Az egyházmegye papjai és szerzetesei köszöntötték a főpásztort

Az egyházmegye papjai és szerzetesei a főpásztorral közösen hangolódtak karácsony ünnepére pénteken, 2019. december 20-án, 11.00 órakor a püspöki palota dísztermében.

Az ünnepségen közösen énekeltek karácsonyi énekeket, Pálos István kanonok, Nagyvárad-Szöllősi plébános a Jézus születését hirdető evangéliumi részletet olvasta fel Szent Lukács evangélista szerint.

Fodor József általános helynök köszöntötte a főpásztort a papok nevében, megköszönve az elmúlt évi atyai gondoskodását. A felolvasott evangéliumi rész – Lk 2,8-10 – latin nyelvű szövegére utalt beszédében Fodor József, aki szerint ez pontosabb és kifejezőbb, mint a magyar fordítás: Et pastores erant in regione eadem vigilantes, et custodientes vigilias noctis super gregem suum. A pásztorok ebben a régióban, ezen a környéken mi vagyunk papok, szerzetesek, hitoktatók – mondta a szónok. Nekünk is „vigilálni” kell, és őrző pásztorai kell legyünk a ránk bízott kicsi és fogyó nyájnak, még az éjszakában is – bátorította a jelenlevőket az általános helynök. Akkor énekelhetjük bátran: Krisztus Jézus született, örvendezzünk… Legyen mindig részünk igazi örömben, ezt adjuk tovább – tanácsolta a székesegyház plébánosa.

Böcskei László megyés püspök három gondolat köré csoportosította beszédét. Kihangsúlyozta, hogy a karácsonyi történéseknek van egy szomorú oldala, ami abban a kijelentésben jut kifejezésre, miszerint a Szent Család nem talált helyet a szálláson, de ugyanakkor egy jövőbe mutató része is, hiszen ez a megváltás művének a kezdete.

„Milyen súlypontokat tartogat a karácsony a pap életére nézve? A mi életünk is utazás, a végső cél felé való haladás. Ferenc pápa az Admirabile signum kezdetű apostoli levelében írja, hogy amikor Karácsonyt ünnepelünk, útra indulunk, mert vonzz annak az alázata, aki emberré lett.

Gondoljunk bele, hogy milyen érzés, amikor autóba ülünk, és útra indulunk a cél felé az autópályán. Menetközben néha félrehúzunk, hogy tankoljunk, hogy megpihenjünk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a jó irányba haladunk. De néha le is térünk a biztos pályáról, mert mást is be szeretnénk iktatni az utazásba. Ilyenkor időt veszítünk, vagy eltévesztjük a helyes utat a cél felé. Ilyen a papnak az utazása is. A cél felé való haladásunk útján Isten mellénk állt, a Fia megtestesülése által. Mi mégis néha letérünk erről az útról, talán mert drága az autópálya díj, mert máshova szeretnénk eljutni, vagy egyéb ok miatt.

De nem csak magunkról van itt szó, hiszen mi másokat kell vezessünk és utaztassunk a cél felé. Ezért a Karácsony többek között a felelősségünk tudatosításának a lehetősége. Nem magunkat hirdetjük, nem magunkat mutogatjuk, hanem mi Istent szolgáljuk az emberekben. Legyen bennem alázat, hogy őszintén jusson kifejezésre az istenkeresésem. Én mint pap, a nyájam képviseletében köszöntöm születésekor az emberszerető Istent.”

A főpásztor a szentatya csíksomlyói látogatására is kitért, amely egy kiemelkedő esemény volt a helyi egyház életében. Megerősítést nyújtott lelkipásztori törekvéseinkben, legyünk hálásak ezért az ajándékért – szólította fel a jelenlevőket az egyházmegye elöljárója, majd az öröm kifejezésének a fontosságáról beszélt.

Nem lehet helye a mi életünkben a keserűségnek, a rezignációnak, hanem élő hittel kell megközelíteni a valóságot. Kérjük az Urat, hogy erősítsen meg, hogy kitartóan haladjunk az üdvösség útján.

Ranieri Cantalamesa OFMCapA, a pápai ház szónokának Karácsony az öröm ünnepe című könyve, Tanúságot tenni az örömről fejezetéből idézett Böcskei László: „A világ keresi az örömöt. Teszi ezt azért, mert egyszer már megismerte. Ezért lettünk teremtve és ezért tanúságot kell tennünk az örömről. Hiszen amikor a zavaros világ az egyház kapuinál kopogtat, azért teszi, mert keresi az örömöt. A világ ugyanis szomorú, a szomorúság ott járkál az utcákon, néha arcunkon ül. Szent Pál mondja, hogy örömötök munkatársai akarunk lenni. Milyen szép feladat ez a pásztorok számára.

Ne beszéljünk unottan az evangéliumról. Örömet és békét kell sugározni az emberek felé. Békét kell táplálni, terjeszteni és vinni az emberekhez templomokban és templomokon kívül. Ha örömből fakadó békét viszünk, áldássá leszünk a ránk bízottak számára.

A megyés püspök megköszönte a papoknak és szerzeteseknek az egy éves hűséges és kitartó szolgálatot, és arra hívta meg őket, hogy közösen adjanak hálát az Úrnak munkájuk minden eredményéért.

Karácsony ünnepe hozzon békét a mi életünkbe – ezzel a kéréssel fejezte be beszédét a főpásztor, aki arra kérte a jelenlevőket, hogy közvetítsék ünnepi jókívánságait a hívek felé.

KÉPEK