Bukaresti orgonista Váradszöllősön

Costea Marcel Octav bukaresti orgonaművész előadását hallgathatta meg az orgonamuzsika iránt is érdeklődő közönség a váradszöllősi plébániatemplomban pénteken, 2019. szeptember 27-én, 19.00 órakor. Az előadás a Váradszöllősi Zenei Estek sorozat újabb koncertjét jelentette.

Az orgonaest gerincét többségében későromantikus szerzők kompozícióinak megszólaltatása képezte. Elsőként Max Reger (1873-1916) német zeneszerző, orgonista, akit sokan Brahms és Schönberg művészete közötti láncszemként tartanak számon, Introduktion und Passacaglia in d- moll kompozíciója csendült fel. A lassú bevezetést, mely romantikus színezetű hatalmas harmóniák egymásutánisága, időnként improvizatív elemek törik meg. E bevezetőt egy sokkal éneklőbb, de ugyanakkor kötött második szakasz követi, mely a passacaglia mint variációs forma sajátja.

Második darabként J.S. Bach (1685-1750) német barokk zeneszerző c-moll Szonátáját BWV 526 hallgathattuk meg. A háromtételes kompozíció (Gyors-Lassú-Gyors) méltó előadása igen magas szakmai kihívást jelent az előadóknak. Akárcsak a kor legfontosabb zenei formáinak, e műfajnak bölcsőjét is Itáliában ringatták, s innen terjedt el Angliába, Franciaországba, illetve Németföldre. A hat, orgonára írt triószonáta, melyekben a zenei kifejezőeszközök tárházát véljük fölfedezni az „orgonára írt kamarazene” csúcsát képezik.

A folytatásban a pályáját csodagyerekként kezdő Camille Saint-Saëns (1835-1921) francia romantikus zeneszerző E-dúr Preludium és Fúga op. 99, no.1 csendült fel. A zeneszerző, zongorista és orgonista – de más területeken is művelt – Saint-Saëns a 19. századi francia kulturális élet egyik legmeghatározóbb alakja volt. A klasszikus hagyományokon alapuló kompozíció könnyed és elegáns, romantikus zenei kifejező eszközökben igen gazdag tárházat jelent.

Az orgonaest záró darabjaként Théodore Dubois (1837-1924) népszerű G-dúr Toccataja hangzott el. Dubois 1869-től a párizsi Madeleine templom karmestere, majd 1877-99, Saint-Saëns utódaként orgonistaként tevékenykedett. A hatalmas tuttik és az éneklő szakaszok váltakozása méltán sokak kedvence, hiszen a nagy zenekari hangzás megvalósításának lehetősége összpontosul orgonán.

Az előadást kitörő taps követte, melyet az orgonista, Bach Pastorella BWV 590 című kompozíció III. tételének tolmácsolásával köszönt meg.

Józsa Domokos