Egyházi alkalmazottak és önkéntes munkatársak találkoztak Nagyváradon

A laikus egyházi alkalmazott tevékenysége nem merülhet ki csupán a plébániai vagy templomi szolgálat teljesítésében, hiszen magatartásával tanúságot tesz hitékről, példát mutat a Krisztushoz való ragaszkodásáról. A hitről való tanúságtétel egyik leghitelesebb formája a közösségépítésben nyújtott segítség, a Ferenc pápa által oly sokat említett hidak építése által. Ebből a megfontolásból szervezte meg „Boldog az, aki hisz, és akinek van bátorsága találkozást és szeretetközösséget teremteni.” (Ferenc pápa prédikációjából a bukaresti Szent József székesegyházban, 2019. május 31-én) mottóval 2019. június 22-én, Nagyváradon a Római Katolikus Püspökség az Egyházi Alkalmazottak és Munkatársak Találkozóját, amelyen a találkozás és a közösségépítés kultúrájáról volt szó.

A vendégeket Böcskei László megyés püspök köszöntötte. Nem csak a nyolc órás munkából áll az egyházi alkalmazott szolgálata – hangsúlyozta az egyházmegye elöljárója, aki figyelmeztetett is egyben: nem a saját plébániánk egyházát építjük, hanem Krisztus egyházát. A mi kis egyházközségünk is egy kicsi része a világegyháznak, mi ezt vagyunk hivatva erősíteni annak tudatában, hogy egy nagyobb egységnek vagyunk a része. A megyés püspök kifejezte elismerését az egyházi elöljárók munkája iránt: „A püspök értékeli ezt a munkát, még akkor is, ha nem mindig teszi szóvá. Amikor plébániákat látogatok, akkor mindig a munkatársak munkájának színvonala alapján állapítom meg a hitélet színvonalát, ami kifejezésre jut a külső megnyilvánulásokban is: templom és liturgikus kellékek állapota, azok kezelése, gondozása. Az adott feltételek mellett próbáljunk mindent megtenni, hogy éljen a közösség, hogy élet legyen benne. Nem csak a munkaleírási papírokban van megfogalmazva az, amit tudnunk és teljesítenünk kell. A lelkiismeretünkben ott van az a tudat, hogy én az egyházért, a közösségért Istenért teszek valamit. Nem csak az alkalmazási szerződés alapján, vagy csak a fizetésért, vagy megbízásból teszek valamit, hanem hivatástudatból teszek meg mindent, hogy az egyházközség működjön.” – mondta a főpásztor.

Ezek után az egyházi alkalmazott helyes magatartását elemezte. „Milyen kell legyen egy egyházi munkatárs? Nyitottnak kell lennie az embertársak felé. Próbáljunk másokat is megnyerni ennek az ügynek. Próbáljunk másokat is bekapcsolni ebbe a tevékenységbe, hogy szorgoskodjanak az Úrért. Legyünk vonzóak, befogadóak és ezáltal legyen élő az egyház. Néha egy kicsit kockáztatni is kell: boldog az, aki hisz, és van bátorsága találkozást és szeretetközösséget teremteni. Két dolog szükséges: bátorság a közösségépítéshez, és hit, annak kisugárzó, boldogságot teremtő erejére. Alakítsunk ki magunk körül olyan tereket, ahol az emberek találkozhatnak egymással, és találkozhatnak Istennel.” – hangoztatta Böcskei László püspök, majd a Szentatya bukaresti prédikációjából idézett: „A találkozás kultúrájában senkit sem dobnak ki, senkit nem bélyegeznek meg, mert mindenkire szükség van. Ekkor érkezik Isten, és megszületik a csoda”. Egy egyszerű sekrestyés is tud ilyen csodát tenni, vagy a kantor, amikor életével is próbálja nem magához, hanem Istenhez vezetni az embereket. Egyháztanácsosok tudjak, hogy a közösség működéséhez szükséges a világi adminisztráció elvégzése is. Teremtsünk tehát találkozási tereket! – hangzott a főpásztor bátorítása.

A találkozás tanúságtételekkel folytatódott. A Nagyvárad-Újváros plébánia plébánosa Pék Sándor, valamint laikus munkatársa Kovács Katalin mutatták be a plébániai közösségépítés terén végzett eddigi munkájukat. A vidéki plébániákat ilyen téren a margittai Krisztik Kornélia képviselte, aki bemutatót tartott a helyi plébániai közösség működéséről. A püspökségi munkaközösség nevében Braun Enikő beszélt, aki kifejtette, hogy a püspökségi alkalmazottak a plébániákon működő egyházi alkalmazottakért dolgoznak.

Az esemény második részét képezte a püspöki palota felújítási folyamatának a bemutatása. Csorba Sándor levéltáros a nagyváradi püspöki rezidenciák történetét mutatta be, míg Matuz Zsolt projektvezető a palota épületének és kertjének felújításáról és új részeinek új rendeltetéséről beszélt. Böcskei László megyés püspök kihangsúlyozta, hogy nemcsak egy kőépületnek a felújításáról van szó állagmegőrzés céljából, hanem a palotából és kertjéből is egy találkozási helyet szeretnének létrehozni: nem egy múzeumot, ahol a múlt értékeit megmutatják, hanem egy élő közösséget teremtő és befogadó ingatlant.

Ezek után helyszínen is megtekinthették a résztvevők a felújítási folyamat jelenlegi állapotát.

KÉPEK

Follow by Email
Facebook