Urunk Megkeresztelkedésének ünnepe a székesegyházban

Fodor József általános helynök mutatott be ünnepi szentmisét a nagyváradi székesegyházban 2020. január 12-én, vasárnap, 11.00 órakor, Urunk Megkeresztelkedésének ünnepén. A székesegyház plébánosa az igazi keresztény öröm megélésére hívta meg prédikációban a jelenlevő híveket.

Örülj velem! – ez egy olyan meghívás, amelyet minden kereszténynek intézni kellene embertársainak. Számtalan oka van az úgynevezett fizikai örömöknek: mert vettem egy szép ruhát, mert gyermeket várok, mert sikerült a vizsgám, mert munkahelyemen kitüntettek.

Ha igazán örülünk, és megvan a másik ember lelkével való harmónia, akkor tökéletes lesz az öröm. De sok lelki öröm is van a mindennapokban. Az olyan apró örömöket is meg kell találnunk, amelyeket mások észre sem vesznek, például, hogy van körülöttünk levegő. Azok veszik ezt észre a leginkább, akik nélküle maradnak, mint a bányaszerencsétlenség áldozatai, akik a mélybe rekednek. Örüljünk annak, hogy vannak körülöttünk, akik szeretnek és gondoskodnak rólunk. Van, amiért örüljünk és örömmel járjunk az utcán, nem pedig bágyadtan, lehajtott fővel. Ez az igazán keresztény magatartás.

Jézus körül is ilyen öröm hangulat alakult ki, amire az emberek felfigyeltek, ami nem volt mindennapi. Amikor hallják a hangot: „Ő a szeretett Fiam”, már nem érdekli őket semmi más, elindulnak Jézus követésében, és életük végéig ki is tartank mellette. Eltöltötte őket az az igazi öröm, amit nem lehet elveszíteni.

A keresztségben Isten gyermekei lettünk, a mennyország örökösei. Mekkora ok ez az örömre, Istentől kitűntetést kaptunk, amit csak mi magunk vethetünk el, senki más nem veheti el tőlünk. Elvetjük ezt akkor, amikor az Atya akaratával szembefordulunk. VI. Pál pápa mondta, hogy a mai embert mélységes elégedetlenség hatja át, és amikor látja a sok anyagi javakat, amelyeket nem tud megszerezni, még nagyobb elégedetlenség tölti el. Meg kell hát újulnunk! – írta a szent pápa.

Majd egyik Szent István legendát idézte a szónok. A király álruhában járja az országot szolgája kíséretében, aki zsákot cipel, benne a szükséget szenvedők számára való javakkal. Egyszer a zsákot cipelő szolga panaszkodott, hogy a göröngyös úton a király túl gyorsan megy, nem tudja követni őt a nehéz zsákkal, mire a király csak annyit mondott: Lépjél mindig a nyomomba!

Lepjünk hát mi is a szentek nyomába, akik előttünk jártak az Isten és a felebaráti szeretet útján – tanácsolta a szónok.

KÉPEK