Kórusművek a reneszánsztól napjainkig

„Végtelen könyörület…” címmel színvonalas koncertet adott a váradi Szent László plébániatemplomban a Kribus Mónika kántor-karnagy által felkészített Halmos László kórus 2018. november 11-én, vasárnap este.

A koncert címe, a „Végtelen könyörület…” arra utalt, hogy amint Szent László könyörületes volt Szent István iránt, és bosszú helyett szentté avattatta, illetve ahogy Szűz Mária, meghallgatva könyörgésünket, közbenjár értünk Szent Fiánál, aki megkönyörült rajtunk, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, úgy mi is legyünk irgalmasok azokkal szemben, akik megbántanak bennünket. Tanúságtevő keresztényekként legyünk jelen a világban Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére, amint ez a 2020-as Eucharisztikus Kongresszus célkitűzései közt is szerepel.Az érdeklődőknek a legfiatalabb kórustag, Szabó Zselyke társaságában Pék Sándor esperes-plébános kívánt tartalmas szórakozást, lelki feltöltődést, arra hívva fel a figyelmet, hogy Isten vándorló népeként szolgálnunk kell, és az éneklés is egyfajta szolgálat a Hozzá vezető úton.

Ezután a Kribus Mónika kántor-karnagy által felkészített Halmos László kórus, illetve az összekötő szövegeket mondó Hutyra-Gram Zsófia kórustag az est folyamán tulajdonképpen egy képzeletbeli időutazásra invitálta a megjelenteket, annak reményében, hogy a polifónia korától, a himnuszok, motetták, megzenésített imák és versek szárnyán, az ének és zene segítségével suhanjanak a zeneirodalom lapjain.

A kottatár a Kovács Gábor szövegéhez, Halmos László által írt egyszólamú dallammal nyílt (Mária népe), majd a polifonikus szerkesztés kiváló mesterétől, Josquin des Prés németalföldi zeneszerzőtől a Tengernek fényes csillaga című motetta csendült fel. Szűz Mária alakját évszázadok óta tisztelik, az énekkar Wolf Péter szerzeményét, egy modern feldolgozású Ave Mariát adott elő, melynek szakaszai nem kötődtek az Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes kezdetű imához, viszont a refrénje a cím két szavának ismétlődéséből állt.

Az Ó Nagyasszony nemzetünk reménye című népének után Esterházy Pál Infinite largitur (A végtelen könyörület) című duettje, a Marco Frisina által feldolgozott Anima Christi, sanctifica me (Krisztus lelke, szentelj meg engem!) hálaadó imádság és a Pawel Bebenek-féle O salutaris Hostia, quae caeli pandis ostium (Ó üdvösséges áldozat, ki mennynek tárod ajtaját) csendültek fel.

Az úrnapi vecsernye himnuszának Tantum ergo-versszakait követően az 1938-ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnusza, a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat, Koudela Géza és Bangha Béla kompozíciója hangzott el.

A rendezvény a 109 éve született Halmos László által megzenésített énekekkel zárult: a Missa in honorem S. Ladislai miséből vett három tétel (Kyrie, Sanctus és Agnus Dei), valamint az Ének Szent László királyról volt hallható.

 

Forrás: biharinaplo.ro