Ünnepélyes ösztöndíj-átadás a Szent László Iskolában

A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum 1991-ben alakult. Napjainkban, 2019-ben februárjában, múltját szemlélve, eredményeket, célokat, szándékokat szeretne megosztani azokkal, akik ismerik, elfogadják és értékelik, de azokkal is, akik még nem ismerik, esetleg félreismerik, mint a jelenkor egyik fiatalnak számító, de kitartóan építkező felekezeti jellegű egyházi intézményét.

Azok közül, akik elhunyt Tempfli József megyéspüspök és Fodor József általános helynök közbenjárására – már megalakulásunkat követő esztendőben barátian segítő kezet nyújtottak, kiemelkedik a 1918-ban alakult Bécsi Szent István Egylet, az a karitatív testület, amelyik azért jött létre, hogy elszegényedett, rászoruló magyarokat támogasson. 75 évvel később, 1993-ban, a nagyban megváltozott történelmi helyzet miatt új profillal gazdagította tevékenységét: létrehozta a Szent István Ösztöndíj Alapot, amelynek célja a mai magyar határokon túl, a volt Magyarország területén élő, magyar nyelven tanuló diákok támogatása lett. Ami 1993-ban 20 erdélyi diák támogatásával kezdődött, az mára egy komoly programmá fejlődött ki: 4 ország (Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság) 12 városában több mint 200 diák részesül évente a Szent István Egylet ösztöndíjában. (Szlovákia: Pozsony, Komárom, Kassa; Ukrajna: Munkács, Ungvár, Beregszász, Técső; Románia: Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyenyed, Gyulafehérvár; Szerbia: Szabadka). Az Ösztöndíj Alap az évente megrendezésre kerülő Szent István Bál bevételéből, valamint a közel száz támogató által nyújtott pénzügyi segítségből tevődik össze. Ennek a támogatásnak részese iskolánk 1993-tól fogva. Ebben az évben a bécsi Szent István ösztöndíjakat február 21-én, csütörtökön, a 9.00 órakor kezdődő ünnepség keretében adtuk át az erre érdemesnek bizonyuló diákok számára. Arra való tekintettel, hogy a Bécsi Szent István Egylet tavaly lett 100 éves, és ezen alkalomból meg is látogatják a tanintézetet az őszi iskolakezdés után az egyesület képviselői, az eddigi szokástól eltérően, ünnepélyes keretek között osztottuk ki az ösztöndíjat az iskola kápolnájában. Az Egylet ösztöndijkiutalási alapelveinek értelmében jól tanuló, anyagilag rászoruló – elsősorban kollégiumi ellátást igénylő – magyar nyelven tanuló középiskolásokat támogatnak. Az elmúlt évekhez hasonlóan, egy iskolai Kuratórium állította össze az ösztöndíjra jelentkezők pályázatait, melyeket aztán a bécsi alapítvány bírált fölül. Az ösztöndíjat nyert diákoknak – amennyiben a tanulmányi és magatartásbeli eredményeik nem változnak jelentősen – a Szent István Egylet az érettségiig biztosítja az ösztöndíjtámogatást. A támogatottak jó képességű, igyekvő, gyakran sokgyermekes vagy csonka családból származó tanulók, akik továbbviszik majd a keresztény szellemet, s akik méltók tudnak maradni a klasszikus értéknormákhoz. Ebben az esztendőben nőtt az ösztöndíjasaink száma.

 

Az ünnepség Konrád Katalin igazgató köszöntőjével kezdődött, aki üdvözölte a kitartó segítséget és kiemelte a diákok számára nyújtott segítség jelentőségét, utalt arra, hogy milyen fontos annak tudatosítása, hogy támogatják az iskola tanulóit. Az igazgató asszony gratulált a gyermekeknek és a szülőknek és további buzdító szavakat intézett hozzájuk.

