Búcsús szentmise a nagyváradi Szent László menedékház kápolnájában

Szerda este, 2019. június 26-án tartották a váradi Szent László-menedékház búcsúünnepét. A szentmise szónoka Nagy Tibor köröstarjáni plébános volt. Szabó Ervin várad-olaszi plébános köszöntött mindenkit.

Bevezető gondolatként Szabó Ervin várad-olaszi plébános megjegyezte: valahányszor elhalad a Szent László-menedékház melletti úton, mindig a menedék szó jut az eszébe. Szomorú, hogy évente csak egy alkalommal van itt szentmise, a búcsú alkalmával, ilyenkor azonban az ünneplők Szent Lászlónál menedéket lelnek, az ő oltalmát kérik, hogy legyen a pártfogójuk, a közbenjárójuk a jóságos és segítő Istennél.

Prédikációjában Nagy Tibor köröstarjáni plébános arra helyezte a hangsúlyt: miért volt Szent László király hiteles és keresztény ember? Arra hívta fel a figyelmet: szerette Istent és embertársait, féltő gonddal gondoskodott a rábízottakról, jogaikat védő, szigorú, de igazságos uralkodó volt. Kortársai közül egy fejjel kiemelkedett, de nemcsak az alkata miatt, hanem az erényeivel is. Kijelenthető róla, hogy hiteles ember volt, mivel a szavai és a tettei összhangban voltak egymással. Életében, amit mondott, azt meg is tette, minden különösebb szerepvállalás, képmutatás nélkül. Hiteles mivolta minket is arra kell késztessen, hogy egy kicsit átgondoljuk azt: mi mennyire vagyunk hiteles emberek? A mai világban sajnos oly sokan vannak a hitelüket vesztettek, mert valahogy azt várja el tőlünk a környezetünk, hogy ne mutassuk meg az igazi arcunkat. Rengetegen álarcot viselnek, akár egy egész életen keresztül, és megjátsszák magukat.

Szent László király nem ilyen volt, ő amiben hitt, azt meg is valósította. Hiteles emberként minden körülmények közt vállalta a felelősséget a tetteiért. Beismerte gyarlóságait, tanult a hibáiból, kiállt a jogokért, és megmutatta valós énjét, hogy milyen is valójában. Hiteles keresztényként pedig megértette, hogy királysága nem ér semmit, ha nem ismeri meg a Mindenség Urát, Jézust Krisztust. Ezért a legnagyobb tette az volt, hogy a pogány magyarságot véglegesen megnyerte a kereszténységnek. Ezzel megkoronázta Szent István térítő munkáját, és nemcsak megőrizte, hanem hitelesen tovább is adta a keresztény hitet.

Szavai és tettei összhangban voltak hitével, szíve közel volt az Úrhoz. Vegyünk róla példát, és ne engedjünk a megkísértéseknek. Mi se legyünk csupán „látszatkeresztények”, akik csak külsőleg engedelmeskednek Isten parancsainak, de a hétköznapokon távol járnak Isten útjaitól. Nagy ugyanis nekünk is a felelősségünk, mert nem mindegy, hogy hitelesen teszünk-e tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, vagy csak a látszat kedvéért. Nem mindegy, hogy meglátszik-e az életünkön az, hogy mi valóban az Úr útjain járunk, megpróbáljuk-e megvalósítani a tanításait a tőlünk telhető módon – nyomatékosította a szónok.

A zenei szolgálatot Kiss Géza várad-olaszi kántor végezte. A rekkenő hőségben a lélekre üdítően ható ünnepi szentmise szeretetvendégséggel ért véget, miközben a kis kápolna harangja is megszólalt.

Forrás: Bihari Napló

Follow by Email
Facebook