Székelyudvarhelyi orgonista a Váradszöllősi Zenei Esteken

Pap Attila székelyudvarhelyi orgonista örvendeztette meg játékával az érdeklődőket az idei koncertsorozat keretében a váradszöllősi plébániatemplomban 2019. október 18-án, 19.00 órakor. A műsor gerincét barokk darabok képezték, melyek közül kettőt átiratban tolmácsolt az előadó.

Elsőként az olasz barokk kimagasló képviselőjétől, Antonio Vivaldi (1678-1741) Négy Évszak (1725) hegedűverseny ciklusából a Tél (f-moll) – Le quattro stagioni, L’inverno – háromtételes kompozíció került bemutatásra orgona átiratban.

A folytatásban a dán származású, észak – német orgonista és zeneszerző Dietrich Buxtehude (1637-1737) csodálatos reprezentatív variációs művét a – d-moll passacagliat BuxWV 161 hallhattuk. Ennek témája a tonika alsó és a domináns felső váltóhangjának feszültségére épül.

E téma mindvégig a basszusban hallható változatlan formában. A mű négy szakaszra oszlik, d-moll, F-dúr, a-moll, d-moll hangnemek egyszerű, de szigorúan végigvezetett rendjében. Az egyes részleteket pár ütemes közjátékok kapcsolják össze. A szigorú, már-már formálisnak tűnő rend láttán indokolt a tétel vizsgálata számszimbolikai szempontból. A téma hét hangból áll és összesen tizenkét félhangértéket tesz ki. Mindegyik szakaszban hét variáció követi egymást. Egy szakasz tehát 7×7 hangból és 7×12 félhangértékből áll. A kompozíció négy témás szakasza így 4x7x7 hangból és 4x7x12 értékből áll. A témás szakaszokat három, egyenként háromütemes (3×3) közjáték tagolja. Ha ehhez a darab elején és végén kiírt hat fél-értéket hozzáadjuk, az összeg 33 fél érték.

A folytatásban a barokk zeneirodalom legnagyobb költőjétől – Johann Sebastian Bach (1685-1750) 1723-ban komponált 147. kantáta 10. tételének, Jesu bleibet meine Freunde orgonaátirata került bemutatásra.

A sort ugyancsak Bach muzsikája folytatta. A lipcsei időszakból (1723-1750) származó monumentális Esz – Dúr Prelúdium és Fúga (BWV 552) kompozíció a Szentháromság melléknevet is viseli. A hatalmas bevezetőben a francia nyitány nyomait véljük felfedezni, melyet olasz és német zeneszerzői elemek váltanak fel, így juttatva érvényre Bach hatalmas szinkretizáló képességeit. Az első nagy zenei egységet lezáró „szabad” forma után három (az Atyát, a Fiút és a Szentlelket) megjelenítő matematikai építményt figyelhetünk meg a három egymást követő és egymásból építkező Fúgákban.

Az orgonaest zárásaként a belga származású francia romantikus zeneszerző César Franck (1822-1890) Pièce Heroïque című nagy ívű kompozíciója hangzott el.

A lelkes tapsot az előadó André Knevel (1950) g-moll Toccata című művének második részével köszönte meg.

 Józsa Domokos