Triduumot tartottak a Nagyvárad-újvárosi Szent László templomban

Fogadalmi triduumot tartottak a nagyvárad-újvárosi plébániatemplomban 2019. március 3–5. között: mindhárom nap 17.00 órakor szentségimádást, 18.00 órakor szentmisét ünnepeltek. A szónok Pálos István főesperes-kanonok, Nagyvárad-szöllősi plébános volt.

A 32 évig tartó török uralom alóli felszabadulás után, az 1693-ban újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalmat tett, hogy hálaadásul a farsangi időszak utolsó három napján minden évben szentségimádást és szentmisét tartanak a Szent László templomban. Ennek megfelelően szervezték meg a fogadalmi triduumot idén is március 3–5. között a nagyvárad-újvárosi plébániatemplomban: 17 órakor szentségimádásra, 18 órakor pedig szentmisére került sor mindhárom napon. A lelkigyakorlatos szentmisék szónoka Pálos István nagyvárad-szőllősi főesperes-plébános-kanonok volt.

A hétfő esti szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a keresztény élet tökéletesítéséhez hozzátartozik, hogy meg tudunk állni, magunkba tekinteni. Istenhez fordulunk, hogy elé tárjuk mindazt, amik vagyunk: azt is, ami jó bennünk, de főleg azt, ami hiányos, amit elmulasztottunk, a rosszaságot, amit sokszor megtapasztalunk, vagy mi magunk idézünk elő az életben. A sok szomorúságot és bánatot az Úr elé visszük, engeszteljük őt, kérjük az irgalmát és a megbocsátását. Keresztényként azonban feladatunk, hogy ne csak önmagunkért szóljunk, hanem egymást is felkaroljuk a cél felé tartó úton. Egymást Isten irgalmába ajánljuk, hogy kibékülve vele, el tudjunk mélyülni a megváltás nagy titkaiban. Többek közt ezért tartanak a nagyböjt előtti napokban engesztelő szentmisét és szentségimádást, hogy lelkileg megtisztulva még nagyobb hittel és reménnyel készülhessünk a megváltás titkának megünneplésére.

 

Prédikációjában Pálos István aláhúzta: a keresztény ember alapvető megnyilvánulása, hogy Istennel kapcsolatban él. Nem a mások által papírra vetett gondolatokat ismételgeti ájtatosan, hanem az egyénisége legmélyebbjéből tör elő a szüntelenül folytatott dialógus. Sokszor lehet tapasztalni azonban, hogy nem mindig sikerül megfelelő kapcsolatot létesíteni az Úrral, és ennek több oka lehet. Az egyik ilyen akadály a szándékos, bocsánatos bűn, vagyis amikor azt gondoljuk, hogy ezt vagy azt még megengedhetünk magunknak, „csak úgy, a poén kedvéért”, és közben észre se vesszük, hogy milyen nagy kárt okozunk ezzel. Bűnös személyek vonzásába kerülünk, a siker igézetének, az ösztönök sóvárgásának bűvkörébe, s mindeközben, ott benn, a lelkünk legmélyén sivárság uralkodik, mert már nem hallgatunk az isteni sugallatra, lassan kialszik a kegyelem fénye, elgyengül az akaratunk, felborul az értékrendünk és kiszorul belőle az Úr.

 

Egy másik ilyen akadály a fegyelmezetlenség, mely kirekeszti az imádságos lelkületet és felszínessé teszi az Istennel való csodálatos és elkötelezett kapcsolatot, megfoszt minket attól az örömtől és harmóniától, amit az ő jelenléte eredményez az életünkben. A harmadik akadály pedig a szétszórtság, az összeszedettség hiánya, az az állapot, amikor nem tudunk elcsendesedni, csendet teremteni azért, hogy tudatosuljon bennünk az, hogy kicsoda Isten, és kik vagyunk mi valójában – figyelmeztetett a tisztelendő.

Az elhangzottakért, illetve paptestvérei szolgálatáért köszönetet mondó Pék Sándor esperes-plébános a bizalom fontosságát hangsúlyozta, hiszen, mint fogalmazott, az elődeink is bíztak ismeretlenül bennünk és Istenben, nem féltek vagy aggodalmaskodtak. A szentmisén Kribus Mónika kántor-karnagy orgonált.

 

Forrás: biharinaplo.ro