Egy évtizede az egyházmegye hitének erősítésében

Fidem conforta – Erősítsd hitünket! Ezt választotta jelmondatául Böcskei László, amikor 2009. március 7-én a Nagyváradi Székesegyházban püspökké szentelte őt Roos Márton akkori temesvári püspök, valamint Ioan Robu bukaresti metropolita és Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek. A szentelő püspökök közül – a ma már nyugalmazott – Roos Márton együtt adott hálát Böcskei László püspökkel az elmúlt tíz év kegyelmeiért csütörtökön, 2019. március 7-én, a nagyváradi Püspöki Kápolnában 11.00 órakor bemutatott szentmisén. A főpásztorral együtt imádkozni jöttek sokan az egyházmegye papjai közül, de felköszöntötték az egyházmegye elöljáróját püspökszentelésének tízedik évfordulóján szerzetesek és szerzetesnők, világi munkatársak, ismerősök és barátok, az egyházmegye hívei.

 

Nem annyira ünnepelni jöttünk össze, hanem inkább hálát adni – hangsúlyozta a jubiláló püspök mindjárt a szentmise elején, köszöntve a vendégeket, és megköszönve hogy életének e jeles pillanatában közel állnak hozzá, mellette vannak.

A szentmise prédikációjában a hivatásról beszélt Böcskei László. A hivatás nem más – mondotta a főpásztor – mint hagyni azt és tenni azért, hogy Isten műve megvalósuljon általunk.

Amit mi megvalósítunk, nem a mi érdemünk, hanem Istené, mi csak eszköz vagyunk az Ő kezében. Tíz év nem egy túl hosszú idő egy egyházmegye életében, de nem is rövid.

 

A hivatás azt jelenti, hogy figyelünk az emberekre, segítünk ott, ahol szükség van ránk, gyógyítunk és vigasztalunk – erre tanította Jézus az apostolokat. Arra készítette őket, hogy ne csak részleteket lássanak és vegyenek észre, hanem az egészet. Hogy azt is meghallhassák, ami fülüknek nem éppen kellemes: a szenvedést, a kereszthalált is. A papi élet is folyamatos ismerkedés Jézussal, közeledés hozzá. Ő minden szenvedés fölé emelkedik és legyőzi a halált. Amikor hálát adunk a hivatásért, akkor ezt a teljes Jézust kell lássuk, nem csak a számunkra kellemes részleteket belőle.

Napjainkban a nagy városokban külön bicikli utakat építenek ki. Sokan viszont pontosan ezekre parkolják autóikat, így azok használhatatlanná vállnak. Tehát van út, de nem járható, nem lehet haladni rajta az akadályok miatt. Mi hivatásunkban, Jézus hirdetésében ne ismerjünk akadályokat, sőt vigyázzunk, nehogy mi legyünk az akadályok. Ne csak a számunkra kellemes részleteket ismerjünk meg Jézusból. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24) – ez a hűség és áldozat, amire Jézus figyelmeztet és oktat. Ha ezek hiányoznak belőlünk papokból, akkor a mi életünk nem komoly papi élet, hanem komédia. Kikomédiázzuk azt, akit követnünk kellene. Attól a pillanattól, hogy kimondtam az igent, magamat félretettem és Isten népét helyeztem előtérbe. Ez nem módosítható és nem visszavonható! Ez az a kereszt, amellyel nap mint nap szembesülök: tudatosítani azt, hogy ezen nem lehet finomítani, nem lehet korszerűsíteni, alakítani napjaink igényeihez igazítani. De a teher mellett ugyanakkor örömöm is ez, mert van egy erőforrás, amelyből erősödve tovább haladhatok.

 

Sokszor jó odafigyelni az öreg papok példájára, akik amikor már nem tudtak betegágyukból felkelni, kérték, hogy ott misézhessenek. Erőtlenségükben is fontosnak tartották a mindennapi szentmisét bemutatni, Krisztus áldozatát megjeleníteni.

Valóban, néha nyomasztó keresztté válhat az, hogy nem lehet átértékelni, amit az Úrnak mondott igenemmel megpecsételtem, de ugyanakkor öröm is, mert tudom, hogy megtart az Úr. Tudjuk, hogy nem a mi erőnkből merítettük a hivatás kegyelmét, ezt minden nap tudatosítanom kell: ez egy ajándék. Megköszönöm az Úrnak mindazt, amit értünk tett és tesz, miközben kísér minket a hivatás útján, és hogy megtart ezen az úton embertársaink szolgálatára.

 

A szentmise után szeretetvendégségre hívta meg Böcskei László püspök a vele együtt hálát adókat. A papok nevében Fodor József általános helynök mondott köszöntést, a világi munkatársak nevében pedig Lakatos Attila fejezett ki köszöntő szavakat. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum munka- és diákközössége nevében Konrád Katalin adta át a jókívánságokat az egyházmegye elöljárójának.

 

Vakon Zsolt köszöntése sem maradhatott el, hiszen kerek tíz évvel ezelőtt kezdődött el az ő szolgálata is az új beosztásban, püspöki titkárként.

 

KÉPEK  |  VIDEO

Follow by Email
Facebook