Székely orgonista Váradszöllősön

A Váradszöllősi Zenei Estek idei sorozatának második koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők pénteken, 2019. szeptember 13-án, 19.00 órakor a váradszöllősi plébániatemplomban. Az orgonaest meghívott előadója Csibi András gyergyószárhegyi orgonaművész volt, aki felsőfokú zenei tanulmányit Nagyváradon és Budapesten végezte és 4. nyilvános orgonakoncertjét tartotta templomunkban. A jó ízléssel és kellő körültekintéssel összeállított programhoz igen magas szintű tolmácsolás társult.

Az orgonaest nyitányként J.S. Bach (1685-1750) franciás stílusú 3 részes G-dúr fantáziája BWV 572 (Pièce d’Orgue) hangzott el. Bach fiatalkori darabjának keletkezési időpontjáról nem sokat tudunk, nagy valószínűséggel 1714 körül keletkezhetett Weimarban, hiszen itt (is) behatóan foglalkozott az akkor uralkodó három nagy nemzeti stílus (olasz, német, francia) számára elérhető műveivel és ezeket beépítette saját művészetébe, melyek szemléltetik, mekkora tehetsége volt a mintaképek továbbfejlesztéséhez, vagy a különböző minták szintetizálásához. (pl: ezidőtájt másolja le Nicolas de Grigny (1672-1703) – Premier Livre d’Orgue (1700), vagy Girolamo Frescobaldi (1583-1643) – Fiori musicali (1635 ), Antonio Vivaldi (1678-741) egyes Concertoinak orgonára való alkalmazása stb.) A mű egy toccata, illetve prelúdiumhoz hasonló hármashangzat, – skála – és „arpeggio” szerű gyors, az alaphangnemet megalapozó és azt körülíró impozáns és „csillogó” bevezetővel kezdődik, mely egy rövid kadenciális rész után a darab második (gravement) – nagyon éneklő, nagy(obb), értékekben mozgó, tételébe torkollik. Az imitációra, merész hangnemi kitérésekre és modulációkra bőven lehetőséget adó 5 szólamú tétel a kadenciánál 6 szólamra „duzzad” a domináns D orgonapont fölött. A darab 3. tétele (Lentement) egészen egyedülálló Bach művészetében. Miközben a pedálban egy kis szekundos folyamatosan lefele lépkedő, 11 hangból álló zenei anyagot hallunk, a felső szólamok szekvenciás „klaszterszerű” nagyon modernnek mondható hangzatait halljuk a megjelenő12. hang, „mozgó orgonapontja” fölött.

A bevezető orgonamű után ismét Bach mű következett a híres Miserere zsoltár – Könyörülj rajtam Isten – (50/51. zs.) parafrázisaként szolgáló Erbarm’ dich mein, o Herre Gott BWV 721 korálfeldolgozás. A merész harmóniákban bővelkedő csodálatos expresszív korálfeldolgozásban Bach szinte kitapinthatóvá teszi számunkra azokat a megfogalmazhatatlan emberi érzéseket, melyeket zsoltár költőisége takar.

A folytatásban is egy csodaszép Bach korált hallgathatott meg a közönség, mely karakterében és üzenetében is más tartalmakat közölt, mint az előző. Az 1739-ben megjelentetett Clavierübung III.-ban található Wir glauben all’an einen Gott, Schöpfer BWV 680 – Mindnyályan hiszünk egy Istenben a Teremtőben – című korálelőjáték az orgona plenum hangzásával és a mű szerkesztési technikájával ezt a szilárd és egységes hitet tükrözi.

A német barokk zene Bach előtti időszakának legmeghatározóbb személyisége Johann Pachelbel (1653-1706) hat, orgonára komponált Chaconne közül a csodálatos 4 ütemes, ereszkedő basszustémából álló f-mollt hallhattuk. A 21 variációból álló hatalmas kompozíciót a regisztrációs változatosság és a karakterbeli kontrasztok felszínre hozatala által magas szinten tolmácsolta az előadó.

A német barokk muzsikákat egy erdélyi, évfordulós polihisztor, ferencrendi szerzetes, zeneszerző, orgonaépítő, botanikus. Kájoni János (1628/29-1687) négy kompozíciója követte: Fantasia, Fuga, Ballet de Bygot, Curranta Polonica, a Kájoni Kódexből. A fent említett szerző Gyergyószárhegyen van eltemetve, így az évfordulón kívül is sajátos üzenettel bír műveinek tolmácsolása.

A következőkben egy kevésbé ismert spanyol klasszicista zeneszerző és orgonista Ramón Ferrenac

(1763-1832) egytételes G-dúr szonátája hangzott el, melyben két különböző karakterű zenei anyagot állít szembe egymással. A mű teljes mértékben magán viseli a zenei klasszika, letisztult és kifinomult kifejező eszközeit, melyet Csibi András érzékeny és kifinomult frazeálásával juttatott érvényre.

Az orgonaest záró darabjaként a belga származású nagy francia romantikus zeneszerző César  Auguste Frank (1822-1890) F-dúr Sortie – ja csendült fel. Élete utolsó időszakában harmóniumra, illetve kis orgonára írt L’organiste gyűjtemény egészen különleges harmóniavilággal rendelkező műveket tartalmaz. Az előadott mű azt az ünnepélyes hangzást tükrözte, melyet a mű címének műfaji megnevezése is sugall, hiszen az ilyen megnevezésű orgonadarabok a liturgia utáni ünnepi orgonajátékot jelentik.

Csibi András idei Váradszöllősi koncertje (is) igen nagy mértékben hozzájárult a sorozat gazdagodásához, színességéhez, emelkedettségéhez.

Az igen magas szintű tolmácsolást hatalmas tapssal köszönte meg a hallgatóság.

Józsa Domokos

Follow by Email
Facebook