Fiatalos nagyböjti szent idő Érmihályfalván

Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. (Iz 53,5)

A nagyböjti szent időben az Úr Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk. Ebben az időszakban még fokozottabban oda kell figyelnünk magunkra, és a körülöttünk lévőkre egyaránt. A keresztény ember nagyböjtben többet foglalkozik a lelkével, csendet teremt maga körül és lelkének belső szobájába engedi belépni az Istent, aki találkozni akar vele. Ezért időt kell szakítanunk a rendszeres imádkozásra, az alamizsnálkodásra, a böjtre. Templomaink ilyenkor lila színbe öltöznek, ami a bűnbánat jele, nincsen virág az oltáron, nem éneklünk alleluját. Péntekenként keresztúti ájtatosságot végzünk.

Tekintetünket ilyenkor még inkább a keresztre feszített Jézusra szegezzük, megállunk szenvedéseinek állomásainál és elmélkedünk fájdalmain. S eszünkbe jutnak Izajás próféta szavai: mert a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze. Jézus iránti szeretetünk jeleként járjuk végig szenvedésének helyszíneit templomainkban.

 

Az érmihályfalvi római katolikus egyházközség életében is fontos szerepet játszik a keresztúti ájtatosság végzése kedden és pénteken. Már évek óta a pénteki keresztutat az iskolás diákok vállalták el és végzik hűségesen, részt vállalva ez által is Megváltónk szenvedéséből. Az idei nagyböjtben 77 diák (V-XII. osztály) kapcsolódott be a keresztút végzésébe. A nagypénteki ájtatosságot pedig a pedagógusok végezték mély átéléssel.

 

Virágvasárnapon emlékeztünk meg Urunk Jeruzsálembe való bevonulásáról. Szintén lélekemelő volt megtapasztalni az ünnep szépségét, amikor több mint 50 gyermek, barka ágakkal a kezükben vonult be a templomba az asszisztencia előtt. Lelki szemeink előtt megelevenedett az evangéliumi történet, amikor gyermekek köszöntötték a szamár hátán érkező Jézust pálmaágakkal, és hozsannakiáltással. Megható volt meghallgatni a kórus előadásában úgy a virágvasárnapi, mint a nagypénteki passiót.

 

Hálatelt szívvel gondolunk vissza a nagyböjti szent időre és megköszönjük a feltámadt Úrnak, hogy elhalmozott és megtartott szent kegyelmében bennünket. De továbbra is esedezünk, hogy tartson meg minket szent hitünkbe, segítse a fiatalokat és szüleiket keresztény hitük megvallásában. Papjainknak és pedagógusainknak pedig erőt, sok türelmet és kitartást vállalt hivatásuk teljesítésében. Deo gratias!

 

Bokor János

 

   

Follow by Email
Facebook