Betegek kenetének kiszolgáltatása Nagyváradon

A Betegek Világnapján, hétfőn, 2019. február 11-én, a nagyvárad-olaszi plébániatemplomban 17.00 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében részesülhettek a betegek kenetében mindazok, akik a szentség felvételéhez szükséges felkészítésben vettek részt és plébánosuk ajánlásával rendelkeztek. A szentség felvételének feltétele volt a kegyelmi állapot, illetve a kellő megokoltság: előrehaladott kor vagy komoly betegség. A város többi templomaiban elmaradtak az esti szentmisék. Böcskei László megyéspüspök volt a szentmise főcelebránsa, szentbeszédet mondott Giosanu Leonard, Nagyvárad-Olaszi káplán.

 

A szentmise bevezetőjében a főpásztor az ünnep jelentőségéről beszélt. Február 11-én a lourdes-i Szűzanyára emlékezünk, hiszen általa Isten számtalanszor mutatta meg az Ő szeretetét. Lurdban testi-lelki gyógyulást kérnek tőle az oda zarándokolók. Ma a 27. Betegek Világnapját ünnepeljük. A mai napra megfogalmazott üzenetében, Ferenc pápa arra figyelmeztet, hogy mindannyian rászorulunk mások segítségére, kivétel nélkül. Ezért maradjunk alázatosak és gyakoroljuk kitartóan a szolidaritást. A szentség kiszolgáltatásakor ez történik: nem csak a betegek, hanem minden itt jelenlévő az Úr segítségét kéri, aki itt van közöttünk, minden élethelyzetünkben. Amikor közülünk egyeseknek nagyobb szüksége van az Ő segítségére, mi, a többiek, imádkoznak értük. Kalkuttai Szent Teréz az igazság osztogatója volt ezen a világon, ezért a mi cselekedeteink fő szempontja az ingyenesen osztott szeretet kell, hogy legyen abban az életállapotban, amelyben éppen vagyunk. A mai ünnep számunkra egy meghívás: kövessük a Szűzanya példáját és figyeljünk egymásra, karoljuk fel egymást, különösen azokat, akik magányosak, akikre nem figyel oda senki. Ehhez kérjük Isten segítségét, hogy a bajok enyhítői lehessünk! – ezzel a felszólítással fordult az egyházmegye elöljárója a jelenlevő hívekhez, úgy a betegekhez, mint az egészségesekhez.

 

Prédikációjában Giosanu Leonard a felolvasott szentírási részekre tett utalást. A Teremtés könyvében olvastuk az isteni megállapítást a teremtett javakról hogy „jó”. De vajon mit állapíthat meg Isten, ha végignéz azon, amit az ember a rábízott teremtéssel tett, a testtel, amit az emberre bízott – tette fel a rétori kérdést a szónok.

Amikor imádkozunk, elsősorban lelki gyógyulást kérünk, remélve azt, hogy ha lelkünk rendben van, akkor testünk is egészségét visszanyeri. Ebben az órában, ebben a templomban városunk betegei és idősei vállalkoztak arra, hogy az egyházmegye felszentelt püspökétől és papjaitól azt kérjék, ami helyrehozza a testet és a lelket.

Szent II. János Pál pápa vezette be a lourdes-i Szűzanya emléknapján ünneplendő Betegek Világnapját. Ő maga is megtapasztalta a Szűzanya gyógyító közbenjárását az 1981-ben ellene elkövetett merénylet alkalmával. Ma is bizalommal kell forduljunk ahhoz a Szűzanyához, aki hozzájárult ahhoz, hogy egy egyszerű emberi esemény, egy menyegző, ne fulladjon botrányba.

 

Sajnos mi emberek elrugaszkodtunk attól a jótól, amit Isten megálmodott mindannyiunk számára, és amikor ezt tudatosítjuk, mintha nem merünk az Úr Jézus elé járulni bocsánatot kérni, inkább a Szűzanyához fordulunk bizalommal és kérjük az ő közbenjárását.

Most eljöttünk felvenni azt a szentséget, ami testet és lelket gyógyít. Az őskeresztény kortól eltérően, a visszaélések miatt, ma csak a felszentelt papok-püspökök szolgáltathatják ezt ki. Korábban családtagok is naponta akár többször is megkenhették a beteget a megszentelt olajjal.

Jussanak eszünkbe Jézus szavai: ne féljetek! Még a betegségtől sem. Nincs elég pénzem a kezelésre, nincs aki gondozzon. A félelem megbénítja az embert. Ez ellen int az Úr.

 

Ez a szentség talán csodagyógyszer? Semmiképp. Megmaradnak a betegségeink, de a Szentlélek megadja az erőt, hogy megszüntessük félelmeinket, hogy egyesítsük keresztünket az Úr Jézuséval. Az idős korban az ember úgy érzi, hogy rá már nincs szükség, napokig- hetekig senki nem néz rá. Az ember ilyenkor elkeseredik. De Jézus lehajol feléje és azt mondja neki: legyen elég hited ahhoz, hogy én ki tudlak emeli a szenvedésből. Juvenalis első századi római költő egyik szatírájából származik a közismert latin szólás (Orandum est ut sit) mens sana in corpore sano, vagyis ép testben, ép lélek. Ezt nem úgy kell értelmezni, mint ahogyan a mai társadalom teszi, hogy csak a folyóiratok címlapjára illő tökéletes testeket értékeli, és ha megjelennek az első ráncok, akkor az a test már elvetendő.

 

Ahhoz, hogy Isten tetszését lelje bennünk, megtisztítottuk lelkünket a bűnbánat szentségében. Gyógyul tehát a lélek a bűnbánat által, gyógyul a test a betegek kenete által, és mindezt megerősíti az Oltáriszentségben való részesedés. Értékeljük azokat az eszközöket, amelyeket Isten a gyógyulásunkra ajándékoz. Nem kel Lourdes-ig menni a gyógyulásért, elég itt hittel Isten oltára elé járulni. Imádkozzunk betegeink, önmagunk és az egész világ gyógyulásáért, hogy jobb, szebb legyen a világ! – ezzel a felszólítással fejezte be a szónok a beszédét.

 

A prédikációt követően, a hívek hitvallást tettek, a megyés püspök vezetésével pedig a jelenlevő papság kitárt karral imádkozott a betegek felett. A főpásztor megáldotta az olajakat, majd a szentséget felvenni kívánók sorban járultak a kiszolgáltató püspök és papok elé, akik megkenték homlokukat és kezüket.

 

KÉPEK

Follow by Email
Facebook