Hamvazkodás nagyböjt első vasárnapján Székelyhídon

Nagyböjt első vasárnapján, 2019. március 10-én, 11.00 órakor tavasziasan borongós hűvös időben számos székelyhídi hívő jött el imádkozni a helyi római katolikus plébániatemplomba. Kuglis Gábor plébános mutatta be a vasárnapi ünnepi szentmisét.

A felolvasott evangéliumi rész értelmezéseként, prédikációjában a plébános kiemelte, hogy Jézus, megkeresztelkedését követően a Lélek ösztönzésére kivonult a pusztába, ahol negyven napot töltött szigorú böjtben. Itt a sátán megkísértette, amikor negyven napig egyedül nézett szembe a rá váró nehézségekkel, szenvedéssel. Ennek a pusztában való tartózkodás a későbbi szenvedés, kereszthalál és feltámadás adja meg az igazi értelmét.

A pusztában mélyült el Jézus önazonossága és küldetéstudata. Az ott töltött időt követően, Jézus elindult, hogy hirdesse a bűnbánatot és Isten Országát. Számunkra is legyen példamutató Jézus élete, hiszen Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. Jézus pusztában való tartózkodásának célja tehát Isten uralmának helyreállítása és a sátán művének szétrombolása.

Nagyböjt szent idő: a Hamvazószerdától Húsvétvasárnapig tartó időszak, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete.

 

A szentmise végén a nagyböjt elejére jellemző hamvazkodás szertartását is megtartották. Aki a szerdai szentmisén nem volt jelen, most részesülhetett benne. A keresztény ókorában a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. Később ez általánossá vált, mint a nagyböjt kezdetét jelző liturgikus cselekmény.

 

Tatai István