Adagio tételének Liszt Ferenc (1811-1886) átirata (Esz-dúr) épp Liszt születésének előestéjén. A gyönyörűen éneklő dallamhoz egy szűnni nem akaró triola kíséret társul melyet a pedál lépkedő basszusa egészít ki.

Az orgonaest záró darabjai ismét D. Scarlatti művészetéből tártak fel ízelítőt a K422, illetve a K423 C- dúr szonáták bemutatásával.

Az igényes gondossággal összeállított, a fent említett nagy mesterek elévülhetetlen alkotásainak hiteles és nagyszerű interpretálását a hallgatóság kitörő tapssal köszönte meg.

 

Józsa Domokos