Új oltárkép a nagyváradi Szent József templomban

Nagyböjt első vasárnapján, 2019. március 10-én, a nagyváradi Szent József templomban mutatott be szentmisét 10.00 órakor Böcskei László megyés püspök, Roos Márton nyugalmazott temesvári püspök, valamint Bărbuț Péter helyi plébános koncelebrálásával.

 

Bár a bevezető részben, amikor a plébános köszöntötte az egyházmegye elöljáróját és a vendég-püspököt, sejttette a hívekkel, hogy egy rendkívüli esemény nyújtotta az apropóját ennek a különleges vasárnapi szentmisének, a főpásztor jelenléte körüli kérdések csak a szentmise végén kaptak választ, mégpedig magától a vendégtől, aki elárulta, hogy nem üres kézzel jött, hanem egy új oltárképet hozott, amelyet a helyi közösségnek szeretne adományozni. Ilyenkor nagyböjtben – mondta a megyés püspök – igyekszem meglátogatni az egyházmegye plébániáit, hogy ott a helyi közösségekkel együtt készüljünk a közelgő húsvéti ünnep titkának a megünneplésére. Azt is elmondta az egyházmegye elöljárója, hogy az ajándékfestmény egy külföldi templomból származik, amelyet felszámoltak, így itt most új lakásra lelt az ölében gyermek Jézust tartó Szent Józsefet ábrázoló műalkotás, amelynek szerzőjét eddig még nem sikerült azonosítani.

 

Bărbuț Péter plébános örömmel fogadta az adományt, a plébánia önálló fennállásának 30. évfordulóján (erről október 1-én fognak megemlékezni). A szentmise áldása előtt megáldotta az új főoltárképet Böcskei László. A következő napokban kerül a festmény a régi helyébe, míg ez utóbbi a plébánia épületében kap helyet.

 

Prédikációjában a nagyböjtről és annak fontosságáról beszélt a megyéspüspök. Ez egy új időszámítás a keresztény ember számára – hangsúlyozta. Isten az ember elé siet és segít, hogy jobban figyeljen magára. Újra és újra meglep minket ajándékaival. Keresztelő Szent János Jézus előtt járt, mint futár és felszólított arra, hogy készítsük az Úr útját. Erről inkább Adventben emlékezünk meg. De nagyböjtnek is van egy ilyen felszólítása. A Ter 3,8-9-ben olvassuk, hogy miután az első emberpár, Ádám és Éva nem engedelmeskednek Istennek, esznek a tiltott gyümölcsből, elkezd megvilágosodni a helyzet számukra, tisztává válik, hogy mit is tettek. Hallották az Úr lépteit majd hangját: Ádám-ember hol vagy? Ezzel próbálunk szembesülni a nagybojti időben: ember hol vagy, te akinek feladataid vannak, akinek szerepe van a közösségben, családban, aki eljössz a templomba? Hol vagy a minőségi skálán? Miért teszed azt, amit teszel? Kötelességből, vagy azért, mert komolyan keresed az Istent. A nagyböjtben nem csak előírásoknak akarunk megfelelni, hanem saját lelki életünk színvonalát vizsgáljuk és próbálunk rajta igazgatni.

 

A római közösséghez írt levelében Szent Pál apostol figyelmeztet arra, hogy nemcsak külsőségek vannak az ember életében, hanem mélységek is. Aki Krisztust megvallja, annak élete nem csak abból áll, amit mindennap megtapasztalunk, hanem meglátja ilyenkor a mélységet is. Ez rádöbbent arra, hogy mennyire gazdagok is tudunk lenni Isten színe előtt. Sokszor leragadunk a megszokottnál, a felszínesnél és a felületesnél. Sokszor az ürességek megtapasztalása teszi lehetetlenné hétköznapjainkat. És mégis tartunk az Istennel való élet kihívásától és kalandjától. Teremtsem meg magamban a megszólítás lehetőségeit és tudjak hallgatni Istenre. Próbáljak időt, teret és csendet teremteni magam számára, hogy tudjam meghallani és meghallgatni az Úr szavát – tanácsolta a püspök.

 

Az evangélium Jézus megkísértéséről szólt. Jézus helyt áll, nem enged a gonosznak, és ezáltal felkészül a nyilvános tevékenységre, amikor tanít, gyógyít, halottakat támaszt, majd életét áldozza a bűnösökért. Megkísértésekor Jézus a pusztában van. Sokszor ezt a pusztát fedezzük fel magunkban is. Sőt néha a világot is pusztaságnak látjuk, ahol nem érezzük jól magunkat. Félünk a pusztától, mert nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot. Szeretjük, ha ott van és elérhető mindaz, amiről mi azt tartjuk, hogy szükségünk van rá. Pedig a puszta nem is üres, segít másképp látni a dolgokat, észrevenni, hogy mi igazán lényeges, és meg lehet lenni sok kacat nélkül, miközben a lényeget hagyjuk ki. A puszta szép is lehet, mert van benne rejtett élet, néha kivirágzik, amikor nedvességhez jut. A pusztában van az életnek az ereje, csak meg kell keresni, találni. Azért volt szükség Jézus megkísértésére, hogy ugyanazzal a szerénységgel, szeretettel, egyszerűséggel, alázatossággal tudjon fellépni az emberek előtt, mint a betlehemi jászolban tette. Ez által edződött meg erre, hogy helyesen tudja teljesíteni küldetését.

 

Most, a nagyböjt elején, elmélkedjünk az Ószövetség fölött: mit tett Isten az Ő népéért és értünk, majd gondoljunk az újszövetségi Jézusra, és keressük a látástisztító pusztát és tisztítsuk ki életünkből mindazt, ami megnehezíti a vele való kapcsolatot – bíztatta a jelenlevő híveket Böcskei László püspök.

 

KÉPEK