Prokop 100 – kiállításmegnyitó a Nagyváradi Várban

A festőművész születésének 100. évfordulójára való utalással, Prokop 100 címmel nyitott kiállítást a Nagyvárad Római Katolikus Egyházmegye és Nagyvárad Város Múzeuma 2019. május 6-án, a Nagyváradi Vár B épületének II. emeletén, a 16-os teremben.

A kalocsai származású Prokop Péter katolikus pap és festőművész életének utolsó részében, a kilencvenes években adományozott – közel tízezer művet számláló életalkotásából – egy 60 festményből álló gyűjteményt a Nagyváradi Egyházmegyének, az akkori megyéspüspök, Tempfli József személyében. Ezekből a festményekből készült válogatás képezi a kiállítás tárgyát. Az egyházmegye kulturális tevékenységéért felelős munkatársak egy bizonyos gerincet próbáltak adni a tárlatnak, amely átöleli az üdvösségtörténetet, amelyben gyakran találni Szűzanya-ábrázolásokat, de tagadó Pétereket is, vagy akár Krisztus Pantokrátort, egy nem mindig egységes színvilágban, egy szinkretikus vonalviteli stílusban, amint arra Imre Zoltán, a házigazda-múzeum kulturális igazgatója mutatott rá.

Örömét fejezte ki afölött, hogy a két intézmény közreműködése révén, amelynek hagyománya van, létrejöhetett ez az értékes kiállítás. Imre szerint Modigliani hosszúnyakú múzsái inspirálták Prokop Pétert, amit ő a Szűzanya-Madonna ábrázolásaira alkalmazott, míg a Krisztus-ábrázolásokban Picasso vonalvezetését vélte fellelni. Ez egy univerzális kiállítás – mondta, amelyben jelen van a nemzetközi művészettörténet egy része, amellyel Prokop római munkássága idején találkozott.

Böcskei László megyés püspök nyitotta meg hivatalosan a kiállítást. Az egyházfő a festészet és a fényképezés latin nyelvű műszóval való elnevezése között keresett párhuzamot. Mivel egy római korban nem létező tevékenységről van szó, a modern korszak a latinistái lucepingere kifejezést alkalmazták a fotózásra, amely nem jelent mást, mint fénnyel festeni. Az egyházmegye elöljárója szerint ezt tette Prokop Péter is, amikor a dolgok legmélyét szerette volna megragadni, intimitásukba behatolni. Papként is ez volt a művész fő célkitűzése, hiszen mi más lenne a pap hivatása, ha nem a fényt előhozni, a fénnyel dolgozni, és a dolgok legmélyét megragadni – mondta a főpásztor.

Száz esztendeje, 1919. január 6-án született a színek és a fény szerelmese, az a modernizmusból és mély istenhitből összegyúrt különös festőművész, aki hosszú és tartalmas élete során megalkotott 10 ezernyi festményén kísérletezve kereste az evilági és földöntúli szépet. Prokop Péter papfestő, író, aki 1956-tól csaknem 45 éven át Rómában teljesítette ki művészi énjét, csupán élete alkonyán , 1999-ben költözött vissza végleg Budapestre, hogy az európai elismertség után a szülőföldje színeit még utoljára magába szippantsa.

A kalocsai szabómester ötödik vékonydongájú gyermekének rajztehetségé gimnazistaként fedezték fel, de majd csak esztendők múlva bontakoztatta ki, hiszen középiskolai tanulmányait már a kalocsai egyházmegye szeminaristájaként fejezte be, majd 1942-ben papi pályára lépett.

Teológiai tanára, Belon Gellért ösztönzésére 1945-től három évig pallérozta tehetségét a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de tanulmányait csak ‘56 után, a római Accademia di Belle Artin fejezte be. Itália színei örökre a festőművész palettájára égtek. Bibliai ihletettségű témáit a modernizmus eszközeivel új perspektívába helyezte, ahogyan azt legkedvesebb mesterétől, a kor- és sok szempontból sorstárs Aba-Novák Vilmostól, vagy Paul Kleetől és Pablo Picassótól tanulta.

„Róma, ez a váratlan világ átváltoztatott! Teljesen kibillentett kocsivágányomból. E nélkül értelmetlen maradt volna minden otthoni próbálkozásom. Nem a római mesterdiploma, hanem a légkör! Az élet az utcán a Nap fényével (…) Rómában legfőképp fölfedeztem a fényt, és föllobbant színeim átalakultak és megérlelődtek.” – vallotta a festőművész.

A 37 Prokop-alkotást felölelő tárlat a következő időszakban is látogatható lesz a Nagyváradi Várban.

KÉPEK

Follow by Email
Facebook