Ifjúsági médiaképzésen vettek részt a Szent László Iskola diákjai

A nagyváradi Szent László Líceum Szó-szék című iskolaújságjának újraalakult szerkesztő csapata 2019. november 22-24. között ifjúsági médiaképzésen vett részt a magyarországi Domaszék-Zöldfás lelkigyakorlatos házban. A képzést a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodája szervezte az Új Széchenyi Terv keretében nyertes, Európai Szociális Alapból finanszírozott, határon átnyúló pályázati program részeként. A szegedi Kateketikai Iroda partnere, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a kis csapat útjának anyagi támogatásával járult hozzá a tanulmányi úthoz.

A hét, média és újságírás iránt érdeklődő nagyváradi diákból és a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből verbuvált magyarországi fiatalokból álló csapat a hivatásos magyar újságírás és keresztény média példa értékű képviselőinek megközelítésében találkozhatott a modern sajtó világával.

A programot a Duna TV-ből és a Kossuth Rádióból ismert Süveges Gergő interjúkészítésről tartott workshop-ja nyitotta meg pénteken este, amelynek keretében a fiatalok az interjúvolás kulisszaktitkairól, lélektanáról és az interjúk fajtáiról szerzett ismeretekkel gazdagodhattak. Az esti műhely során kiderült, hogy az interjú harc, amelyet az a fél nyer meg, aki a közönség számára szimpatikus tud maradni és képes megőrizni nyugalmát a kellemetlen pillanatokban is. Az emberi tényező elsődleges szerepén túl kérdezés művészetről és a riporter céltudatosságának fontosságáról is szó esett.

A képzés második és harmadik napjának házigazdája a budapesti TVShoeShine csapata volt. A fiatal csapat a 2000-es években indult Gödöllőről azzal a vággyal, hogy keresztény közösségi élményüket és értékrendjüket a mai ember számára érthető nyelven adják át, és – a team egyik tagját, Bazsik Ádámot idézve – a média eszközeivel mutassák meg „a jó Isten kreativitását” a világnak. A szerény eszköztárral és nagy álmokkal startoló médiaműhely ma már komoly múltat és tapasztalatot tudhat maga mögött. Több példa értékű dokumentumfilmet, nagy nézettségű egyenes adásokat, és egy sokszínű, színvonalas, a magyar katolicizmus valóságát átfogó alternatív honlapot is jegyeznek. Ezek rövid bemutatása kedvcsinálóként elég is volt ahhoz, hogy a résztvevő fiatalok fejest ugorjanak a hétvégébe.

A ShoeShine az írott sajtó, az írás konyhatitkainak boncolgatásával kezdett, ami könnyed természetességgel vitte tovább és bővítette Süveges Gergő előző napi műhelyét. Az érdekes feladatok, a szépre kerekedett spontán interjúk és a fiatalos, humoros pillanatok tovább erősítették a pozitív légkört, fokozták a tudás és a tapasztalatok megosztásának vágyát.

A ShoeShine azzal emelte tovább a tétet, hogy a fiatalok megismerkedhettek technikai eszköztárukkal is. A kamerák, drónok, timelapse videófelvevők, keverőpultok világa már csak azért is érdekes volt, mert kiderült: manapság csupa két táskányi felszerelés is elég ahhoz, hogy komoly dokumentumfilm anyagát lehessen fölvenni, például… Manilában. A váltott csoportokban folyó műhelymunka a szomszéd teremben a képszerkesztés, kompozíció és képkorrekció fogásainak bemutatásával folytatódott. Az interaktív műhely során arra is fény derült, hogy fiataljaink nemcsak érzékkel, de sokan közülük kezdőtőkének is tekinthető tudással rendelkeznek a fényképezés és filmezés területén.

És ha este, akkor filmnézés… A Shoeshine „kétbőröndös”, bő másfél órás dokumentumfilmje, a Faces of Love a magyar Fábián Edit Mirjam nővér kezdeményezésére készült a Fülöp-szigeteki metropolisz bádogvárosában. A harmadik világbeli nyomornegyedek számunkra elképzelhetetlen, távoli világa, az ottani élet keménysége és könyörtelensége közepette öt, a franciaországi Mária Misszionáriusai közösségből jövő szerzetesnő, közöttük Edit nővérrel, megalapította az ACAY missziót, amely az irgalom szigetévé vált a nyomor ezen óceánjában. A közösség missziója a veszélyes és irgalmatlanul kemény körülmények között felnövő, elveszettségre predestinált fiatalok kivezetése és megmentése. A film során megszólaltatott megmentők és megmentettek nemcsak a szó, hanem az arcukat, vagy épp arctalanságukat rögzítő képek szépségének és expresszív erejének nyelvén is beszéltek szenvedésről, kiútról és kiúttalanságról, elhívás hangján szóló Istenről, végső soron a reményről. A fiatalok számára nemcsak életből volt ez lecke, hanem médiából is: a mai embernek nehéz a teológia nyelvén beszélni, mert a transzcendens iránti hatodik érzék korunkban elveszítette élességét. Az élet és a kép azonban magáért beszél és Isten is is ott búvik meg benne, csak a megfelelő szögbe kell állítani a kamerát.

A filmbemutató utáni kör döbbent csendje, az egyre ismétlődő vallomások arról, hogy „minekünk itt Európában nincs is gondunk”, a kíváncsiság az iránt, hogy a szerzők hogyan élték meg a nyomornegyedek valóságát és hogyan tudtak dolgozni az embert próbáló körülmények között tapinthatóvá tették a „filmtabletta” hatását.

A „minden jó, ha vége jó” mondást a programszervezők egyszerűen csak így fordítják: „értékelés”. És ez utóbbi akár többször is futni szokott, ha túl jó egy esemény, természetesen anélkül, hogy különösebben „futtatni” kellene. Aligha tölthet el nagyobb elégedettség szervezőt annál, ha a rendezvényén megéltek állandó beszélgetés tárgyát képezik hosszú ideig. Így volt ez most is: a résztvevő fiatalok nemcsak a „hivatalos” kört futották le, hanem a történtek – merthogy nyilvánvalóan itt történt velük valami – folyamatosan foglalkoztatták a hazaúton is őket.

Néhány gondolat tőlük:

„A hétvégén rengeteg mindent megtapasztalhattunk. Nem csak a szakmai nézőpontból, de az egésznek a szellemi hátteréből is kaptunk. Mindkét megközelítés rendkívül fontos volt ahoz, hogy egy teljes kép kialakulhasson bennünk a médiáról.”

„Nemcsak tudást hoztam haza a hétvégén, de motivációt és reményt is. Látva ezt a négy fiatalt, rájöttem mennyire fontos egy jó közösség részesének lenni, mennyire nem létezik lehetetlen, ha közösen építünk egy értékrendet. Általuk kedvet kaptam én is lehetetlent álmodni.”

Nemes István

Follow by Email
Facebook