A Megszentelt Élet Világnapja Nagyváradon

A szerzetesek és szerzetesnők iránti különleges gondoskodása jeléül Szent II. János Pál pápa 1997-ben február másodikát, Urunk Bemutatásának ünnepét a Megszentelt Élet Világnapjává rendelte el. 2020. február 1-én, szombaton a nagyváradi római katolikus és a nagyváradi görögkatolikus egyházmegyék szerzetesei és szerzetesnői a római katolikus püspökség által szervezett találkozón vettek részt.

A találkozó a Püspöki Palota dísztermében kezdődött, ahol Böcskei László római katolikus püspök köszöntötte a vendégeket és ismertette velük a nap programját. Szerzetestársaikat Vass Csaba lazarista szerzetes magyar, valamint Zsuzsanna nővér, az Élet Kenyere Közösségből román nyelven köszöntötték. A Görög Katolikus Líceum, valamint a Szent László Római Katolikus Líceum diákjainak egy-egy csoportja jeleneteket adtak elő a hivatásról, a szentek életéből.

Az ezt követő szentségimádást a püspöki kápolnában Vass Csaba atya vezette, majd a jelenlevő szerzetesek, szerzetesnők és egyházmegyés papok kezükben égő gyertyával, ünnepélyesen vonultak a székesegyházba, ahol délben Böcskei László római katolikus és Virgil Bercea görögkatolikus püspök szentmisét mutatott be, hálát adva a hivatás kegyelméért, és új hivatásokért imádkozva.

Prédikációjában a házigazda püspök a hivatásról beszélt, többféle megközelítésben. A szentmisében Jézus biztatására megtört kenyeret összehasonlította azzal a móddal, ahogyan a megszentelt életet élők megtörik magukat és adják másoknak szeretetből. Nem öncélú a hivatás, a megszentelt élet – figyelmeztetett a főpásztor – hanem felelősségteljes küldetés, amire a szerzetesek, papok ki lettek választva, amire meghívást kaptak Istentől, mégpedig, hogy megtanítsanak másokat Isten szeretetére.

A február 2-án esedékes liturgikus ünnep, Urunk Bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony lényegére is kitért a szónok, kihangsúlyozva az idős Simeon és Anna szerepét. Ők nem önmagukért voltak a templomban, amikor Jézust bemutatták, hanem másokért, azért, hogy meghirdessék, hogy Jézusban eljött a megígért Üdvözítő. Így a megszentelt életet élő személy sem önmagáért szerzetes, hanem tudatosítania kell, hogy ő Isten ajándéka az emberek szamara. Senki nem maga miatt kapta a hivatást, hanem azért, hogy másoknak szolgáljon. A hivatást örömmel éljük meg és így tudjuk a jót beleépíteni a mai világ életébe – bíztatta a szerzeteseket Böcskei László.

Virgil Bercea görög katolikus püspök beszédében a jelenlevő laikusokhoz fordult, kihangsúlyozva, hogy ők is Istennek szentelt emberek, majd az ünnepről, és annak főszereplőiről beszélt. Anna és Simeon fogadták a gyermek Jézust, majd visszaadták a családnak és az emberiségnek, hogy mindenkinek üdvössége legyen. Az adomány és az ajándékozás fontosságáról beszélt a keleti rítusú püspök. Amikor egy virágot adunk valakinek, a lelkünk egy részét helyezzük belé és amikor a másik személy fogadja a virágot, átveszi mindazt, amit az ajándékozó belé helyez. Jézus szülei nem csak egy gyermeket mutattak be, ajánlottak fel a templomban, hanem mindenüket, Ő volt mindenük. Mi is felajánljuk önmagunkat Istennek. A szerzetes a kapcsolat kell, hogy legyen Isten és a világ között. Vajon tudunk valóban ilyen ajándék lenni? – tette fel a rétori kérdést a szónok, majd a szolgálat fontosságát hangsúlyozta ki. Simeon és Anna úgy jelennek meg, mintha öröktől fogva a templomban lettek volna. Ez a szolgálat, amit ők teljesítenek, örökös és folyamatos. A mi szolgálatunk milyen? Sokszor panaszkodunk napjaink kihívásai miatt, de Isten pont ebben az időben helyezett minket ide a szolgálatra. Ha megkaptuk a hivatás ajándékát, nem rejthetjük el, hanem tovább kell ajándékozzuk magát az Urat a mi életünkben.

Az idei ünnep közös ebéddel és rekreációval zárult az Egyházmegyei Pasztorális Központban.

KÉPEK