Bukaresti orgonista Váradszöllősön

Costea Marcel Octav bukaresti orgonaművész előadását hallgathatta meg az orgonamuzsika iránt is érdeklődő közönség a váradszöllősi plébániatemplomban pénteken, 2019. szeptember 27-én, 19.00 órakor. Az előadás a Váradszöllősi Zenei Estek sorozat újabb koncertjét jelentette.

Az orgonaest gerincét többségében későromantikus szerzők kompozícióinak megszólaltatása képezte. Elsőként Max Reger (1873-1916) német zeneszerző, orgonista, akit sokan Brahms és Schönberg művészete közötti láncszemként tartanak számon, Introduktion und Passacaglia in d- moll kompozíciója csendült fel. A lassú bevezetést, mely romantikus színezetű hatalmas harmóniák egymásutánisága, időnként improvizatív elemek törik meg. E bevezetőt egy sokkal éneklőbb, de ugyanakkor kötött második szakasz követi, mely a passacaglia mint variációs forma sajátja.

Második darabként J.S. Bach (1685-1750) német barokk zeneszerző c-moll Szonátáját BWV 526 hallgathattuk meg. A háromtételes kompozíció (Gyors-Lassú-Gyors) méltó előadása igen magas szakmai kihívást jelent az előadóknak. Akárcsak a kor legfontosabb zenei formáinak, e műfajnak bölcsőjét is Itáliában ringatták, s innen terjedt el Angliába, Franciaországba, illetve Németföldre. A hat, orgonára írt triószonáta, melyekben a zenei kifejezőeszközök tárházát véljük fölfedezni az „orgonára írt kamarazene” csúcsát képezik.

A folytatásban a pályáját csodagyerekként kezdő Camille Saint-Saëns (1835-1921) francia romantikus zeneszerző E-dúr Preludium és Fúga op. 99, no.1 csendült fel. A zeneszerző, zongorista és orgonista – de más területeken is művelt – Saint-Saëns a 19. századi francia kulturális élet egyik legmeghatározóbb alakja volt. A klasszikus hagyományokon alapuló kompozíció könnyed és elegáns, romantikus zenei kifejező eszközökben igen gazdag tárházat jelent.

Az orgonaest záró darabjaként Théodore Dubois (1837-1924) népszerű G-dúr Toccataja hangzott el. Dubois 1869-től a párizsi Madeleine templom karmestere, majd 1877-99, Saint-Saëns utódaként orgonistaként tevékenykedett. A hatalmas tuttik és az éneklő szakaszok váltakozása méltán sokak kedvence, hiszen a nagy zenekari hangzás megvalósításának lehetősége összpontosul orgonán.

Az előadást kitörő taps követte, melyet az orgonista, Bach Pastorella BWV 590 című kompozíció III. tételének tolmácsolásával köszönt meg.

Józsa Domokos

Follow by Email
Facebook