Szentmise boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök tiszteletére

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) fontos előkészületi lehetősége a missziós keresztfogadása az egyházmegyék plébániáin. Ilyen értelemben, a NEK irodával egyeztetve, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében is három plébánián fogadták a missziós keresztet. Ennek első állomása Kárásztelken volt, ahol a hívek, Nagy Jácint helyi plébános vezetésével ünnepélyesen fogadták azt 2019. október 1-én. Másnap, október 2-án a Tasnádi híveknek lehetett része a keresztnek templomukban való fogadásának örömében. Ugyanazon a napon, szerda délután érkezett a missziós kereszt a nagyváradi székesegyházba, ahol csütörtökig, október 3-ig maradt. A magyar szentek ereklyéit magába foglaló kereszt jelenlétében szervezett imaprogram csúcspontját a 18.00 órakor, boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök tiszteletére bemutatott szentmise képezte. Egy olyan vértanúról emlékeztek meg és kérték a közbenjárását, akinek az ereklyéje hiányzik a missziós keresztről, mégpedig azért, mert – amint azt Böcskei László megyés püspök magyarázta – földi maradványai nem azonosíthatóak. A csütörtök esti szentmise alkalmával, a többi magyar, és a Kárpát-medencében élt szentek és boldogok ereklyéinek sorába került, legalább a megemlékezés szintjén, maga Bogdánffy Szilárd is.

A szentmisét, amelyen Virgil Bercea püspök valamint több görög katolikus pap koncelebrált, és amelyen a Nagyváradon tanuló görög katolikus papjelöltek is részt vettek, a misszióról szóló tanúságtételek előzték meg: egy értelmiségi, egy hitét megélő színésznő, egy tanügyben dolgozó pedagógus, valamint egy Németországból Nagyváradra gyalog zarándokoló egyházi alkalmazott osztotta meg a jelenlevőkkel a misszióval kapcsolatos tapasztalatait.

A szentmise elején a főpásztor hivatalosan megnyitotta a Ferenc pápa által szorgalmazott Rendkívüli Missziós Hónapot. A bevezetőben az egyházmegye elöljárója a hitünk ünnepének nevezte ezt a különleges alkalmat, amikor átéljük kiválasztottságunkat, majd folytatta gondolatait: „Isten meghívott a tanúságtételre, de ugyanakkor tudatosítjuk azt is, hogy küldetésünk is van. Itt vannak azoknak a jelei, akik előttünk jártak a tanúságtétel útján, a vértanúk. Ma különösen Bogdánffy Szilárdra emlékezünk. Az ő bátorságán és kitartásán megerősödve, mi is határozottan akarunk a tanúságtétel útján járni.”

A prédikációban a két nap gazdag üzeneteiről beszélt: „Reggel óta sok csoport fordult meg imában a székesegyházban. A mai szentmisében gondolunk Bogdánffy Szilárd vértanú püspökünkre, de gondolunk a Rómában a Szentatya által a tegnapelőtt megnyitott missziós hónapra is. Vigyük el az evangélium örömét oda, ahol emberekhez még nem jutott el az örömhír, annak tudatában, hogy a Szentlélek előkészítette már az utat az evangélium hirdetésére. A Szentatya azt mondta, hogy legyünk ajándék abban a környezetben, ahol vagyunk. Ne szomorkodjunk, és ne önsajnálattal töltsük időnket, hanem bátorsággal menjünk hirdetni az örömhírt, mert az Úr sokat vár tőlünk.

Merjünk hát továbblépni és kilépni kényelmünkből, félelmeinkből, falaink mögül, és vigyük, sugározzuk a jót az embereknek, akikkel találkozunk. Segítsünk azoknak, akik igénylik azt.

Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási bullájában az áll, hogy 1953. október 1-én, 42 évesen a nagyenyedi börtönben halt meg. A következő évek szilenciumban teltek el. De Bogdánffy emléke nem homályosult el, és a jövőben a boldogok sorában tisztelhetjük. Ezután kéréseinket eléje terjesszük, kérve Krisztus szolgáját, hogy közbenjárva értünk, azok meghallgatást nyerjenek.

Ez a szöveg arra hív minket, hogy tudjuk megbecsülni az ő életpéldáját, tudjunk ragaszkodni hozzá, és merjünk segítségért hozzá folyamodni, amikor érezzük hitben való gyengeségünket. Kövessük az ő példáját, kérjük segítségét, hogy közbenjárására tovább tudjunk haladni a megújulás útján. A megújulás erősséget jelent, kitartást a hit útján a világban.”

Harmadik gondolatként a missziós keresztről beszélt Böcskei László, felelevenítve az elmúlt két nap személyes élményeit. Tegnap este a családosok imája volt, mondta. „Amikor befejeződött az imaóra, néhány gyermekkel eljöttünk a kereszt elé. Én csak figyeltem, ahogy a gyermekek megcsodálták a keresztet, ezt a szép művészi alkotást. Melyik gyárban készíthették? Nézd milyen szép díszes! Ilyen kijelentéseket tettek. Tanulhatunk a gyermekektől, mi is így kell közelítsünk a kereszthez, rácsodálkozva, nem csak tudomást szerezzünk róla. Kerüljünk közelebb a kereszthez, lássuk annak részletes vonásait. Mi a kereszt? Nem csak kínzóeszköz, hanem Isten szeretetének legkiválóbb jele. Milyen jó lenne, ha tudnánk mi is a gyermekek módjára közeledni a kereszthez, és nem menekülnénk tőle. Akkor meglátnánk talán annak szépségét, nemességét is. Ha ezt így nézzük, felismerjük a mi küldetésünket is. Ne felejtsük el, hogy mi is az Úr kiválasztottai vagyunk, a keresztséggel kiválasztottak lettünk. Sokszor elzárkózunk az oromhír elől, nem élünk kiválasztottságunknak a gazdagságával.”

A liturgikus énekeket – Antonio Lotti Dór miséjét – a székesegyház Szent László Kórusa adta elő, Kristófi János karnagy vezetésével.

KÉPEK

Follow by Email
Facebook