 

Ezt követően a kuratóriumi elnök vette át a szót és volt igazgatóként bemutatta az Egylet tevékenységét. Ugyanakkor a hála szavaival emlékezett meg Fodor Ferenc volt igazgatóról, akit sajnos nem tudhatunk már az élők sorában. A felszólaló tájékoztatott a Bécsi Szent István Egylet iskolával való kapcsolatáról, a diákoknak nyújtott segítség jelentőségéről és felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény szellemű nevelés, a szeretetközösség kialakítása, az igazság- és felelősségérzet fejlesztése, a fiatalok lelki életére való odafigyelése, tanulmányaikban való támogatása, mindennemű ösztönzése egyre több szülő és gyermek alapigényévé kezdett válni. Támogatóink közül kiemelte Ferenczy Klára egykori ösztöndíj felelős asszonyt és Stipsicz Péter mérnököt, akikkel kiváló kapcsolat alakult ki. A kuratórium tagjai sokszor meglátogattak, találkoztak a támogatott tanulókkal és iskolánk pedagógusaival. A Bécsi Napló hasábjain gyakran közölték az Erdélyben tapasztalt élményeiket.

 

A kuratóriumi elnök továbbította ez úton Okolicsányi Szilvia ösztöndíj referens asszony jókívánságait, aki szerint rendkívűl hatékonyan folyik tovább a gyűjtési munka Bécsben, melynek eredményeképpen minden évben egy igazán figyelemreméltó összeget kapnak a tanulók. A gyűjtések egyik fő forrását a Szent István bálok jelentik, azok a ritka alkalmak, amikor a bécsi közönség jótékonysági bálján sok,  szórványban vagy határon túl élő magyar iskolás számára történik a gyűjtés.  A beszélő azzal a gondolattal zárt, hogy csak abban az esetben érhetünk el látványos eredményeket, ha a család, az iskola, az egyház és természetesen magyar keresztény közösségünk egyaránt fontosnak, életcélnak tekinti egy komoly, megbízható tanintézet felépítését és ennek megszilárdítását. Tanulóinkban  pedig tudatosulnia kell annak a ténynek, hogy a kiosztott támogatás arra kell ösztönözze mindannyiukat, hogy példásan viselkedjenek, kiválóan teljesítsenek a tanulás terén és   vegyenek részt e mellet az iskolán kívüli tevékenységekben, öregbítvén eképp részben iskolánk hírnevét, másrészt pedig méltóképpen megköszönhessék a nekik szánt kitüntető figyelmet.

 

Az ösztöndíjra érdemesnek bizonyuló 25 középiskolás tanuló: Tarr Alexandra, Rejtő Dóra, Szeghalmi Gabriella, Barabás Betty, Kovács István László, Vidican Edina, Guias Mária,  Fehér Vivien, Guba Gabriel, Bognár István, Pál Anasztázia, Palotai Csenge, Brad Ferenc Dávid,  Szilágyi Bernadett, Demeter Tibor,  Kincses Erika, Hegedűs Imola, Fazekas Odette, Dávid Róbert Erik, Fodor János Krisztián, Atyai Ferdinánd Henrik, Pap Timea Anita, Pál Izabella, Pápai Krisztián Adrián és Venyerszki Henrietta átvehette az ösztöndíjat és a Szent István Egyesületet bemutató ismertetőt a szülők, gyámok és osztályfőnökök jelenlétében.

 

Köszönet mindenkinek, aki azon fáradozik, hogy Szent István szelleme ne szűnjön meg munkálkodni, magyar közösségünkben. Köszönet azoknak az embereknek, akik látatlanban is megbíznak napjaink fiataljaiban, iskolánk szellemében. Számunkra, oktatók, nevelők, és lelki vezetők számára a bizalom és az erkölcsi többletet jelenti, amely maradandó útravalót kínál egész eljövendő életükben, amely erőt és kedvet ad nehéz, de csodálatosan szép hivatásunkhoz. Jelenti a “belső csöndes kis hangot”, amely segít minket, tanárt, diákot és szülőket a helyes úton menni, jelenti a lélek vidámságát, a pozitív gondolkodást, az isteni sugallatot, az örök újrakezdés megannyi lehetőségét, az önismeretet és az ezzel járó öntudatot. Ha ez megvan, a többi már nem olyan nehéz, mint ahogy az gyakran tűnik.

 

Zalder Éva-Mária