Több, mint egy ministráns

A ministráns a szentmisét bemutató, vagy az ájtatosságot végző pap segítője. Be- és kivonuláskor, illetve körmeneten a pap előtt jár, vizet önt, csenget, tartja az áldoztató tálcát.

Ezt a szolgálatot teljesíti hűségesen sok éve Székelyhídon 1990. július 10-én született Molnár István is, Molnár Ștefan római katolikus édesapa és egykori, fiatalon elhunyt Molnár Elena Marianna görög keleti édesanya második gyermeke.

“Az Érmelléken, Székelyhídon nevelkedtem, óvodába jártam, iskoláimat is itt végeztem magyar (1-4. osztály) és román (5-12. osztály) nyelvű oktatásban a Petőfi Sándor Elméleti Líceumba. Az iskola évei alatt Szilágyi László és Meleg Beáta hittantanárok kellő vallásos alapot nyújtottak számomra” – mondja magáról a 29 éves fiatalember, aki jelenleg a székelyhídi Római Katolikus Plébánia tanácsosa, azon belül pedig a liturgikus résszel lett megbízva, valamint a ministránsképzéssel.

Középiskolai évei után tanulmányait a Nagyváradi Egyetem földrajz szakán folytatta, sikeresen diplomázott város- és terület rendezésből. Jelenleg Nagyváradon dolgozik egy magán vállalatnál.

Szerető családja körében példamutató, vallásos nevelésben volt része, testvére példáját követve ő is jelentkezett a ministránsszolgálatra. Mai napig hűségesen szolgálja az Urat.

Tízéves volt, amikor hosszú betegség édesanyja eltávozott az élők sorából. Ez a fájdalmas eset hozzájárult ahhoz, hogy még jobban megerősödjön az Úrral való kapcsolata. Számtalan ember igyekezett segíteni neki a fájdalom enyhítésében, de a legtöbbet az Úrnak köszön, aki segítette túllépni a nehéz pillanaton, formálta, megerősítette hitében.

Úgy érzi, sikerült megtalálni a számára kijelölt utat: segíteni, tanácsot adni másoknak, örömmel közvetíteni a tanítást, amit a Szentírásból olvas fel szentmisék alkalmával. A Szentírás útmutatást nyújt, csak figyelmeseknek és nyitottak kel legyünk rá! – vallja Molnár István. Ha önzetlenül szolgáljuk az Urat, olyan kincseket kapunk, amit ember fel nem tud fogni ezen a világon.

„Amikor ministrálok és magamra veszem a fehér ruhát, tudom, hogy egy olyan helyre megyek, ahol alázatosnak és önzetlennek kell lennem, hisz a pap és mi, ministránsok állunk legközelebb a legtisztább áldozathoz. Szavakba le nem írható érzés ott lenni az Úr közelében és segíteni. Remélem, hogy hozzám hasonlóan ezt az élményt sok gyermek és fiatal megéli a ministrálás alkalmával. Tudom, hogy mindez nagy felelősséggel jár. Nagyon tisztelem a két védőszentünket: Savio Szent Domonkost és Szent Tarzíciuszt. Hogy miért? Mert ez a két szent szolgál nekünk, ministránsoknak példaképül a hősiesség, áldozatkészség és Jézus Krisztus iránti hűség terén.” – nyilatkozta a székelyhídi fiatalember, majd folytatta: „Az oltárnál mindannyian igyekszünk méltó módon viselkedni, de mi történik a szentmise után? Követnünk kellene védszentjeinket tulajdonságaikban és jellemükben, amivel megérdemelték a mennyei koronát a templomban, az utcán, az iskolában vagy otthon, és miért ne, a munkahelyünkön is! Legyünk mindenhol a hit, remény és szeretet tanúi.”

Öt plébánosnak segített az évek során. Kovács János szolgálata idején kezdet ministrálni, akit Bodor Zoltán, Duma Ferenc, Ozsváth József, és a jelenlegi Kuglis Gábor atyák követtek. Mindegyiküktől sokat tanult, nagyon hálás nekik ezért.

Kiváló egyházi személyeket ismert meg, mint például Böcskei László megyés püspököt, Fodor József általános helynököt, Böjte Csaba ferences szerzetest és még sokan másokat. Mind nagyszerű embereknek, papoknak tartja őket. Szerencsésnek érzi magát, hogy a számára csodaszép székelyhídi templomban teljesíthet ministránsszolgálatot, ahol igazi barátságokat köthetett, és amelyhez rengeteg emlék fűzi közös kirándulásokról, zarándoklatokról. Nagyon jó vallásos közösségre talált a székelyhídiak körében.

Tatai István

Follow by Email
Facebook