Szent Márton Idősek Otthona kápolnájának búcsúját ünnepelték

Isten közelít felénk. Akkor kell segítenünk másokon, amikor a legnagyobb szükségük van erre, néha akár átlépve a merev szabályokon is, hangsúlyozta Böcskei László megyés püspök hétfő délután, 2019. november 11-én a váradszőllősi Szent Márton Idősek Otthona kápolnájának búcsús szentmiséjén, mely alkalomból a főpásztor meglátogatta az intézmény fekvőbetegeket is.

Örömmel ünnepeljük ennek a háznak és a kápolnájának a védőszentjét, Tours-i Szent Márton püspököt. Bizalommal emlékezünk rá, a segítségét és közbenjárását kérjük, hogy mi is hozzá hasonlóan mindig nyitottak tudjunk maradni Isten üzenetének befogadására. Szent Márton az ő életében ugyanis megtapasztalta, hogy Isten utat mutat, célt állít elénk és vezet bennünket.Ez a haladás nem mindig a rendkívüli tettekben és eseményekben valósul meg, hanem a mindennapok folyamán is, amikor nem zárkózunk el tőle, hanem megnyílunk előtte, átadjuk magunkat, egész mindenünket az ő gondoskodó és gondviselő jóságának – hangsúlyozta bevezetőjében Böcskei László megyés püspök.

Prédikációjában az egyházmegye főpásztora egy német nyelvű újság érdekes beszámolóját idézte, mely arról szólt, hogy egy többgyermekes család a vakációjában kirándulást szervezett és ezért csomagolni kezdett. Mindenki összeszedte azt, amire szüksége volt arra a pár napra hogy magával vigye. Mikor minden megvolt, elindultak az állomásra, ahol emberekkel találkoztak, olyanokkal is, akikről lerítt, hogy messziről, a bizonytalanságból jönnek, de valahogyan nem igazán tudják, hogy merrefelé tartanak. Sok menekült jött, ment egy kis szatyorral a kezében, egy jobb és boldogabb élet reményében. A váróterem sarkában pedig egy olyan férfi is meghúzódott kis csomagjával, aki látszólag nem vonatra várt, hanem csak azt akarta, hogy hagyják őt békén, mert ő nem egy utazó volt, hanem egy hajléktalan.

Különböző emberek, különféle utak, utazások, poggyászok, és ezért önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy mire van szükségünk valójában a mindennapi élethez? Sok pénzre, összefogásra (ezekre is biztosan), de a leginkább arra, hogy szeretettel és érzékenyen elfogadjuk egymást. El tudjunk indulni a rászorultak felé, azért, hogy biztosítsuk számukra a gyógyulás lehetőségét, hogy ők is felismerhessék Isten csodálatos világának szépségét, az élet kiválóságát és értékét – hangsúlyozta a megyés püspök. Hozzátette: esetről esetre kell látni a dolgokat, minden embersorsban fel lehet azonban fedezni, hogy mi az, ami a legfontosabb az adott pillanatban, hogy a rászoruló élete nyugodt, békés és boldog legyen.

Tours-i Szent Márton élete nagyszerű lecke számunkra ilyen megközelítésből is. Az ismert történetekből tudjuk, engedte, hogy Isten megváltoztassa őt, és ez meghozta azt a sok szép gesztust, melyek gyakorlásával már nem önmagának élt, hanem másokkal is megosztotta az ő életét, és ami a rendelkezésére állt. A császár katonájából Krisztus harcosává lett, aki szabadulást vitt a gyengéknek és a rászorultaknak. Együttérzett, kockáztatott és felvállalta az adott helyzetet. Nem a kibúvókat kereste, hanem annak lehetőségét, hogy segíthessen, engedte tehát, hogy magával ragadja őt az emberi közelség- fogalmazott Böcskei László.

Forrás: erdon.ro

Follow by Email
Facebook