Barátoktól barátokig – Zarándoklat Vredenből Nagyváradra

A vártnál sokkal hamarabb érkezett meg Nagyváradra Rainer Pag sekrestyés, aki Úton, barátoktól barátokig mottóval hatvanegy nap alatt tette meg gyalog a németországi Vreden és a Szent László-plébániatemplom közötti, légvonalban 1.115 kilométer (összesen 2.066 km) hosszú távolságot. Zarándoklatát naplóban örökítette meg.

2013-ban Németország Münsterland tartományában, pontosabban a münsteri római katolikus egyházmegye Vreden nevű helységében több plébániát egyesítettek. Az ennek nyomán létrejött Szent György-plébánia keresett magának egy partneregyházközséget. Akkor még ott tartózkodott Hubert testvér, egy szerzetes, aki ismerte a mallersdorfi ferences nővéreket. Tudta, hogy Váradon is szolgálnak, ezért azt javasolta: próbálkozzanak Erdéllyel, illetve Nagyváraddal, mert az egy biztos pont. Azóta nagyon szépen működik a kapcsolat a Szent László-plébániával. Évente, januárban mennek a váradiak, általában egy tízfős csoporttal, októberben pedig jönnek ők, szintén egy körülbelül tízfős csoporttal.

Rainer Pag a vredeni egyházközségben dolgozik, mint sekrestyés. Két-három év elteltével csatlakozott a vredeni csoporthoz, és már akkor megfogalmazódott benne a kérdés: hogyan tudna „jobban beállni ebbe a vonalba”. Neki a hobbija a sport, így ezen gondolkodva megpedzette, hogy bevállalna egy mega-gyalogtúrát. Idén ki is vett három hónap szabadságot, hogy ennyi idő alatt eljusson Vredenből Váradra, gyalogosan. Akkor még úgy tervezte, hogy valamikor október vége felé érkezik meg, a csoporttal egy időben. Akcióját, gyaloglását, melyet naplóban is megörökített, felajánlotta a két közösség közötti kapcsolat erősítésére.

Fáradtan, de azért a megtett erőfeszítéséhez képest meglepően frissen és vidáman érkezett meg Rainer múlt csütörtökön a várad-újvárosi plébániatemplomhoz. A hatvanegy nap közé  beiktatott hosszabb megállókat, pihenőket is, például több napot töltött Prágában, Bécsben, Budapesten és Máriapócson. A sok szép és pozitív találkozás örök élmény marad számára. Szerencsére kevés negatív hatás érte – ezek közé sorolta a vaddisznókkal való afférját valahol Budapest közelében, az egyik erdőben. Az első napok nagyon nehezen teltek, huszonnégy kilogrammot cipelt eleinte a hátizsákjában, később azonban rájött, hogy ez hiba, mert így túl súlyos a terhe. Útközben ezért, amikor összefutott barátokkal, ismerősökkel, mindig hagyott náluk dolgokat, hogy vigyázzanak ezekre, míg visszatér – magyarázta. Megjegyezte: az első hetekben olyan hólyagok keletkeztek a talpán, mint addig még soha.

Azért számolt hosszabb zarándoklattal, mert bármi közbejöhetett volna, egy betegség például, vagy a kedvezőtlen időjárás. Noha hamarabb érkezett, nem tér vissza, hanem marad. A plébánián lett elszállásolva, és amíg jön a vredeni csoport, önkéntes munkákat vállal. Pék Sándor plébános két lehetőséget is felkínált a számára: segítsen a Posticumban, vagy egy általuk támogatott gyermekotthonban, és ő az utóbbit választotta. A margittai ministránstalálkozóra is elment, október 18-án pedig Máriapócsra zarándokol az újvárosi hívekkel. Emellett Tankó Zita tanfelügyelővel, némettanárral a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumba is ellátogatott, ahol részt vett tanórákon.

Forrás: Bihari Napló

Follow by Email
Facebook